Wawel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Krakkó történelmi központja
Világörökség
Krakow002.jpg
A Wawel a Visztula felől
Adatok
Ország Lengyelország
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok IV
Felvétel éve 1978
Elhelyezkedése
Wawel (Lengyelország)
Wawel
Wawel
Pozíció Lengyelország térképén
é. sz. 50° 03′ 15″, k. h. 19° 56′ 07″Koordináták: é. sz. 50° 03′ 15″, k. h. 19° 56′ 07″
Wawel end 16th cent.jpg
Wawel

A Wawel egy mészkő-kiemelkedés a Visztula bal partján Krakkóban, Lengyelországban, 228 méterrel a tengerszint felett. A királyi palota, bástyák és katedrális foglal helyet a hegy tetején. A lengyel királyok és több híres lengyel temetkezési helye is a hegyen fekvő katedrálisban található.

A Wawel-domb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Wawel-domb Krakkóban.

A domb a miocén korban (25-5 millió éve) keletkezett vetődéssel, jura időből származó mészkőből épül fel. A mészkő erősen karsztosodott, barlang is kialakult a domb oldalában (lásd: Smocza Jama - A sárkány barlangja). A wawel szó lengyelül vízmosásos szakadékot jelent, amely arra utalhat, hogy egykor egy földcsuszamlás két részre osztotta a dombot. Más elmélet szerint a wawel szó alatt mocsaras helyből kiemelkedő dombot kell érteni. A dombon történelmi épületek csoportja található:

Az épület-komplexumot bástyarendszer, várfalak veszik körül. Az épületek, építmények többsége a középkorban illetve a reneszánsz korban épült, a középkorban a Wawelből irányították a lengyel államot. A Lengyel–litván unió megalakítása után a Wawel lett Európa egyik legnagyobb államalakulatának a központja. Ezt a státuszát csak a 17. században veszítette el, amikor Lengyelország fővárosává Varsó vált. Lengyelország feldarabolása után a Wawel az elveszett lengyel állam szimbólumává vált, demonstrációk, politikai akciók és találkozók állandó helyszíne lett.

A kezdetektől a 11. század közepéig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A régészeti kutatások szerint a legkorábbi település a Wawel-dombon kb. 100 000 évvel ezelőtt jött létre, és gyors fejlődésnek is indult, köszönhetően annak, hogy több kereskedelmi út csomópontja haladt át a területen. Később a Wawel volt az egyik legfontosabb erőssége a visztulánok törzsének, akik a 8. és a 9. század között uralták a területet. Legendás uralkodóikat, Krakot és Wanda hercegnőt a 13. századbeli krónikás, Wincenty Kadłubek említi. A 10. században a visztulánok területe és Krakkó település a Lengyel Királyság része lett.

1000-ben megalakult a krakkói egyházkerület, amit a krakkói katedrális építése követett. Az építkezés azonban elhúzódott, a Német-római Birodalommal állandóan kiújuló konfliktusok miatt, egészen a Bautzeni-béke aláírásáig 1018-ig. Az eredeti katedrálisnak csak maradványai őrződtek meg. A templom I. Břetiszláv 1040-es hadjáratában, vagy a városban dúló tűzvészben pusztult el az 1080-as években.

A dombon a katedrális építése mellett számos más épületet kezdtek el építeni, a legkorábbi építmények fából készültek a 9. században, az első kőépületek a 10. és a 11. században készültek el. Ebből az időszakból a következő épületek maradványai állnak még ma is:

  • Szűz Mária rotunda – 10-11. századból
  • B templom – az eredeti katedrális legkorábban készült része a 10. századból
  • Szent Gereon templom – valószínűleg a palota kápolnája
  • Szent György templom – újjáépíttetése tervbe véve
  • Szent Mihály templom alapjai
  • 24 oszlopos szoba – talán a hercegi palota része
  • négyszögletes épület – rendeltetése ismeretlen, hercegi magtár vagy temetőkápolna
  • Öregtorony – lakótorony és védőbástya

11. századtól 12. századig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1038-1039 között I. Megújító Kázmér visszatért Lengyelországba és támogatta, hogy Krakkó legyen a királyi székhely és a főváros is.

