Sant’Eustachio (Acquaviva delle Fonti)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sant’Eustachio
Acquaviva delle Fonti - Cathedral 1.jpg
Vallás keresztény
Felekezet római katolikus
Egyházmegye Altamura-Gravina-Acquaviva delle Fonti Egyházmegye
Építési adatok
Építése 12. század
Stílus romanika, reneszánsz
Elérhetőség
Település Molfetta
Elhelyezkedése
Sant’Eustachio  (Magyarország)
Sant’Eustachio
Sant’Eustachio
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 40° 53′ 48″, k. h. 16° 50′ 30″Koordináták: é. sz. 40° 53′ 48″, k. h. 16° 50′ 30″

A Sant’Eustachio Acquaviva delle Fonti legfontosabb temploma, az Altamura-Gravina-Acquaviva delle Fonti Egyházmegye társszékesegyháza.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 12. század második felében épült egy romokban álló, ókori messzáp templom helyén egy helyi nemesember, Roberto Gurguglione megbízásából, saját használatra. A román stílusú templom Szűz Mária tiszteletére épült. 1594-ben, amikor a település temploma kicsinynek bizonyul, az akkori hűbérúr, Giovanni Antonio Donato Acquaviva megnyitotta kapuit a lakosság számára is. A század végén jelentősen átépítették reneszánsz stílusban és 1623-ban újraszentelték, ezúttal Szent Eustachius, a tizennégy védőszent egyikének tiszteletére. Egyike volt azon négy pugliai bazilikának, amelyek közvetlenül a király fennhatósága alá tartoztak (a másik három bazilika a bari San Nicola, a Monte Sant’Angeló-i valamint az altamurai), így az uralkodó maga nevezte ki a szolgáló papokat és fizetésüket is ő biztosította.

1929-ben, a lateráni egyezmény megkötése után került vissza a római katolikus egyház tulajdonába és az Acquaviva delle Fonti Egyházmegye székesegyháza lett, majd 1986-ban, amikor egyesítették Altamura és Gravina in Puglia egyházmegyéivel, az újonnan létrehozott Altamura-Gravina-Acquaviva delle Fonti Egyházmegye társszékesegyháza lett.

Leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bazilika két szintes. A homlokzatot a földszinten korinthoszi, az emeleten dór stílusú lizénák tagolják. A reneszánsz kori átépítés előttről csak néhány építészeti elem maradt meg: a homlokzat rózsaablaka valamint a bejárat két oldalán álló, oroszlánszobrokon nyugvó oszlopok. A bejárat feletti faragott architrávon Szent Eustachius megkeresztelkedésének jelenete látható. A homlokzatot timpanon koronázza meg, amelyen Alberto Acquaviva címere látható. A timpanon tetején egy Mária-szobor áll.

A templombelső latin kereszt alaprajzú, három hajóra tagolva. A főoltár a 16. században készült. A faragott kórusüléseket Michele Losito készítette. A kripta paralelogramma alakú. Itt áll a névadó Szent Eustachius oltára.

Felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]