Baloldali Demokratikus Párt
| Baloldali Demokratikus Párt (Partito Democratico della Sinistra) | |
| Adatok | |
| Elnök | Achille Occhetto (1991–1994) |
| Utolsó vezető | Massimo D’Alema (1994–1998) |
| Alapítva | 1991. február 3. |
| Feloszlatva | 1998. február 14. |
| Elődpárt | Olasz Kommunista Párt |
| Székház | Via delle Botteghe Oscure 4, Róma, Olaszország |
| Pártújság | l′Unità (Az Egység) |
| Tagok száma | 613.412 (1998) |
| Ideológia | demokratikus szocializmus,[1] szociáldemokrácia,[2] posztkommunizmus[3] reformkommunizmus |
| Politikai elhelyezkedés | baloldal |
| Parlamenti jelenlét | Olasz képviselőházban (1996): 172 / 630 102 / 315 |
| Nemzetközi szövetségek | Szocialista Internacionálé |
| Hivatalos színei | vörös |
| Weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Baloldali Demokratikus Párt (Partito Democratico della Sinistra) témájú médiaállományokat. | |
A Baloldali Demokratikus Párt (olaszul: Partito Democratico della Sinistra, rövidítése: PDS) egy olaszországi baloldali politikai párt volt, amely 1991 és 1998 között létezett.
A párt a Kommunista Újraalapítás Pártja (olaszul: Partito della Rifondazione Comunista) mellett az Olasz Kommunista Párt egyik utódpártjaként jött létre 1991. február 3-án, amikor a kommunisták a Riminiben tartott XX. Kongresszuson döntöttek a párt megszüntetéséről.[4]
A párt szimbóluma egy tölgyfa (olaszul: Quercia) volt, a pártot sokan erről ismerték fel. A tölgyfában látható az Olasz Kommunista Párt emblémája, ezzel a párt a történelmi folytonosságot vállalja.
A párt első titkára Achille Occhetto volt, őt követte Massimo D’Alema, aki 19982000 között Olaszország kormányfője volt.
A párt 1998-ban a Baloldal Demokratái pártba csatlakozik, amivel a PDS megszűnik.
Története[szerkesztés]
Megalakulása[szerkesztés]
A párt 1991-ben alakult meg, első főtitkára Achille Occhetto volt, a párt megalakulása 1989-ig nyúlik vissza. Occhetto ekkor az Olasz Kommunista Párt reformszárnyához tartozott. A politikai élet előterébe a berlini fal leomlása után került. 1989. november 12-én Bolognában a helyi partizánok győzelmének 45. évfordulóján tartott beszédet, amiben közölte, hogy a kommunistáknak változtatniuk kell eddigi politikájukon, kilátásba helyezte a párt új nevét, amit Bolognai fordulatnak neveznek.[5] 1991-ben a kommunisták Riminiben tartott kongresszusán bejelentették megszűnésüket. Utódjaik a Baloldali Demokratikus Párt és a Kommunista Újjászerveződés Pártja lettek.
1992–1994[szerkesztés]
A párt az 1992-es parlamenti választásokon 16,1%-ot ért el, ami 10%-os csökkenés volt a kommunisták legutóbbi eredményéhez képest, így is megelőzték ezzel a Bettino Craxi vezette szocialistákat.
A párt támogatta 1993-ban a választási törvényről szóló népszavazást, amit Sergio Mattarella terjesztett be. Az új választási törvény életbe lépése után voltak az ez évi helyhatósági választások. A párt a második helyet érte el országosan és így a baloldal meghatározó pártjává vált. A párt volt a kezdeményezője az 1994-es parlamenti választásokra megalakuló baloldali Progressisti (Progresszívak) koalíciónak. A választásokon a koalíció második helyet éri el.
1995: Massimo D’Alema főtitkársága, az Olajfa létrejötte[szerkesztés]
A választási vereség után lemondott Occhetto, utána összehívták a párt Országos Tanácsát, hogy új főtitkárt válasszanak. Két esélyes jelölt volt: Massimo D’Alema, aki a hatvanas években az Olasz Kommunista Ifjúsági Szervezet főtitkára volt, 1987 óta pedig a PCI altitkára volt. A másik jelölt Walter Veltroni volt, aki a nyolcvanas években az Olasz Kommunista Párt propagandájáért felelt. Az Országos Tanács D’Alemát választotta meg.
1995-ben a párt az egyik főkezdeményezője volt az Olajfa (Ulivo) baloldali pártszövetségnek. Amivel először összejött egy volt kommunistákból és kereszténydemokratákból álló szövetség.
1996–1998: A kormánykoalíció tagjaként[szerkesztés]
1996-os választásokon az Olajfa koalíció győzött, ezzel a párt is a kormány tagja lett. A kormány miniszterelnöke Romano Prodi lett, miniszterelnök-helyettese Walter Veltroni lett. A kormány legfőbb célja az euró bevezetésének az előkészítése volt, ezért számos olyan intézkedést kellett hozni, ami a koalíción belül feszültséget keltette. D’Alema többször megvádolta a kormányt, hogy „nem felelnek meg a baloldali elvárásoknak”.[6] 1997-ben D’Alema a CGIL nevű baloldali szakszervezeti szövetség felvonulásán a kormány munkáját sikertelennek nevezte.[7]
A Baloldali Demokraták megszületése[szerkesztés]
A PDS 1997-es kongresszusán döntöttek arról, hogy csatlakoznak egy nagyobb baloldali pártszövetséghez. Így jött létre 1998-ban a Baloldali Demokraták pártja, aminek reformpárti, kereszténydemokrata és kommunista gyökerei voltak.
Főtitkárok[szerkesztés]
- Achille Occhetto (1991–1994)
- Massimo D’Alema (1994–1998)
Elnökök[szerkesztés]
- Stefano Rodotà (1991–1992)
- Giglia Tedesco Tatò (1993–1998)
Választási eredmények[szerkesztés]
Parlamenti választások[szerkesztés]
| Választások | Szavazatok | % | Képviselőházi mandátumok | Szenátusi mandátumok | Kormányzat | Listavezető |
|---|---|---|---|---|---|---|
| 1992 | 6.321.084 | 16,11 | 107 / 630 |
64 / 315 |
Ellenzék | Achille Occhetto |
| 1994 | 7.881.646 | 20,36 | 109 / 630 |
76 / 315 |
Ellenzék | Achille Occhetto |
| 1996 | 7.894.118 | 21,11 | 172 / 630 |
102 / 315 |
Kormánypárt | Massimo D'Alema |
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ St Louis, 2011
- ↑ Gundle, Parker: 1996
- ↑ Renwick, 2010
- ↑ http://www.archiviolastampa.it/component/option,com_lastampa/task,search/action,viewer/Itemid,3/page,0002/articleid,1288_02_1991_0032_0002_18945041/
- ↑ http://ricerca.repubblica.it/repubblica/archivio/repubblica/1994/06/14/il-leader-che-cambio-nome-al-pci.html
- ↑ A PDS 1997. februári kongresszusa, hozzáférés: 2016. október 29.
- ↑ http://www.repubblica.it/online/politica/manifestazione/scheda/scheda.html
