Loreto (Olaszország)

Loreto egy kisváros Közép-Olaszország keleti részén, Marche régió Ancona megyéjében, Ancona városától 20 km-rel dél–délkeletre, nem messze az Adriától, a Loreto-hegység előterében. Olaszország leghíresebb búcsújáró helye.

A legenda

Maga a kegyhely egy kis, egyszerű terméskőből rakott házikó (a Santa Casa), ami – egy, a 14. században kelt legenda szerint – eredetileg a Szentföldön állt; ez volt a szent család otthona. Amikor a keresztesek kiszorultak Palesztinából, a házat angyalok kapták föl és telepítették át:

• először a dalmáciai Tersattóba,
• majd egy Recanati melletti babérligetbe,
• végül jelenlegi helyére.

A legendát máig nem tudták tudományosan cáfolni, míg a ház hitelességét a XX. század 60-as éveiben vizsgálatok igazolták.

Az épületegyüttes

A házikó köré a 15–16. században bazilikát emeltek; a kis ház a székesegyház (Santuario della Santa Casa) kupolája alatt áll, és alacsony fal veszi körül. A fal márvány díszítményeit Donato Bramante tervezte. A bazilika ékessége három, a 16. század végén készített bronz kapu; művészetileg jelentősek beltéri mozaikjai és freskói.

A Santa Casát kápolnává alakították. A házikóban álló, fekete, arannyal és elefántcsonttal díszített Madonna-szobrot állítólag Lukács evangélista faragta cédrusfából.

Kulturális hatása

Valószínűleg innen származik az egyik legrégibb bűnbánó ima, a loretói litánia.

Az ellenreformáció idején a Santa Casa mintegy félszáz másolatát építették föl Közép-Európa különböző országaiban, főként Csehországban. A prágai Hradzsinban a teljes épületegyüttest lemásolták (1626–1750 között): ez ott a Loretói Szűz Mária-templom.

Források

• Magyar nagylexikon XII. (Len–Mep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 436. o. ISBN 963-9257-07-9
• John Palmer (szerk.): Világjárók lexikona. Reader's Digest válogatás. Reader's Digest Kiadó Kft., Budapest, 1998. ISBN 963-8475-28-5 p. 38.
• Armin Schwibach: http://www.katolikus-honlap.hu/1102/loreto.htm