A 11. század végén újabb katedrálist kezdtek el építeni, a Hermanowskát, mely nevét valószínűleg építtetőjéről, I. Ulászló Hermanról kapta. Az új katedrálist 1142-ben szentelték fel. A templom román stílusban épült, maradványai megtalálhatók az Ezüstharang-torony alsó részén és megmaradt a templom egyik hajója is, ami ma a Szent Lénárd kripta. Az időszak további épületei:

  • Ismeretlen nevű kápolna a XII. századból, melyet IV. Ulászló király bástyája melletti rotundának szoktak nevezni, talán keresztelő-kápolnának építették.
  • A Sárkány-barlanghoz közeli templom
  • Rotunda a Sandomierzi-bástya mellett a 11. század második feléből.

A gótika kora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A katedrális homlokzata

1305-ben vagy 1306-ban a katedrális részben leégett, ennek ellenére 1320-ban meg lehetett tartani I. Ulászló lengyel király koronázását. Még ugyanebben az évben a király kezdeményezésére megkezdték a sorrendben harmadik templom építését, amely kisebb módosításokkal máig is áll. Az új katedrálist 1364-ben szentelték fel. A templom háromhajós, kereszthajóval, szentélykörüljáróval, melyhez az építés kezdetétől a következő évszázadokig kápolnákat építettek. Az elsők a szentélynél épültek fel - 1322-ben a Szent Margit kápolna, mely jelenleg sekrestyeként szolgál, néhány évvel később felépült az a kápolna, melyet később Báthory-kápolnának hívtak.

Zofia Holszańska, Jagelló Ulászló utolsó felesége a nyugati kapu mellett emeltetett egy kápolnát, melyet később róla neveztek el, valamint Jagelló Kázmér parancsára építették fel a Szentkereszt-kápolnát. A XV. század folyamán további, végül is összesen 19 kápolna épült, melyeket azonban a későbbi századokban jelentősen átépítettek.

I. Ulászló volt az első lengyel király, akit a waweli katedrálisban temettek el. Homokkőből faragott szarkofágja a XIV. század közepén készült Nagy Kázmér uralkodása alatt.

Nagy Kázmér és Jagelló Ulászló síremléke szintén itt van, de a legértékesebb Jagelló Kázméré, melyet Veit Stoss készített 1492-ben. A XVI. század elején állították I. János Albert késő gótikus síremlékét, melyet egyesek Jorg Huber munkájának tartanak.

Nagy Kázmér parancsára az udvart körülvevő több épületből álló gótikus kastélyt építettek. Ez az épületegyüttes a XIV. század végén keletkezett Jagelló Ulászló és Hedvig idején, az ő uralkodásuk alatt épült hozzá az úgynevezett Tyúkláb és Dán-torony. Ebből a palotából a Jagelló és Hedvig-terem, ahol a Szczerbiec, a lengyel királyok koronázási kardja van kiállítva.

Ebben a korban több lakóépület létesült számos pap, királyi hivatalnok és kézműves számára, valamint védelmi falak és bástyák: a Jordanka, Lubranka (ezt később Szenátor-bástyának hívták), a Sandomierzi-bástya, Tęczyński-bástya, Nemesek-bástyája, Tolvaj-bástya, és Kisasszony-bástya.

Reneszánsz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Reneszánsz palota – nyugati és déli szárny

Az utolsó Jagelló királyok ideje volt a Wawel aranykora. Ekkor (1507 és 1536 között) teljesen átépítették a királyi székhelyet. A hatalmas vállalkozás mecénása maga a király, Öreg Zsigmond volt. A munkálatokat két olasz építész, a firenzei Ferenc és Bartolommeo Berrecci irányította, majd haláluk után a lengyel Sandomierzi Benedek (Benedykt z Sandomierza) folytatta. Különös figyelmet érdemes szentelni a palota gyönyörű udvarára. A karcsú, könnyű oszlopok tartotta árkádos folyosókról a tágas és fénnyel teli termekbe léphetünk. A palota belső terei a fennséges Követek termével és kazettás mennyezetével a lengyel és olasz mesterek művészetéről és a legkülönbözőbb mesteremberek hozzáértéséről tanúskodnak. A palota termeinek falait gobelinek borítják, melyeket Zsigmond Ágost gyűjtött.

