II. Vilmos hainaut-i gróf

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
II. Vilmos hainaut-i gróf
Guillaume II de Hainaut.png
Guilhelmus Hanonia

Hainaut-i Grófság grófja
II. Vilmos
Uralkodási ideje
1337. június 7. – 1345. szeptember 26.
Elődje I. Vilmos
Utódja II. Margit és férje, IV. Lajos német-római császár
Holland Grófság grófja
IV. Vilmos
Uralkodási ideje
1337. június 7. – 1345. szeptember 26.
Elődje I. Vilmos
Utódja II. Margit és férje, IV. Lajos
Zeeland Grófság grófja
III. Vilmos
Uralkodási ideje
1337. június 7. – 1345. szeptember 26.
Elődje I. Vilmos
Utódja II. Margit és férje, IV. Lajos
Életrajzi adatok
Uralkodóház Avesnes-ház
Született
1317
Elhunyt
1345. szeptember 26.
Staveren
Házastársa Brabanti Johanna
Gyermekei Vilmos
Édesapja I. Vilmos
Édesanyja Valois Johanna

II. Vilmos hainaut-i gróf (1317 - 1345. szeptember 26.) volt I. Vilmos hainaut-i gróf és Valois Johanna legidősebb fia, aki apja halála után 1335-től Hainaut, Holland és Zeeland grófja volt.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vilmos fiatalkorában zarándoklatot tett a Szentföldre, később pedig az Ibériai-félszigeten harcolt a mórok ellen. Amikor 1335-ben apja meghalt, éppen egy franciaellenes ligát szervezett a környékbeli államokból, hogy III. Eduárd angol királyt (vejét) támogassa. Vilmos hűbérura és sógora, IV. Lajos német-római császár is támogatta az angol követeléseket és megparancsolta Vilmosnak, hogy részt vegyen a franciák elleni harcban. Vilmos eleinte vonakodott, mert a francia királyok korábban családját támogatták a flamand grófok elleni harcban, mire III. Eduárd hainauti területeket fosztogatott. Vilmos szövetséget kötött VI. Fülöp francia királlyal, de ez nem tartott sokáig. Az 1340-es sluisi csata után - amikor III. Eduárd flottája megsemmisítette a francia flottá - Vilmos ismét Eduárd oldalára állt. Feltehetőleg bátor lovag volt, mert a harcok során kiérdemelte a Merész melléknevet. Később VI. Fülöp francia király, aki Vilmos nagybátyja volt anyja, Valois Johanna révén, kieszközölte, hogy tűzszünetet kössenek.

Vilmos három alkalommal vett rész a teuton lovagok keresztes hadjárataiban a pogány litvánok és poroszok ellen. Hogy ezeket a hadjáratokat finanszírozni tudja, számos előjogot garantált az uralma alá tartozó városoknak. 1340-ben pedig városi rangra emelte Rotterdamot.

Vilmos 1345-ben ostrom alá vette Utrecht várost, mivel annak püspöke, Jan van Arkel korábban Vilmos pártfogoltja volt, de a gróf ellen fordult. A nyolc hétig tartó ostrom után a püspök kénytelen volt elismerni a gróf fennhatóságát. Ezután hadjáratot indított Frízföldre, hogy elfoglalja a még megmaradt önálló területeket. A hadjáratba elkísérte nagybátyja, Jean de Beaumont, Soissons grófja is. Hajóval mentek a fríz partokig és mivel túl sok felszerelést kellett szállítaniuk - a helyi St. Odulphus kolostort akarták erődítménynek kiépíteni - a lovagok lovait nem tudták elszállítani. Miután a sereg két helyen szállt partra, Vilmos és Jean de Beaumont külön-külön vonultak a kolostor ellen. A helyiek előbb visszavonultak, majd elszakították Vilmost és kíséretét a főseregtől és lekaszabolták őket. A menekülő lovagokat mocsaras terület felé szorították vissza, ahol könnyűszerrel le tudták győzni őket.

1345. szeptember 26-án a warnsi csata során vesztette életét, utóda nővére, Margit lett.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a William II, Count of Hainaut című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Charles Crawley: Medieval Lands - Hainaut. Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2011. szeptember 13.)

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Elődje:
I. Vilmos hainaut-i gróf
Hainaut-i gróf
1337 – 1345
A hainaut-i grófok címere
Utódja:
II. Margit hainaut-i grófnő