III. István moldvai fejedelem

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
III. István
(Ștefan cel Mare)
Stefan cel Mare.jpg

Moldva fejedelme
Uralkodási ideje
1457. április 12.1504. július 2.
Elődje III. Péter Áron
Utódja III. Bogdán
Életrajzi adatok
Született 1433
Borzești
Elhunyt 1504. július 2.
Szucsáva
Édesapja II. Bogdán
Édesanyja Doamna Oltea
István ábrázolása egy 1473-as képen, humori kolostor

III. (Nagy) István, románul Ștefan cel Mare (Borzești, Moldva, 1433[1]Szucsáva, 1504. július 2.[1]); Moldva fejedelme volt 14571504 között.

Uralkodása alatt Moldva erős állammá fejlődött és megőrizte függetlenségét a Magyar Királysággal, Lengyelországgal és az Oszmán Birodalommal szemben. 36 csatából 34-ben győzött; ezek közül a leghíresebb a vaslui csata (1475). Az ütközet után IV. Szixtusz pápa a keresztény hit igaz bajnokának nevezte Istvánt (verus christianae fidei athleta). Vallásos meggyőződését azzal is bizonyította, hogy kifizette az Athosz-hegyi kolostorok tartozását a Török Portának, hogy a kolostorok megőrizhessék vallási függetlenségüket.

Uralomra jutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Mușat-családból származó István apja, II. Bogdán moldvai fejedelem 1449 és 1451 között uralkodott Moldvában, majd István nagybátyja, Petru Aron csatában megölte. 14511457 között a fejedelemséget a Péter Áron és Alexăndrel (Alexandru cel Bun unokaöccse) közötti belső harc dúlta fel.

A belharcok kezdetén István Erdélybe menekült és Hunyadi Jánosnál keresett segítséget. Ezután Havasalföldre ment III. Vlad udvarába, akitől 1457-ben 6000 lovasból álló hadsereget kapott és velük sikerült legyőznie Péter Áront Doljeștinél, akit Lengyelországba űzött.[2] és Istvánt fejedelemmé koronázták. Két évvel később, István betört Lengyelországba Péter Áront keresve, de nem járt sikerrel. A hadjárat következtében István aláírt egy szerződést, amelyben hűbérurának ismerte el IV. Kázmér lengyel királyt, Péter Áront viszont kitiltották Moldvából.

Ábrázolása az 1 lejesen

Uralkodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

István, hogy hatalmát megszilárdítsa, a putnai oláh kerületet Havasalföldtől elfoglalta[2], Kiliát a magyaroktól visszaszerezte.[2]

1467-ben Hunyadi Mátyás megtámadta Moldvát[2], de Istvánnak sikerült legyőznie őt a moldvabányai csatában, ahol maga Mátyás is megsebesült.[2] Ennek ellenére 1468-ban kénytelen volt mégis elismerni Magyarország fennhatóságát.[2] Még ebben az évben a Dnyeszter melletti lipniți ütközetben legyőzte az Arany Hordát.[2] 1469-ben Hunyadi Mátyás – csehországi hadjáratai alatt – kétszer beütött Erdélybe[2], 1474-ben megverte III. Radu havasalföldi fejedelmet[2]. Közben 1471-ben István megtámadta Havasalföldet, amely ekkor már török fennhatóság alatt állt. Amikor II. Mehmet szultán bosszúhadjáratot indított Moldva ellen, de István 1475. január 17-én legyőzte a magyarok, és székelyek segítségével a fejedelemségbe benyomult 120 000 főnyi török sereget Rakovanál.[2] (Ez a győzelem ideiglenesen útját állta a törökök terjeszkedésének a Balkánon). Ugyancsak 1475-ben III. Radu, majd a doni kozákok felett aratott diadalt.[2] 1476-ban Istvánt legyőzték Războieninél – a fejedelem a hegyekbe menekült[2] –, de a törökök ezután mégis visszavonultak, mivel nem sikerült bevenniük egy fontos várat sem, és járvány tört ki a török seregben.

Mehmed 14761477 telén újabb török sereget küldött Moldvába, ahol III. Raduval együttesen 30 000 foglyot zsákmányoltak.[2] István az erdélyi vajda vezénylete alatt kiűzte országából a törököket és Radu helyébe Vladot ültette a havasalföldi fejedelmi székbe[2]; de az új fejedelem is a törökökkel kereste a szövetséget[2]: 1481-ben Rimnik szultán el akarta foglalni Moldvát, hogy így a krími és volgai tatárokkal közvetlen kapcsolatba kerüljön.[2] 1484-ben összes erejével átkelt a Dunán és a hűtlen Vlad seregével is egyesülve, elfoglalta Kiliát, majd Dnyeszter-Fehérvárt (Akkermant) és végig pusztította az egész Moldvát.[2] István a túlerő elől a hegyekbe és erdőkbe húzódott, majd Magyar- és Lengyelországtól kért segítséget.[2] Az osztrák háborúba bonyolódott Mátyás nem segíthetett, Kázmér lengyel király viszont felhasználta István szorongatott állapotát a hűségeskü kicsikarásában (1485) némi csekély segítség fejében.[2]

Besszarábia egy része török kézben maradt ezután is, Moldvát azonban őserdei (főkép a mai Bukovinában) és István vitézsége megvédték a török további meghódítási kísérleteitől.[2] 1486-ban megállapodott II. Bajazid szultánnal, hogy egy évente fizetendő adó fejében Moldva megőrizheti önkormányzatát. A 16. századtól kezdve a Moldvai Fejedelemség az Oszmán Birodalom vazallusa lett.

