II. Vilmos hainaut-i gróf

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
II. Vilmos hainaut-i gróf
Guillaume II de Hainaut.png
Guilhelmus Hanonia

Hainaut-i Grófság grófja
II. Vilmos
Uralkodási ideje
1337. június 7.1345. szeptember 26.
Elődje I. Vilmos
Utódja II. Margit és férje, IV. Lajos német-római császár
Holland Grófság grófja
IV. Vilmos
Uralkodási ideje
1337. június 7.1345. szeptember 26.
Elődje I. Vilmos
Utódja II. Margit és férje, IV. Lajos
Zeeland Grófság grófja
III. Vilmos
Uralkodási ideje
1337. június 7.1345. szeptember 26.
Elődje I. Vilmos
Utódja II. Margit és férje, IV. Lajos
Életrajzi adatok
Uralkodóház Avesnes-ház
Született 1317
Elhunyt 1345. szeptember 26.
Staveren
Házastársa Brabanti Johanna
Gyermekei Vilmos
Édesapja I. Vilmos
Édesanyja Valois Johanna

II. Vilmos hainaut-i gróf (1317 - 1345. szeptember 26.) volt I. Vilmos hainaut-i gróf és Valois Johanna legidősebb fia, aki apja halála után 1335-től Hainaut, Holland és Zeeland grófja volt.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vilmos fiatalkorában zarándoklatot tett a Szentföldre, később pedig az Ibériai-félszigeten harcolt a mórok ellen. Amikor 1335-ben apja meghalt, éppen egy franciaellenes ligát szervezett a környékbeli államokból, hogy III. Eduárd angol királyt (vejét) támogassa. Vilmos hűbérura és sógora, IV. Lajos német-római császár is támogatta az angol követeléseket és megparancsolta Vilmosnak, hogy részt vegyen a franciák elleni harcban. Vilmos eleinte vonakodott, mert a francia királyok korábban családját támogatták a flamand grófok elleni harcban, mire III. Eduárd hainauti területeket fosztogatott. Vilmos szövetséget kötött VI. Fülöp francia királlyal, de ez nem tartott sokáig. Az 1340-es sluisi csata után - amikor III. Eduárd flottája megsemmisítette a francia flottá - Vilmos ismét Eduárd oldalára állt. Feltehetőleg bátor lovag volt, mert a harcok során kiérdemelte a Merész melléknevet. Később VI. Fülöp francia király, aki Vilmos nagybátyja volt anyja, Valois Johanna révén, kieszközölte, hogy tűzszünetet kössenek.

Vilmos három alkalommal vett rész a teuton lovagok keresztes hadjárataiban a pogány litvánok és poroszok ellen. Hogy ezeket a hadjáratokat finanszírozni tudja, számos előjogot garantált az uralma alá tartozó városoknak. 1340-ben pedig városi rangra emelte Rotterdamot.

Vilmos 1345-ben ostrom alá vette Utrecht várost, mivel annak püspöke, Jan van Arkel korábban Vilmos pártfogoltja volt, de a gróf ellen fordult. A nyolc hétig tartó ostrom után a püspök kénytelen volt elismerni a gróf fennhatóságát. Ezután hadjáratot indított Frízföldre, hogy elfoglalja a még megmaradt önálló területeket. A hadjáratba elkísérte nagybátyja, Jean de Beaumont, Soissons grófja is. Hajóval mentek a fríz partokig és mivel túl sok felszerelést kellett szállítaniuk - a helyi St. Odulphus kolostort akarták erődítménynek kiépíteni - a lovagok lovait nem tudták elszállítani. Miután a sereg két helyen szállt partra, Vilmos és Jean de Beaumont külön-külön vonultak a kolostor ellen. A helyiek előbb visszavonultak, majd elszakították Vilmost és kíséretét a főseregtől és lekaszabolták őket. A menekülő lovagokat mocsaras terület felé szorították vissza, ahol könnyűszerrel le tudták győzni őket.

1345. szeptember 26-án a warnsi csata során vesztette életét, utóda nővére, Margit lett.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a William II, Count of Hainaut című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Charles Crawley: Medieval Lands - Hainaut. Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2011. szeptember 13.)

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Elődje:
I. Vilmos hainaut-i gróf
Hainaut-i gróf
1337 – 1345
A hainaut-i grófok címere
Utódja:
II. Margit hainaut-i grófnő