A XVI. század elején János Albert király firenzei Ferenc készítette síremlékét helyezték el egy falmélyedésben. Ez az első tiszta reneszánsz munka Lengyelországban. 1517-ben kezdték építeni a 16 évvel később befejezett Zsigmond-kápolnát, mely az utolsó Jagellók mauzóleuma. Ebből a korból Jagelló Ferdinánd kardinális, Piotr Gamrat, Piotr Tomicki, Jan Chojeński és Samuel Maciejowski püsök síremléke is fennmaradt. 1520-ban öntötték a híres Zsigmond-harangot.

A katedrálisban az alábbi manierista emlékek találhatóak: Báthory István és Filip Padniewski püspök síremléke - mindekettő Santi Gucci műve, és Andrzej Zebrzydowski püspök síremléke, melyet Urzędówi Jan Michałowicz faragott.

Barokk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1595-ben tűzvész pusztította el a palota északkeleti részét. A tűz után III. Zsigmond a palota újjáépítését határozta el, ezt Jan Trevano építész irányította. Ebből a rekonstrukcióból többek között a Szenátor-lépcső és a Madarak alatti terem kandallója maradt meg.

Amikor 1609-ben III. Zsigmond átköltözött az új fővárosba, Varsóba, a Wawelre nehéz idők köszöntek. Az épületekre a kormányzó felügyelt, azonban ennek ellenére mind a palota, mind más épületek lassan mentek tönkre. Rossz állapotukhoz az 1655 és 1657 között és 1702-ben itt állomásozó svéd csapatok is hozzájárultak. A Wawelt 1794-ben a porosz hadsereg is elfoglalta, ekkor az addig soha nem érintett koronázási jelvényeket is elrabolták (a koronázási kard kivételével). A 17. század háborúi során a Wawel várfalát felújították.

A főváros Varsóba helyezése azonban nem változtatott a katedrális szerepén és jelentőségén, továbbra is koronázó templom maradt és ide is temették a királyokat. A katedrálison sok változtatás zajlott le – megmagasították a szentélykörüljárót, kialakították Szent Szaniszló márvány oltárát és ezüst koporsóját, valamint a főoltárt, melyek ma is láthatók. A barok korban a több síremlékeket is állítottak: Michał Korybut Wiśniowiecki és Sobieski János királynak, valamint Marcin Szyszkowski, Piotr Gembicki, Jan Małachowski püspöknek. Felépült több kápolna, többek között a Wasa-kápolna.

19. század[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Władysław Malecki: A Wawel látképe (1873), Varsó, Nemzeti Múzeum

1795-ben, Lengyelország harmadik felosztásakor a Wawel osztrák fennhatóság alá került. Az osztrák hadsereg a Wawelt laktanyává alakította át, ami egy sor átépítéssel és pusztítással járt: befalazták az árkádokat, a vár belső tereit átalakították, az épületek egy részét lebontották (többek között a szent György és szent Mihály templomot). A krakkói felkelés elbukása és a Krakkói köztársaság eltörlése után a Wawelben három hatalmas katonai kórházat építettek. A 19. század második felében az osztrákok úgy építették át a várfalakat, hogy a krakkói erőd részévé váljanak (például két lövegállásokkal ellátott bástya épült). Ezzel egyidejűleg a lengyelek folyamatosan kísérleteket tettek a Wawel visszaszerzésére.

A katedrálisban Józef Antoni Poniatowski és Tadeusz Kościuszko ünnepélyes temetése zajlott le. A Potocki-kápolnát klasszicista stílusban építették át, melyben felállították a híres szobrász, Bertel Thorvaldsen által készített szobrot Artur Potockiról. Ennek a mesternek másik alkotása Zofia királyné kápolnájába került.

1869-ben véletlenül felnyitották Nagy Kázmér koporsóját, ami alkalmat adott újratemetésére. Egyúttal felmerült más királysírok szarkofágjainak kitisztítása, (újakat is készítettek - például Ferenc József Wiśniowiecki Mihály király szarkofágját készíttette el, akinek a felesége Habsburg lány volt) és a földalatti kriptákat folyosókkal kötötték össze.

20. század[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Várfal az adományozók neveivel ellátott téglákkal

1905-ben Ferenc József császár engedélyt adott arra, hogy az osztrák katonaság elhagyja a Wawelt. Ezután megindultak Zygmunt Hendel, majd Adolf Szyszko-Bohusz irányításával a helyreállítási munkák, melynek során feltárták a Legszentbb Szűz Mária rondellát és más korai építészetei emléket. Az újjáépítési munkák költségeit részben közadakozásból fedezték. Az adakozók nevét a várba vezető északi kapu melletti falba épített téglákon örökítették meg, itt építették fel a Címeres-kaput (Brama Herbowa) és állították fel Tadeusz Kościuszko szobrát.

