Máriabesnyő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Koordináták: é. sz. 47° 35′ 50″, k. h. 19° 23′ 51″

Máriabesnyői Nagyboldogasszony Bazilika
Mariabesnyocivertanlegifoto2.jpg
Vallás Keresztény
Felekezet Római katolikus
Egyházmegye Váci
Püspök(ök) dr. Beer Miklós
Pap(ok) Turai János (plébános)
Építési adatok
Építése 1761. augusztus 14.
Stílus barokk
Tervezője Mayerhoffer János
Felszentelés 1771. március 17.
Elérhetőség
Település Gödöllő - Máriabesnyő
Cím 2100 Gödöllő-Máriabesnyő
Kapucinusok tere 1.
Honlap [1]
E-mail mbesnyo@invitel.hu
[http://[2] A templom weboldala]

Máriabesnyő a török időkben elpusztult település, ma Gödöllő városhoz tartozik. Saját vasútállomással rendelkezik a Budapest–Hatvan vonalon.

Legfontosabb nevezetessége a búcsújáró templom, amely a magyarországi Mária-kegyhelyek közül a második leglátogatottabb zarándokhely.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Besnyő már a honfoglalás idején is lakott területnek számított, ám nagyon népesség csak a 12. században telepedett le itt. 1214-ben a váci püspök a leleszi premontrei prépostságnak ajándékozta a besnyői birtokot, amelyet a XIII. században a tatárjárás szinte teljesen elpusztított. Ám a lakosság visszatelepült és újjáépítette a községet.

Grassalkovich Antal

A középkorban népes falu, s egy horvát család, az Iván-család birtoka volt. 1387-ben azonban Zsigmond király elvette tőlük, majd egy másik nemesi családnak adományozta. A következő bizonyítható tulajdonos neve egy 1430-ból származó oklevélen maradt fenn, őt Hatvani Mátyásnak hívták. A török időkben a hódoltság területéhez tartozott és teljesen elnéptelenedett.

A XVII. században már pusztaként Gödöllőhöz tartozott, s Grassalkovich Antal vásárolta meg. Ő építtette itt a kapucinus kolostort, s családi kriptáját is, ahol a Grassalkovichok nyugszanak, többek között az utolsó Grassalkovich házaspár is: Grassalkovich Antal és Esterházy Leopoldina. E kápolna a régi Besnyő falu temploma romjának helyén épült. Egy legenda szerint az építkezéskor 1759. április 1-jén egy csontból készült Mária-szobrot talált az egyik munkás, s azóta híres búcsújáró hely. A kolostort 1769 és 1771 között kibővítették.

A puszta a 18. században újra benépesült, 1910-ben már 380 lakosa volt. A 20. század elejétől nyaralóteleppé is vált.

A máriabesnyői kegyhely[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mielőtt gyaraki gróf Grassalkovich Antal a máriabesnyői szent helyet megalapította, csak romok hirdették, hogy itt valaha virágzó község állott. A templom a község régi temploma helyén épült, és éppen a romok eltakarítása közben csodálatos körülmények között akadtak rá arra a Mária-szobrocskára, mely Besnyőt kegyhellyé avatta. 1758-ban Grassalkovich Antal gróf elhatározta, hogy birtokán a loretói Boldogságos Szűz tiszteletére kápolnát építtet, de a helyről még nem döntött. Akkoriban a gödöllői út mentén egy domb tövében, valószínűleg még a 13. században itt lakó premontreiek által épített templom 300 esztendős romjai álltak sűrű erdőséggel eltakarva. E romok láttára a gróf úgy gondolta, legalkalmasabb lesz, ha e hajdani templomot építteti újra a Szent Szűz tiszteletére.

