II. Margit hainaut-i grófnő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
II. Margit hainaut-i grófnő
Marguerite II de Hainaut.png
Margarita Imperatrix: Margit német-római császárné, holland és hainaut-i grófnő egy 16. századi ábrázoláson

Hainaut (1345-1356), Holland és Zeeland (1345-1354) grófnője
Uralkodási ideje
1345 – 1356
Koronázása
1345
Elődje Blason fr Hainaut ancien.svgCounts of Holland Arms.svgII. Vilmos
Utódja Blason fr Hainaut ancien.svgCounts of Holland Arms.svgIII. Vilmos
Életrajzi adatok
Uralkodóház Hainaut grófjai
Született
1311
Elhunyt
1356. június 23.
Le Quesnoy
Nyughelye
Valenciennes
Házastársa IV. Lajos német-római császár
Gyermekei Margit, Anna, Lajos, Erzsébet, Vilmos, Ágnes, Albert, Ottó, Beatrix, Lajos
Édesapja I. Vilmos hainaut-i gróf
Édesanyja Valois Johanna

II. Margit (1311. június 24.[forrás?] - Le Quesnoy, 1356. június 23.) Hainaut és Holland grófnője, IV. Lajos német-római császár felesége.

Élete, származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Margit 1311-ben látta meg a napvilágot az Avesnes-ház tagjaként. Édesapja I. Vilmos hainaut-i gróf (1286 - 1337. június 7.), anyja Valois Johanna (1294 - 1352. március 7.), Károly valois-i gróf lánya. 1324. február 11-én Kölnben feleségül ment IV. Bajor Lajos német-római császárhoz.

1345-ben bátyja, II. Vilmos hainaut-i gróf halála után örökölte Hainaut, Holland és Zeeland grófságokat. Férje, Lajos lett a tartományok törvényes uralkodója, de Hainaut, Holland, Zeeland és Friesland tartományokat feleségének átengedte. Margit testvérei, köztük Hainaut-i Filippa, III. Eduárd angol király felesége, lemondtak örökösödési jogaikról.

Mivel Lajos pozícióját a luxemburgi grófok fenyegették, 1346-ban Margit visszatért Holland grófságába, hogy megszervezze férje támogatását. Ennek ellenére nem tudta megakadályozni, hogy Károly luxemburgi grófot előbb római királynak, majd német-római császárnak kiáltsák ki a Lajossal szemben álló választófejedelmek.

Lajos 1347. október 11-én elhunyt és birodalmát hat fia közösen örökölte. 1349-ben a hat testvér felosztotta egymás között a tartományokat: V. Lajos bajor herceg (aki apja első házasságából született) örökölte Brandenburgot és Tirolt, öccsei, VI. Lajos bajor herceg és Ottó közösen lettek Felső-Bajorország hercegei. II. István bajor herceg (szintén Lajos első házasságából), Vilmos és Albert kapták Alsó-Bajorországot, valamint Holland és Hainaut grófságokat. 1353-ban II. István lemondott Hainaut és Holland grófságokról féltestvére, Vilmos javára.

Margit eredetileg lemondott címeiről és grófságairól, azonban 1350-ben Holland Grófság nemesei arra kérték, hogy térjen vissza és vegye át a kormányzást. 1350. május 23-án Vilmos és követői szövetségbe tömörültek (amelynek jelképe a tőkehal volt), míg Margit és hívei ugyanazon év szeptember 5-én alakították meg az ellentábort (amelynek jelképe a horog lett). A két tábor között hamarosan kitört a polgárháború.

III. Eduárd angol király és felesége, Filippa (Margit sógora és testvére) természetesen Margit segítségére siettek, 1351-ben Veere közelében vereséget mértek Vilmos flottájára, azonban pár héttel később Margit és angol szövetségesei súlyos vereséget szenvedtek Vlaardingen közelében. A vereséget követően Edward átállt Vilmos oldalára és 1354-ben Margitnak ki kellett egyeznie fiával. Az egyezmény értelmében Vilmos maradt Holland és Zeeland grófja, míg Margit megkapta Hainaut grófságot. Két évvel később, 1356. június 23-án Margit meghalt és a teljes örökség (Hainaut és Holland együttesen) Vilmosra szállt, akin azonban hamarosan elmebaj tünetei mutatkoztak és 1357-től öccse, Albert kormányzott a nevében.

Családja és leszármazottai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Margit 1324-ben házasodott össze IV. Lajos német-római császárral, a házasságból 10 gyermek született.

