Dnyeszterfehérvár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dnyeszterfehérvár (Білгород-Дністровський)
Belgorod vlasenko.jpg
A dnyeszterfehérvári erőd
Dnyeszterfehérvár címere
Dnyeszterfehérvár címere
Dnyeszterfehérvár zászlaja
Dnyeszterfehérvár zászlaja
Közigazgatás
Ország  Ukrajna
Terület Odesszai terület
Rang járási jogú város
Alapítás éve i.e. 498
Polgármester Mikola Mikolajovics Dacenko
Irányítószám 67700–67719
Körzethívószám +380 4849
Népesség
Teljes népesség 48 100 fő (2004)[1] +/-
Földrajzi adatok
Terület 31 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Dnyeszterfehérvár (Ukrajna)
Dnyeszterfehérvár
Dnyeszterfehérvár
Pozíció Ukrajna térképén
é. sz. 46° 11′, k. h. 30° 20′Koordináták: é. sz. 46° 11′, k. h. 30° 20′
Dnyeszterfehérvár weboldala

Dnyeszterfehérvár (ukránul: Білгород-Дністровський [Bilhorod-Dnyisztrovszkij], oroszul: Белгород-Днестровский, románul: Cetatea Albă, törökül: Akkerman) város a Dnyeszter-delta jobb partján, az Odesszai területben, délnyugat Ukrajnában, a történelmi Besszarábia területén. 2004-ben a népessége kb. 48 100 fő volt.

Nevei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vár látképe

A Dnyisztrovszkij jelzőt az oroszországi Belgorodtól való megkülönböztetésül kapta.

Korábbi nevei: az ókori görögöknél Ophiusza (Οφιούσα) vagy Türasz (Τύρας) – az utóbbi a Dnyeszter ógörög neve is volt – és a rómaiaknál Album Castrum ('fehér vár').

A bizánci erőd eredeti neve Aszperon volt, melynek jelentése a helyi besenyő-török nyelven 'fehér' volt, a tengeri kagylóktól fehér partszakaszra utalva. A 'fehér' szó azóta is alapja a város elnevezésének.

A név görög változatai: Leukopolisz (Λευκόπολις), 'fehér város', Aszprokasztron (Ασπρόκαστρον) a fenti Aszperonból, és Maurokasztron (Μαυρόκαστρον), érdekes módon az utóbbi jelentése 'fekete vár'. Az utóbbi a latinban Maurocastrumra és Moncastrumra módosult, és később olaszul Moncastro vagy Maurocastro lett.

1503-tól 1918-ig a város neve Akkerman volt (oroszul: Аккерман), melynek jelentése törökül 'fehér szikla'. 1918-tól 1944-ig a román neve Cetatea Albă (szó szerint 'fehér fellegvár') volt. 1944-től 1991-ig a város legjobban az orosz Belgorod-Dnyesztrovszkij néven volt ismeretes (szó szerint 'fehér város a Dnyeszteren'). Jelenlegi hivatalos neve ugyanezen név ukrán nyelvű változata, Bilhorod-Dnyisztrovszkij (Білгород-Дністровський).

Sok más nyelvben a 'fehér város' vagy 'fehér szikla' különböző fordításai használatosak, többek között bolgárul: Белгород Днестровски, gagauzul Akerman, lengyelül: Białogród nad Dniestrem, magyarul: Dnyeszterfehérvár, Nyeszterfehérvár, héberül: עיר לבנה, és helyi német nyelven Walachisch Weißenburg.

Közigazgatási státusza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Járási jogú város, tehát közvetlenül az Odesszai területhez tartozik. Ugyanakkor Bilhorod-Dnyisztrovszkij járás székhelye is.

Történelme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Türasz kolóniát milétoszi telepesek alapították az i.e. 6. században Dnyeszterfehérvár helyén. Később a római, majd a bizánci birodalom uralma alá került. A bizánciak erődöt építettek itt és Aszprokasztronnak ('fehér várnak') nevezték – ez a név több nyelvben is megmaradt. A Voszkreszenszk krónika (Летопись по Воскресенскому списку) a Kijevi Rusz által ellenőrzött városok között sorolja fel "a Dnyeszter torkolatánál, a tenger felett".[forrás?]