A sűrű bozót eltakarítása közben történt, hogy egy Fidler János nevű, gödöllői születésű negyvenéves kőműves álmot látott. El is beszélte álmát a környékbelieknek, és hozzátette, hogy ugyanakkor titokzatos szózatot is hallott: „Ha a templom romjai közt, ahol hajdan a főoltár állott, ásni fogsz, szép tárgyat találsz.” Serényen fogott neki a munkának, és alig vette kezébe a csákányt, azonnal észrevette, hogy a vas valami kemény tárgyba ütődött. Egy jókora kő volt. Mikor a követ kiemelte és szétporlasztotta az alatta lévő homokos földet, egy sárga földdel belepett csonttárgyat talált. A törmeléktől megtisztítva azonnal fölfedezte, hogy az a Boldogságos Szűz Mária szobra. Úgy érezte, hogy álmát és az abban hallott titokzatos jóslatot beteljesedve látja. A szobrocskát azonnal üvegszekrénybe foglaltatta, s a kegyes gróf engedelmével az újonnan építendő templom oltárán felállította.
A máriabesnyői bazilika felső temploma

A kápolna felépülte után régebbi szándékának megvalósítására a gróf stájer kapucinus atyákkal 1759-ben az olaszországi Loretóból egy Szűz Mária-szobrot hozatott. A libanoni cédrusfából készült egy méter magas kegyszobor ma is látható a főoltár mögött. A megtalálta Mária-szobor igen nagy számú zarándokot vonzott, ezért Grassalkovich Antal szükségesnek látta a kápolna kibővítését, így a kápolnához 1768 és 1771 között egy alsó és egy felső templomot is építettek Mayerhoffer János tervei alapján. Felszentelésükre 1771. március 17-én került sor.

A felsőtemplom jelenlegi főoltára 1917-ben készült, itt látható a csontból faragott kegyszobrocska. A mellékoltárok képeit Baumgartner Norbert, bécsi kapucinus szerzetes festette 1770 körül, a templombelsőt Márton Lajos 1941 és 1942 között készített falfestményei és üvegablakai díszítik. Az aranyozott, rokokó gyóntatószékek a XVIII. századból valók. A templom mellett látható a kapucinusok keresztje, Jézus keresztre feszítésének jelképeivel. A templom melletti udvaron Szent Konrád szobra áll, melyet 1934-ben készítette Ludvig Krausz.

A templomot 1912-ben felújították, ekkor nyitották egybe a loretói kápolnát a felsőtemplommal. Önálló plébániaként 1936-tól működik. A templom közelében épült fel a Salvator Nõvérek zárdája 1933-ban. Ám 1950-ben a kapucinusoknak és a Salvator Nővéreknek is el kellett hagyniuk Máriabesnyőt a szerzetesrendek feloszlatása miatt. Ezután a rendházak állami tulajdonba kerültek, a kapucinus kolostorban plébániahivatal működött. Az épület többi részét az Agrártudományi Egyetem, 1955-től 1988-ig a Török Ignác Gimnázium használta, illetve 1975-től óvónőket is képeztek. Az épületek 1989 augusztusában visszakerültek egyházi tulajdonba, ekkor ismét felújították őket.

A kegytemplom 2008-ban kis bazilika (basilica minor) rangot kapott.[1] A Basilica Minor cím alapján teljes búcsú nyerhető a Bazilikában: a bazilika felszentelésének évfordulóján (aug. 15), a titulus liturgikus megünneplésének napján (aug. 13-14-15), Szent Péter és Pál apostolok főünnepén (jún. 29), a bazilika cím megadásának évfordulóján (május 2.), évente egy olyan napon, amelyet a hely ordináriusa határoz meg (április 19. a Kegyszobor megtalálásának napja), illetve évente egy olyan napon, amelyet minden hívő szabadon választhat meg.

