II. Margit flamand grófnő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
II. Margit flamand grófnő
Blason fr Hainaut ancien.svg

Hainaut grófnője (I. Margit), Flandria grófnője
Uralkodási ideje
12441280
Koronázása
1206
Elődje Blason fr Hainaut ancien.svgBlason Comte-de-Flandre.svgI. Johanna flamand grófnő
Utódja Blason fr Hainaut ancien.svgI. János hainaut-i gróf
Blason Comte-de-Flandre.svgII. Vilmos flamand gróf
Életrajzi adatok
Uralkodóház Flandria grófja
Született 1202. június 2.
Elhunyt 1280. február 10. (77 évesen)
Gent
Nyughelye Flines-i apátság
Házastársa 1. Bouchard d'Avesnes 2. II. Vilmos, Dampierre ura
Gyermekei 1. Balduin, János, Balduin 2. Vilmos, Guy, János, Johanna, Mária
Édesapja I. Balduin latin császár
Édesanyja Champagne-i Mária

Konstantinápolyi Margit (1202. június 2.1280. február 10.) I. Balduin latin császár fiatalabbik lánya és örököse. 1244-től Flandria és Hainaut grófnője.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja I. Balduin latin császár, aki Konstantinápoly elfoglalása előtt Flandria és Hainaut grófja is volt egyben. Anyja Mária champagne-i grófnő. Apja[1] 1202-ben a Szentföldre utazott a negyedik keresztes hadjárat egyik vezetőjeként,[2] anyja nemsokára követte. Távollétükben, Johanna kiskorúsága idejére, Balduin régensi tanácsot nevezett ki Flandria és Hainaut irányítására, aminek tagja volt nagybátjya, I. Fülöp namuri gróf is.

1204-ben meghalt apja, majd a következő évben anyja is. Ekkor az árvává vált Johanna és Margit Fülöp gyámjaként nevelkedett 1208-ig, amikor az átadta az árvákat II. Fülöp francia királynak.

1212-ben Margit feleségül ment egy hainauti nemeshez, Bouchard d'Avesnes-hez. A házasságot feltehetően II. Fülöp szervezte meg, mivel Bouchard már régóta a francia királyok megbízható támogatójának számított a térségben, bár a házasságot jóváhagyta Margit nővére is, aki ekkor már Flandria és Hainaut grófnője volt. Bourchard hamarosan részt követelt apósa örökségéből és ekkor Johanna ekkor megpróbálta érvényteleníteni Margit házasságát. III. Ince pápához fordult, aki az 1215-ös IV. lateráni zsinaton érvénytelenítette a házasságot.

Bouchard és Margit továbbra is együtt élt, mint házaspár és két gyermekük született, de Johanna 1219-ben elfogatta és börtönbe záratta Bouchard-ot. 1221-ben csak azzal a feltétellel engedték szabadon, hogy elválik Margittól.[3] Amíg Bouchard Rómában volt, Johanna rávette Margitot, hogy újraházasodjon, második férje II. Vilmos, Dampierre ura, champagne-i nemes.[4][5] Ebből a házasságból Margitnak öt gyermeke született, köztük fia, Guy de Dampierre, a későbbi flamand gróf.

Ez a házasság botrányosnak számított, mivel az első házasság felbontása nem volt hivatalos, amikor megkötötték a másodikat, ráadásul Margit és második férje közeli vérrokonok voltak. A házasság érvényessége, illetve Guy és leszármazottainak joga az örökléshez anyja után még évtizedekig vita és háborúskodás tárgyát képezte, még a német-római császárok is beavatkoztak a küzdelembe, amit később a flandriai és hainaut-i örökösödési háborúnak hívtak.