A fejedelem a lengyel vazallusság mellett fenntartotta a jó viszonyt Magyarországgal is, és 1492-ben Küküllő várát kapta Erdélyben hűsége zálogául[2] (Csicsó várát pedig már előbb adta neki Mátyás[2]). IV. Kázmér halála után a lengyel trónon utóda János Albert elhatározta Moldva meghódítását és István letételét[2], s e végett 1497-ben mintegy 80 000 főnyi sereggel Bukovinába ütött s Szucsávát ostrom alá vette.[2] István a magyaroktól, töröktől és tatároktól kért segítséget.[2] II. Ulászló magyar király küldött is 2000 székelyt, akik a moldvai sereget erősítették.[2] (Koźmini csata) Nemsokára fegyverszünet jött létre és a lengyel had megszégyenülve tért vissza hazájába.[2]


1498-ban István új szövetséges társaival, a törökkel és tatárral beütött Lengyelországba, és Lwów, Przemysl, Radzimin környékét kirabolva, mintegy 100 000 főnyi fogollyal tértek vissza s töltötték meg a török tartományokat.[2] A fejedelem azonban úgy látszik nem vetette magát alá a törököknek, mert az ugyanezévi Magyar- és Lengyelországgal kötött egyezségben arra kötelezte magát, hogy a törökök hadi készületeiről mindkét országot értesíteni fogja, a török hadakat országán átvonulni nem engedni és nem segíti.[2] Az 1499-es szerződés is a mindkét ország iránti hűségfogadalmat tartalmazza.[2] Még 1498-ben bebizonyította a szerződés komolyan vételét, mert amikor 80 000 török Lengyelországba tört és Vörös-Oroszországot elpusztítva Moldván át visszatérni akart, István a hirtelen beállott fagytól felére olvadt sereget megtámadta és szétverte.[2] A lengyel János Albert halála (1501) után István felingerelte a tatárokat az új lengyel király, Sándor ellen[2], és mialatt ezek Podóliába ütöttek, ő a Kárpátok és Dnyeszter közötti lengyel tartományt, Poklucsot elfoglalta, ahonnan csak akkori hűbérura, II. Ulászló magyar király közbenjárására vonult ki.[2] Ez volt István utolsó hadi tette.[2] 1504-ben meghalt a népétől méltán «Nagy»-nak nevezett vitéz uralkodó, aki Moldvát a hatalom és dicsőség addig nem ismert színvonalára emelte szerencsés hadi sikerei, vitézsége, vakmerősége és erélye által, amihez nem kevés mértékű ravaszság, hitszegés, kegyetlenség és mindenek felett határtalan nagyravágyás járult.[2] A putnai kolostorban temették el.

István sírja a Putnai kolostorban

Hosszú uralkodása jelentős kulturális fejlődéssel járt. Maga az uralkodó sok templomot és kolostort építtetett, ezek közül néhány jelenleg a Világörökség része. Több moldvai várat megerősített, hogy ellen tudjanak állni a tüzérségnek: Hotin, Neamț, Suceava.

Rövid idővel halála után szentként kezdték tisztelni; a román ortodox egyház szentté avatta Igazhitű Nagy és Szent István vajda néven.

Népszerűsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2006-ban a román televízió által rendezett szavazáson (A 100 legnagyobb román), amelyen közel 40 000 néző vett részt, István fejedelem kapta a legtöbb szavazatot.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Ștefan cel Mare című román Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b http://datarule.virtbox.ru/moldova.html
  2. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z aa ab ac ad ae af ag ah ai Bokor József (szerk.). Moldva, A Pallas nagy lexikona. Budapest: Arcanum FolioNET Kft.. ISBN 963-85923-2-X (1998). Hozzáférés ideje: 2007. január 11. 

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Binder Iijima, Edda und Dumbravă, Vasile (Hrsg.): Stefan der Große – Fürst der Moldau. Symbolfunktion und Bedeutungswandel eines mittelalterlichen Herrschers. Leipziger Universitätsverlag, Leipzig 2005, ISBN 3-86583-039-0

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz III. István moldvai fejedelem témájú médiaállományokat.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
III. Péter Áron
Moldvai fejedelem
14571504
Moldva címere
Következő uralkodó:
III. Bogdán