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mária Múzeum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szűz Mária ábrázolása

Magyarországon a hazai Mária-kultusz bemutatására több kísérlet is történt, ennek egyik példája Kátay Géza római katolikus plébános által 1981-ben Petőfiszálláson létrehozott gyűjtemény, mely a hazai Mária-tisztelet tárgyi és néprajzi emlékeit mutatta be. A gyűjtemény ezután Gödöllőre került, mivel Kátai Gézát a váci megyés püspök 1992-ben Gödöllőre helyezte plébánosnak. Máriabesnyőn Nagy László Tamás (1955-2000) kapucinus atya, rendfőnök tovább gyarapította és gondozta. A Mária Múzeumot a máriabesnyői kolostor udvarának hátsó részében, a földbe süllyesztve alakították ki.

Tamás atya halála után a gyűjtemény visszakerült Petőfiszállásra. 2007-ben a Máriabesnyői Katolikus Plébánia felkérésére a Magyar Kapucinus Delegáció támogatásával a Gödöllői Városi Múzeum kezdte el az új kiállítás megtervezését és kialakítását. Végül 2008 augusztusában, Nagyboldogasszony napján, a lourdes-i jelenés (1858) százötvenedik évfordulóján megnyílt állandó kiállítás Máriabesnyőn.[2]

A kiállítás nyolc nagyobb tematikai egységből áll, felépítése:

  • Ordo Fratrum Minorum Capuccinorum
  • Venerabilis familia Máriabesnyőensis
  • Mária aranyház – Titkos értelmű Rózsa
  • Magyarok Nagyhatalmú szószólója
  • Búcsújáró magyarok
  • Az Istenszülő tisztelete a keleti kereszténységben
  • Búcsúfia – vásárfia
  • Devóció és dekoráció

Mater Salvatoris Lelkigyakorlatosház[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A máriabesnyői kegytemplom mellett 1933-ban épült fel a salvator nővérek zárdája. Az Isteni Üdvözítő (salvator) nővérek (Sorores Divini Salvatoris, SDS) egy női szerzetesrend, melynek hivatása a tanító-nevelő, szociális munka. Ma a házban a Mater Salvatoris Lelkigyakorlatos Ház és Konferencia Központ működik. 2007. január 1-jén megalakult a Máriabesnyői Lelkigyakorlatos Házért Közhasznú Alapítvány, melyet közhasznúnak minősítette a Pest Megyei Bíróság. A máriabesnyői Lelkigyakorlatos Ház legfőbb szociális tevékenységei: családsegítés, nevelés és oktatás, képességfejlesztés, ismeretterjesztés, fiatalok és gyerekek egészséges életmódra nevelése, lelki segítségnyújtás minden korosztály számára.[3]

Munkájuk keretében 2009-ben 30 lelkigyakorlatot szerveztek, illetve a kereszténység nagy ünnepein (húsvét, karácsony, pünkösd) és a Máriabesnyői Bazilika főbb búcsúin (Nagyboldogasszony, Kisboldogasszony ünnepe) a Házban lelkigyakorlaton részt vevők is bekapcsolódhattak a besnyőiek ünneplésébe. A házban fogadtak már lengyel, felvidéki, cseh, osztrák zarándokcsoportokat. 2009-ben pedig átadták az épület legújabb Salvator szárnyát, ahol egy kisebb kápolnát, illetve 1 apartmant alakítottak ki.

Az Egyházmegye képzései:[4]

  • Mécs jegyesoktató képzés
  • Börtönlelkészek találkozói
  • neokatekumeneknek szervezett lelkigyakorlatok
  • csendes Szent Ignáci lelkigyakorlat
  • Szent Ferenc Kis Nővéreinek gyógyító lelkigyakorlata
  • az akolitus képzés
  • papi rekollekciók
  • Családkonferencia
  • Lelkipásztori Napok
  • Karitász lelkigyakorlat
  • Katekéták összevont szakmai napja
  • Nemzetközi Karizmatikus Megújulás vezetőképzése
  • Nemzetközi Testvéri Börtöntársaság képzései
  • Ferences Rend Családtalálkozója

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • P. Bartal Ince 1929: Máriabesnyő története. Esztergom.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]