1904-1907 között Stanisław Wyspiański és Władysław Ekielski építész kidolgozta a Wawel beépítésének nagyszabású, de soha meg nem valósult tervét, a waweli Akropolist. Ide kívánták elhelyezni a lengyel szejmet és a szenátust, a Nemzeti Múzeumot, a Tudás Akadémiáját, és a Püspöki Kúriát. Az egész épületcsoportnak ókori jelleget akartak adni, tervezték egy görög színház és Niké szobror elhelyezését is.

Hedvig királynő síremlékének részlete.

Ebben a korban a katedrális két újabb síremlékkel gazdagodott: Hedvig lengyel királynő síremlékével 1902-ben és I. Ulászló magyar király (III. Ulászló lengyel király) jelképes síremlékével 1906-ben, mindkettőt Antoni Madeyski készítette. Zsófia királynő kápolnáját 1902-1904 között Włodzimierz Tetmajer építette, a falfestmények lengyel szenteket és nemzeti hősöket ábrázolnak. A katedrális kincstárában a falfestményeket Józef Mehoffer festette 1900. éa 1902. között. Ő készítette a katedrális kereszthajójának színes üvegablakait is (a szenvedő Krisztust, Máriát és a szenvedés géniuszát), a Szafraniec-család kápolnájának falfestményeit és ablakait valamint a Szentkereszt-kápolna üvegablakait is. Stanisław Wyspiański szintén készített szines üvegablak-terveket a katedrálishoz, azonban ezeket soha nem valósították meg.

Az 1920-as években, Lengyelország függetlenségének visszaszerzése után a lengyel központi hatóságok a Wawelt a Köztársaság reprezentációs épületegyüttesének jelölték ki és az államfő, majd az államelnök használatára rendelték. A Szejm 1921-ben hozott döntése értelmében a waweli épületegyüttes Lengyelország elnökének egyik rezidenciája lett (máig megtartották ezt a lakosztályt).

1921-ben készítette el és állította fel IV. Ulászló bástyájára Leonard Marconi és Antoni Popiel Tadeusz Kościuszko emlékművét.

1927-ben vitték a Wawelbe Juliusz Słowacki hamvait. A kriptákban nyugszik Józef Piłsudski és Władysław Sikorski is.

A második világháború alatt a Wawelben székelt Hans Frank főkormányzó. Sok értékes műtárgyat elszállítottak akkor, melyek máig nem tértek vissza Lengyelországba.

1978-ban a Wawel a krakkói óvárossal és a Kazimerz városrész műemlékeivel felkerült az UNESCO világörökség listájára.

A Wawel napjainkban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Királysírok a Zsigmond kápolna alatt
A palota a Wawel tövéből

Következő objektumok látogathatók:

  • a királyi palotában:
    • a reprezentációs termek: a földszinten a várnagy helyiségei és a második emelet termei, többek között a lengyel terem, melynek kazettás mennyezete fejek szobraival van díszítve és a szenátorok terme.
    • a király személyes lakosztálya
    • a koronaékszerek kincstára, ahol többek között a koronázási kard (Szczerbiec) látható
    • a fegyvertár
    • Kelet művészete - kiállítás
  • a waweli székesegyházban:
  • a székesegyház múzeuma
  • az elveszett Wawel - archeológiai rezervátum a részben újjáépített Szűz Mária rotundával
  • Smocza Jama - a sárkány barlangja
  • királyi kertek sétaútja - rekonstruált reneszánsz kert.

A Wawel térképe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wawel Hill - basic map.svg

Irodaépület
IV. Ulászló básyája
Kisasszony-bástya
Sandomierzi bástya
Nemesek bástyája
Tęczyński-bástya
Tolvaj-bástya
Minorita-kapu
Wasa-kapu
Stanisław Borek háza
Szent György templom
Szent mihály templom
Királyi konyhák
Katedrális múzeuma
Korábbi papi
szeminárium
Kiállítási és
konferencia-centrum
Vikáriusok háza
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Wawel témájú médiaállományokat.