Pietro Ranzano

Pietro Ranzano (más névváltozatokban: Pietro Ransano, Petrus Ranzanus, Petrus Ransanus) (Palermo, 1428–1492) dominikánus szerzetes, Lucera püspöke, humanista tudós történetíró, a Nápolyi Királyság magyarországi követe volt. I. Mátyás magyar király udvarában is tevékenykedett, ő írta az Epithoma rerum Hungaricarum (A magyarok történetének rövid foglalata) című, latin nyelvű történeti művet Beatrix királyné megbízásából. Nemzetközileg inkább Palermo történetének megírásáról nevezetes ( De primordiis et progressu felicis Urbis Panormi).

Élete és munkássága

Tizenhat éves korában lépett be a Domonkos-rendbe. 1456-ban, 28 évesen pápai nunciusként a törökellenes szicíliai hadjáratot szervezte. 1458-ban a nápolyi udvar diplomatája, később a fiatalabb herceg nevelője lett. 1476-tól Lucera püspöke volt.

1456-ban kezdett hozzá Minden idők évkönyvei című munkájához, amiből 1488-ig hatvan kötetet fejezett be.

Magyarországi tevékenysége

1488-ban küldte Mátyás udvarába a nápolyi király az akkor már elismert tudóst és diplomatát, formálisan azért, hogy tolmácsolja a nápolyi udvar jókívánságait Corvin János és a milánói Sforza Bianca (1472–1510) – később érvénytelenített – házasságkötése alkalmából. Fő feladata azonban az volt, pedig azért, hogy rávegye Mátyást, biztosítsa Beatrix elsőségét a trónutódlás során.

Beatrix királyné Ranzanot megérkezése után hamarosan megbízta egy humanista szemléletű magyar történelem megírásával, annak ellenére, hogy mindössze hét hónap telt el a Thuróczi-krónika megjelenése óta, és csak öt hónappal azelőtt adott hasonló megbízást a király Antonio Bonfininak.

Ranzano alig több mint egy év alatt megírta az Epithoma rerum Hungarorum, vagyis A magyarok történetének rövid foglalata című kötetet. Munkája során több helyen eltért Thuróczi János alkotásától. Azonban hozzátette, hogy nem akar vitába bonyolódni azokkal, akik másként gondolják el a magyarok származását, különösen nem a magyarokkal, akik nyilván „sokkal hitelesebben ismerik övéik történetét”. Mátyás király kegyeit is kereste, különösen Attila alakjának megformálásával. Nem sikerült azonban elérnie a királynál, hogy teljesítse fő küldetését, azaz halála esetére jobb pozícióba juttassa a királynét.

Mátyás halála után, kiváló szónokként, ő mondott gyászbeszédet.

Források

• Sándor Klára: Sóvárgott jövő a múlt tükrében