  • Margit (1325–1374), első férje (1351. január) István magyar herceg, Szlavónia hercege, Károly Róbert magyar király fia (1332. december 16. - 1354. augusztus 9.). Második férje (1357-59) Gerlach von Hohenlohe (1392. január 27.)
  • Anna (1326 - 1361. június 3.), apáca, a Valenciennes közelében található Fontenelles kolostorában.
  • Erzsébet (1329 -Stuttgart, 1402. augusztus 2.), első férje (Verona, 1350. november 22.) Cangrande della Scala, II. Cangrande néven Verona ura ( - 1359. december 14.). Második férje (Stuttgart, 1362) Ulrich württembergi gróf (1342 - 1388. augusztus 23.)
  • Lajos (Róma, 1330. május 12. - Berlin, 1365. május 17.), 1347-ben apja halála után IV. Lajos bajor herceg. 1349-ben öccseivel együtt felosztották apja örökségét, ekkor Lajos Felső-Bajorországot kapta, ahol bátyjával együtt uralkodott 1351-ig. 1351-től brandenburgi őrgróf és választófejedelem. Első felesége (1345) Kunigunda lengyel hercegnő (1335. május 16. - Berlin, 1357. április 26.), a házasságot elsősorban a lengyel király és a brandenburgi választófejedelemség közötti szövetség megerősítése érdekében kötötték. Második felesége (1360. február) Ingeborg von Mecklenburg hercegnő (1340 - 1395. július 25.)
  • Vilmos (Frankfurt am Main, 1330. május 12. - Le Quesnoy, 1388. április 15.)[1], 1347-től I. Vilmos néven bajor társherceg. 1349-től Alsó-Bajorország társhercege. 1349-ben anyjától megörökölte Holland and Zeeland grófságokat, de anyja ezeket 1350-ben megkísérelte visszavenni. Vilmos fegyvert fogott anyja ellen és 1354. december 7-én arra kényszerítette, hogy mondjon le a grófságokról (bár Margit megtarthatta Hainaut grófságát). A holland grófi címet, apja kívánságának megfelelően, Albert öccsével közösen viselte, de a holland nemesek ezt nem fogadták el és a gyakorlatban Vilmos egyedül uralkodott. Anyja halála után, 1357. február 26-tól III. Vilmos néven Hennegau (Hainaut) grófja. 1356-57-tól kezdve súlyos elmebetegségben szenvedett, 1358-ban Le Quesnoy kastélyába zárták és ott halt meg.
  • Albert (München, 1336. július 25. - Hága, 1404. december 13.)[1], bátyjaival együtt Bajorország társhercege, 1349 után Alsó-Bajorország társhercege. 1349 után Vimos bátyjával együtt közösen örökölték Holland és Zeeland grófi címét, de Vilmos gyakorlatilag egyedül uralkodott. 1353-ban bátyjával közösen Straubing grófságot örökölték. Miután bátyját elmebetegsége miatt házi őrizetbe vették, Albert lett Hainaut, Holland és Zeeland grófságot régense 1358-ban, majd IV. Károly német-római császár neki adta a grófi címet is, de alattvalói ezt nem ismerték el. Hivatalosan csak bátyja halála után, 1389-ben lett Holland, Zeeland és Hainaut grófja I. Albert néven.
  • Ottó (München, 1340/1342 - Schloß Wolfstein an der Isar, 1379. november 15.), 1347-től mint V. Ottó bajor társherceg. 1349-től Felső-Bajorország társhercege 1351-ig, amikor féltestvére, V. Lajos bajor herceg javára lemondott. Cserében Lajos javára lemondott Brandenburg őrgrófságáról. 1365-ig egyedül uralkodott Brandenburgban, majd a grófság 1373-ban a német-római császár tulajdona lett. 1375-76 között Bajorország hercege. Felesége (Prága, 1366. március 19.) Csehországi Katalint, IV. Károly német-római császár és Valois Blanka lányát, IV. Rudolf osztrák herceg özvegyét.
  • Beatrix (1344 - 1359. december 25.), férje (1356) XII. Erik svéd király (1339 - 1359. június 20.)
  • Ágnes (München, 1345 - München, 1352. november 11.)
  • Lajos (1347 - 1348)

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Charles Cawley: Medieval Lands. Online változata a Foundation for Medieval Genealogy weboldalán[1] elérhető

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b A Historia Episcoporum Pataviensium et Ducum Bavariæ nevezi meg "Ludwicus imperator" két fiát: "Stephanus et Albertus". Historia Episcoporum Pataviensium et Ducum Bavariæ 1347, MGH SS XXV, p. 627.


Elődje:
II. Vilmos hainaut-i gróf
Hainaut-i gróf
1345 – 1356
A hainaut-i grófok címere
Utódja:
III. Vilmos hainaut-i grófnő