Pólya (heraldika)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aba Amadé (†1311) nádor pecsétje

A pólya olyan vízszintes mesteralak, mely a pajzs magasságának 1/3-át, más definíció szerint 2/7-ét foglalja el. Több pólya esetén ezek az arányok módosulnak. A páros számú osztóvonal által létrejövő mezők közül a két szélsőnek egyforma színűnek kell lennie, különben nem (egy szokványos) mesteralak, hanem vágott pajzs jön létre. Háromszor, ötször stb. vágott pajzsról van szó akkor is, ha csak két borítás fordul elő, de az osztóvonalak száma páratlan.

Mezmes.svg

Névváltozatok:
pólya (1796, Szaller Gy.: Magyar föld, 40: NSz., TESz III. 246.), szelemen (Nagy Iván II. 233.), vízszintes pólya (Forgon 194.), gerenda (Forgon 499.), ívbe menő gerenda [speciális eset] (Nagy Iván I. 284.), sáv (Gömbös 102.), léc (Benke 425.), szalag (Nagy Iván I. 80.), hullámos szalag [hullámos csík] (Nagy Iván I. 62.), folyó, tenger [hullámos pólya] (Forgon 625.), csík (Mika, 1893), csik (fascia) (Nagy Iván II. 260., II. 224.), csikolat (fascia) (Nagy Iván III. 39., 40., V. 64.), fekmentes csikolat (Nagy Iván III. 66.), vízirányos vonal (Nagy Iván VII. 86.), vízirányos szelemen (Nagy Iván VII. 147.), vizszintes pólya (Barna-Sümeghy 36.), hasáb (Nagy I. 97.), öv (fascia) (Nagy Iván II. 282.), pajzsközép (Gömbös 17.), széles vonal (pólya) (Gudenus I. 387.), középfekvésű pólya (Tört. segéd. 151.), két vizmentes ezüst gerenda <ikerpólya> (VU 1854-1860)

fr: fasce, en: fess, de: Balken, Band, Gürtel, Ritterstraße, Straße, at.de: Binde, la: lamina (Nagy Iván IX. 642., X. 587.), szelemen (lamina flava) (Nagy Iván II. 263.), fascia, lacina, lemniscus, cs: břevno Rövidítések:

Általában mind a két vége érintkezik a pajzs szélével. Ha egyik végén sem érinti a pajzsot, a pólya lebegő. Nemcsak egyenes, hanem mindenféle görbe és szögletes vonalakkal meg lehet rajzolva. (Lásd erre az osztóvonal címszót.) A megkülönböztető jegyei szerint a pólya lehet lékelt, egyik végén hegyes, stb. Helyzete szerint alsópólya (a pólyahely alatti) vagy felsőpólya (a pólyahely fölötti), más címerábrákkal díszített stb. Változata a csík, mely a pajzsmagasság 1/6-a és a fonál, mely a pajzsmagasság 1/12-e. Ha a pólyák az egész pajzsot befedik, pólyázott a neve.

A csík (de: Leiste, Stabbalken, fr: burèle, en: barulet) félszélességű pólya, mely a pajzs magasságának 1/6-át, mások szerint 1/7-ét, ismét mások szerint 1/8-át teszi ki. A francia és angol heraldikában a csík a pajzs magasságának 1/5-ét teszi ki és nem a pólya diminutívája, hanem önálló mesteralak.

A fonál (de: Faden, Strich, Strichbalken, Balkenfaden, r.de: Streiff, Stecken, fr: filet, en: fillet) egyharmad szélességű pólya, mely a pajzs magasságának 1/12-ét teszi ki. Néha az ennél vékonyabb fonalat is meg szokták különböztetni, ha a pajzsmagasság 1/14-ét teszi ki. Ez a zsinór (de: Leistenstab). Ennél vékonyabb mesteralakok használata már értelmetlen a heraldikában.

A pólya szimbolikája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar címertanban a leggyakoribb mesteralak. Pólya volt a címerében az Amadé családnak. A holt heraldika korában különféle jelentéstartalmak kapcsolódtak hozzá, a mértékletesség jelképének tekintették. A hullámos pólya a (magyar) heraldikában a folyót is jelképezi. Budapest címerében is ilyen értelemben szerepel.

A folyó (de: Fluß) általában ezüst pólya, melyet néha megkülönböztetnek a hullámos pólyától és a címerképek közé sorolják. Mindig a folyóra utaló hullámos vonallal ábrázolják. Nigéria címerében a hullámos ágas a Niger és a Benue folyót jelképezi.

A pólya eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar pólya elnevezés talán összefüggésben lehet a süveg vagy a korona alá becsavart arcvédő fátyollal. Az 1974-es budavári ásatásokon előkerült 15. század eleji szobrok közül kettő viselt arcvédő fátylat. Az arcvédő fátylat, mint hadi viseletet ismeri a középkori viselettörténet, de a heraldika is. Francia neve chapel, olasz capello, német Band. Magyarországon is van rá példa. Az arcfátylat katonák viselték a por ellen. Galeotto említi, hogy egy ízben a táborában kereste fel Mátyás királyt, de a sisakja alá eresztett porvédő arcfátyla miatt jó ideig nem ismerte fel katonái között.[1] A budavári szoborlelet egyik turbánszerű fejfedőjéről lelógó fátylat is valószínűleg porvédőként használták. A pólya elnevezés összefüggésben lehet a lovagi tornával is. Német neve például többek között Band (szalag), Gürtel (öv), Ritterstraße (lovagút), Straße stb. volt.[2]

A. Alaptípusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

B. Megkülönböztető jegyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1. Szám[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2. Hozzáadott jegyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hozzáadott jegyek a számmal és díszítéssel egymás között is kombinálódhatnak. Készíhető például két vörös, aranyliliomokkal bevetett, lékelt hullámos lebegő felsőpólya is.

a. Külön jegyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A különféle vonalakkal megrajzolt lehetséges pólyákra lásd az osztóvonal címszót.

b. Helyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

3. Kiegészítő jegyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

a. Járulékos kegyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
b. Díszítés és szerkezeti viszonyok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
c. Borítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Zolnay 1977. 499-500. l.
  2. Oswald 51. l.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mesteralak, Osztóvonal