Otto Graf Lambsdorff

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Otto Lambsdorff
Otto-Graf-Lambsdorff b.jpg
A Német Szövetségi Köztársaság gazdasági minisztere
Hivatali idő
1976. december 16.1982. szeptember 17.
Előd Hans Friderichs
Utód Manfred Lahnstein
A Német Szövetségi Köztársaság gazdasági minisztere
Hivatali idő
1982. október 4.1984. június 27.
Előd Manfred Lahnstein
Utód Martin Bangemann

Született 1926. december 20.
Aachen
Elhunyt 2009. december 5.
Bonn
Párt Német Szabaddemokrata Párt (FDP)

Foglalkozás ügyvéd

Otto Friedrich Wilhelm, Freiherr von der Wenge, Graf Lambsdorff, ismertebb néven Otto Lambsdorff (Aachen, 1926. december 20.Bonn, 2009. december 5.) német gróf, liberális politikus, a Német Szabaddemokrata Párt (FDP) tiszteletbeli elnöke, 1977 és 1982 között Nyugat-Németország gazdasági minisztere.

Tanulmányai és munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lambsdorff 1932-től Berlin különböző iskoláiban tanult, majd 1941-től 1944-ig Brandenburg an der Havel városában lovasakadémiára járt. A második világháborúban 1944 tavaszától a Wehrmachtnál szolgált, majd röviddel a háború befejezése előtt Türingiában egy támadás során súlyosan megsebesült.

Lambsdorff és Hans-Dietrich Genscher az 1975-ös mainzi FDP pártnapon

A sérülés következtében a bal lábszárát amputálni kellett, amelyet követően sétabotot használt. A hadifogság után 1946-ban leérettségizett és felsőfokú tanulmányokat folytatott az állam- és jogtudomány területén Bonnban és Kölnben, amelynek eredményeképpen 1950-ben letette első, majd 1952-ben a második államvizsgáját. 1955-től 1971-ig a bankszektorban tevékenykedett, utoljára egy düsseldorfi privátbankban, a Trinkhausban. 1960-tól ügyvéd volt. 1971-től 1977-ig a Victoria Biztosító igazgatóságának tagja volt.

1988-tól 2008 júliusáig az Iveco Magirus felügyelő bizottságának elnöke volt.

Politikai pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1951-ben lépett be a Német Szabaddemokrata Pártba (FDP). 1972-ben a szövetségi elnökség tagjává választották, 1968 és 1978 között pedig az Észak-Rajna-Vesztfáliai tartományi ügyvezető elnökség tagja volt. 1988 és 1993 között a szövetségi elnökség elnöke, az FDP tiszteletbeli elnöke lett. 1991 és 1994 között betöltötte a Liberális Internacionálé elnöki tisztségét is. Első ízben 1977. októberben, másodszor 1982. októberben tartományi listáról választották meg szövetségi parlamenti képviselőnek, ahol a gazdasági illetve a pénzügyi bizottság tagjaként is tevékenykedett.

1977-1982 között Helmut Schmidt (SPD), 1982-1984 között Helmut Kohl (CDU) kormányában gazdasági miniszterként dolgozott. 1999-ben Gerhard Schröder megbízásából az egykori kényszermunkások kárpótlásának szabályozásával foglalkozó bizottságot vezette. 2001-ben sikerre vezette a tárgyalásokat az amerikai kormánnyal, a német gazdaság szereplőivel, illetve az egykori kényszermunkások családjaival és ügyvédeivel.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]