Acquaviva delle Fonti
| Acquaviva delle Fonti | |||
 |
|||
| A Sant’Eustachio katedrális | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Olaszország |
||
| Régió | Puglia | ||
| Megye | Bari (BA) | ||
| Frazionék | Collone, Salentino | ||
| Irányítószám | 70021 | ||
| Körzethívószám | 080 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 21 613 fő (2004) +/- | ||
| Népsűrűség | 165 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 300 m | ||
| Terület | 131 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Acquaviva delle Fonti
Pozíció Olaszország térképén
|
|||
| é. sz. 40° 54′, k. h. 16° 51′ | |||
Acquaviva delle Fonti község (comune) Olaszország Puglia régiójában, Bari megyében.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Baritól délre, a Murge-fennsíkon fekszik.
Története [szerkesztés]
A város az ókori peucetius település Salentinum közelében alakult ki a 9. században. A település erődítményét a normannok építették. 1456-ig a Tarantói Hercegség része volt, ezt követően az Acquaviva hercegek szerezték meg a környező településekkel együtt. Az Aquavivák 1614-ben nehéz pénzügyi helyzetük enyhítéseként eladták és így a település egy genovai üzeletember, Paride Pinelli herceg birtokába került. Halála után, 1623-ban egy másik genovai nemes vásárolta meg, Assigliano Carlo de Mari. Az ő nevéhez fűződik a normann vár átépítése barokk palotává. 1806-ban vált önálló községgé, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust.
Népessége [szerkesztés]
A lakosság számának alakulása:
Főbb látnivalói [szerkesztés]
- Sant’Eustachio-társkatedrális - a 12. században épült katedrális
- Palazzo de Mari-Alberotanza - az egykori normann vár átépítésével létrejött barokk nemesi palota
Források [szerkesztés]
- Nyerges László: Puglia tartomány. Budapest: Dekameron Könyvkiadó. 2004. = Dekameron Útikönyvek. ISBN 963933156-2
- Blanchard, Paul. Southern Italy. London: Somerset Books Company (2007). ISBN 9781905131181
- Comuni-Italiani
- Italy World Club
|
|||||||