1244-ben nővére halála után Margit örökölte a flamand és a hainaut-i grófi címeket,[6] mivel ekkor már mindkét férje halott volt. Az első házasságból származó gyermekek bejelentették igényüket mindkét grófságra, apjuk örökségeként, de 1246-ban IX. Lajos francia király, a két fél között közvetítve, a Dampierre-leszármazottaknak adta a Flamand Grófságot, és az Avesnes-leszármazottaknak a Hainaut-i Grófságot.[7] Ez a döntés látszólag megoldotta a vitát, Margit Flandriában együtt uralkodott fiaival, de 1253-ban Jean d'Avesnes, aki kisemmizve érezte magát örökségéből, meggyőzte II. Vilmos holland grófot és német ellenkirályt, hogy szállja meg Hainautot és Flandriának a német-római császársághoz tartozó részét. Vilmos elméletileg a terület hűbérura volt és Jean sógoraként fegyveresen támogatta. A csatározások egészen 1253-ig folytak, amikor július 4-én a west-capelle-i csata során János legyőzte Guy seregeit, elfogta anyjával és testvérével, Jean de Dampierre-el együtt és arra kényszerítette Margitot, hogy adja át neki Hainaut grófságot.

Margit 1278. december 29-én Guy fia javára lemondott a flamand grófi címről, Hainautban fia, I. János hainaut-i gróf követte. 1280. február 10-én Gentben halt meg.[8]

Családja és leszármazottai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első férje Bouchard d'Avesnes (11801244), a házasságot 1212. előtt kötötték, 1215-ben érvénytelenítették és 1221-ben bontották fel.[9] A házasságból három gyermek született:

Második férje II. Vilmos, Dampierre ura, champagne-i nemes (1196 után – 1231. szeptember 3.). A házasságot 1223. augusztus – november között kötötték és öt gyermekük született:

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Charles Cawley: Medieval Lands. Online változata a Foundation for Medieval Genealogy weboldalán [1] elérhető

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A Genealogica Comitum Flandriæ Bertiniana nevezi meg Balduin lányait: "Iohannam et Margaretam". Genealogica Comitum Flandriæ Bertiniana, Continuatio Marchianensis, MGH SS IX, p. 306.
  2. Chronica Monasterii Sancti Bertini auctore Iohanne Longo de Ipra 46.11, MGH SS XXV, p. 824.
  3. ^ a b Nicholas, D.. Medieval Flanders (angol nyelven). Longman (1992) 
  4. Iohannis de Thilrode Chronicon 19, MGH SS XXV, p. 574.
  5. Matthæi Parisiensis, Monachi Sancti Albani, Chronica Majora, Vol. V, 1254, p. 434.
  6. ^ a b Annales Blandinienses 1244, MGH SS V, p. 31.
  7. ^ a b Nicholas, p. 157.
  8. Necrologio Sanctæ Waldetrudis, MGH SS XXI, p. 619.
  9. ^ a b c MP, Vol. V, 1254, p. 434.
  10. ^ a b MP, Vol. V, 1254, p. 435
  11. ^ a b c d e Genealogica Comitum Flandriæ Bertiniana, Continuatio Leidensis et Divionensis (Cod. Divion. et Cisterc. addunt), MGH SS IX, p. 308.
  12. Chronica Albrici Monachi Trium Fontium 1216, MGH SS XXIII, p. 904.
  13. Bayley, C. C.. The Formation of the German College of Electors in the mid-Thirteenth Century (angol nyelven). Toronto (1949) 
  14. ^ a b c Iohannis de Thielrode Genealogia Comitum Flandriæ MGH SS IX, p. 335.
  15. ^ a b Iohannis de Thilrode Chronicon 19, MGH SS XXV, p. 574.
  16. Annales Blandinienses 1256, MGH SS V, p. 31.
  17. Poull, G.: La Maison souveraine et ducale de Bar, 229. o. (Presses universitaires de Nancy, 1994)
  18. Margit és Vilmos két lányának házasságről feljegyezték, hogy az egyik Krisztus menyasszonya lett, a másik Bar grófjáé ("nupsit Christo, altera comiti de Baeren"). Iohannis de Thilrode Chronicon 19, MGH SS XXV, p. 574.


Elődje:
I. Johanna hainaut-i grófnő
Hainaut-i gróf
1. 1244 – 1246
2. 1257 – 1280
A hainaut-i grófok címere
Utódja:
1. I. János hainaut-i gróf
2. II. János hainaut-i gróf