A 14. században a várost rövid ideig a Genovai Köztársaság birtokolta, később I. Lajos magyar király foglalta el. Szucsávai Új Szent János, Moldva védőszentje, a tatárok 1330-as támadása során itt szenvedett mártírhalált. 1391-ben ez volt az utolsó város a Dnyeszter jobb partján amelyet az újdonsült Moldvai Fejedelemség bekebelezett, és a következő századokban annak második legnagyobb városa és fontos vára volt. Zsigmond király alatt "a király védelmi rendszerének egyik előretolt bástyája volt, amelyet a 15. században a fenyegető török veszély miatt Hunyadi János, majd Hunyadi Mátyás király megerősített. A 15. században egyértelműen magyar érdekterület volt. Mátyás súlyt helyezett a harcokban megsérült vár helyreállítására."[2]

1420-ban a fellegvárat először ostromolták az oszmán törökök, de sikeresen védelmezte Jó Sándor moldvai fejedelem.

Az erőd falai alatt

1484-ben ez volt az utolsó fekete-tengeri kikötő, melyet az oszmánok Kiliával együtt meghódítottak. Nagy István fejedelem akkor éppen lengyel támadás alatt állt, és így nem tudott segíteni a város védelmében. Amikor a törökök azt állították, hogy békét kötöttek a fejedelemmel, és szabad utat ígértek az ostromlottaknak vagyonaikkal együtt, a város népe behódolt, de legtöbbjüket lemészárolták. Később István fejedelem többször próbálta visszafoglalni a területet, sikertelenül. Dnyeszterfehérvár bázisul szolgált az oszmánoknak Moldva további megtámadására. 1511-ben a Tatár Kánsághoz került, és a magyar lakosság zöme Csöbörcsökbe költözött.[3]

A törökök alatt Akkerman vára fontos láncszeme volt a Lengyel–Litván Unió majd később az Orosz Birodalom elleni védelmi vonalnak. 1770-ben és 1789-ben fontos csaták zajlottak le a törökök és az oroszok között. Oroszország meghódította a várost 1770-ben, 1774-ben és 1806-ban, de a hadakozások befejeztével újra visszatérítette. Végül 1812-ben került az Orosz Birodalomhoz, Besszarábia többi részével együtt.

1826. szeptember 25-én, az Orosz és Török Birodalom itt írta alá az akkermani egyezményt, amely megkövetelte hogy Moldva és Havasalföld fejedelmeit bojári tanácsuk válassza 7 éves időtartamra, mindkét nagyhatalom beleegyezésével.

1918-ban a város Besszarábiával együtt a Románia része lett. A két világháború közötti időszakban a város és a kikötő kiterjesztését tervezték. Besszarábia 1940-es megszállását követően Románia átengedte a várost a Szovjetuniónak. 1941-ben visszafoglalta a második világháború Barbarossa hadművelete keretein belül, és 1944-ig tartotta, amikor a Vörös Hadsereg újra elérte és szovjet ellenőrzés alá vette a területet. Besszarábia felosztása után annak déli része, így Bilhorod is, az Ukrán SzSzK-hoz került. Napjainkban Ukrajna része.

A 2001-es ukrán népszámlálás szerint a város népessége többségben ukrán nemzetiségű, a többi orosz (28%), bolgár (4%) és moldován (2%).[4]

Említése magyar forrásokban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Stamp of Moldova 321.gif
  • 1484: Dnyeszterfehérvár,
  • 1706: Magyar-Neszter-Fejérvár [5],
  • 1761: Ackerman,
  • 1779: "Fejérvárott (Csetatie alba) vagy Akkermannban".[3]

A 15. században a városban még sok katolikus lakott. 1696-ban már állandó lakosként csak 10 katolikust jegyeztek fel. 1763-ban még mindig volt nyoma a magyar lakosságnak.[3]

Híres dnyeszterfehérváriak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. becslés
  2. Nyeszterfehérvár. Magyar katolikus lexikon, 2009
  3. ^ a b c Magyar katolikus lexikon, i. m. 
  4. 2001-es ukrán népszámlálás (ukrán, orosz, angol nyelven)
  5. Lippay István, 1706 (magyar nyelven)

Ez a szócikk részben vagy egészben a Bilhorod-Dnistrovskyi című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Dnyeszterfehérvár témájú médiaállományokat.