Krakkó főtere

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Krakkó történelmi központja
Világörökség
Adatok
Ország Lengyelország
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok IV
Felvétel éve 1978
Elhelyezkedése
Krakkó főtere  (Lengyelország)
Krakkó főtere
Krakkó főtere
Pozíció Lengyelország térképén
é. sz. 50° 03′ 42″, k. h. 19° 56′ 14″Koordináták: é. sz. 50° 03′ 42″, k. h. 19° 56′ 14″
Kościuszko eskütétele a Ryneken. Franciszek Smuglewicz 1797-es festménye.
A Rynek Główny, a Mária-templomból nézve. Baloldalt a Szent Adalbert-templom, jobboldalt a Posztócsarnok látható, a Városháza tornyával a háttérben. Középen, alul az Adam Mickiewicz-emlékmű látszik.

Krakkó főtere (lengyelül: Rynek Główny w Krakowie vagy Rynek Krakowski – Krakkó piactere) Krakkó történelmi központjának fő tere. Története a 13. századig nyúlik vissza, és 200×200 méteres kiterjedésével a legnagyobb középkori főtér Európában.[1] Látnivalói közé tartozik a kéttornyú Mária-templom (Kościół Mariacki), a Szent Adalbert-templom (Kościół św. Wojciecha) és a Posztócsarnok (Sukiennice).

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Rynek Głównyt 1257-ben tervezték, amikor a város megkapta a magdeburgi jogokat Krakkó hercegétől, Szemérmes Boleszlávtól. Hatalmas méretének célja az volt, hogy piachelyet biztosítson a Krakkón áthaladó kereskedők számára. Krakkó akkoriban a Lengyel Királyság (11381320) fővárosa volt. 40 000 m²-es területével évszázadokon át a legnagyobb vásártér és főtér volt Európában.

A tér Lengyelország számos történelmi eseményének szemtanúja volt. 1525. április 10-én I. Albert porosz herceg letette a hűbéri esküt I. Zsigmond lengyel király előtt. 1794. március 24-én Tadeusz Kościuszko itt jelentette be a felkelés kezdetét és állt a lengyel fegyveres erők élére.

Elhelyezkedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tér a koronázási útvonalon fekszik a Barbakán és a Wawel között. A kezdetek óta Krakkó városközpontjának számított.

A teret régi téglaépületek (kamienicák) és paloták veszik körül, csaknem mindegyikük több száz éves. Általában turisztikai célokat szolgálnak, illetve itt helyezkedik el a Nemzeti Múzeum és a Nemzeti Kulturális Központ. A legrégebbi létesítmények közül talán a leghíresebb a Wierzynek-ház, az ősrégi Wierzynek patríciuscsalád otthona, és az emeletén található étterem, ami hírnevét egy 1364-es lakoma óta őrzi. A legenda szerint a lakoma huszonegy napig tartott, és jelen volt rajta Nagy Kázmér lengyel, IV. Károly cseh, Péter ciprusi, Valdemár dán és I. Lajos magyar király, lengyel hercegek kíséretében.

A tér egyik nevezetessége a Posztócsarnok (Sukiennice), egy reneszánsz vásárcsarnok, a város egyik szimbóluma – jelenleg az árkádok alatt rengeteg kis bazár sorakozik az aranyművesektől kezdve a fafaragókig. Emelete a Nemzeti Múzeum képcsarnokának ad otthont.

A Posztócsarnok közelében, a tér északkeleti sarkában áll a téglagótika alkotása, a 14. században épült, felemás tornyú Mária-templom (Kościół Mariacki vagy Kościół Najświętszej Panny Marii). Műremek szárnyas oltárát a nürnbergi fafaragó művész, Veit Stoß (lengyelül Wit Stwosz) építette. Az igen gondosan helyreállított épület kívül egyszerűségével, belül freskókkal gazdagon díszített magas, karcsú hajóival nyűgözi le a látogatót. Egyik tornyából óránként felhangzik az 1241-es tatár támadás emlékét őrző harsonaszóló, a hejnał.

A főtéren található másik templom, a kis középkori Szent Adalbert-templom (Kościół św. Wojciecha) a lengyelországi román kori építészet egyik legrégebbi emléke. A 13. századi városháza tornya mellől a városházát a 19. században elbontották, de földalatti pincerészében mindmáig megtekinthetők az egykori kínzókamrák.

Adam Mickiewicz 1898-as emlékműve a főtér kedvelt találkahelye.

Kialakítása óta a piactér szintje emelkedett, néhány helyen 5 méternél is többel. A tér szintje alatt óriási pincerendszer húzódik, melyek közül a leghíresebb a Piwnica pod Baranami („Bárányhoz címzett pince”). Az alagsorok egy részében kávézókat és éttermeket alakítottak ki, de nevezetes még a Maszkaron színház és a Szent Adalbert-templom alatt elhelyezkedő kis régészeti múzeum. A pincék egy részét járat köti össze, például a régi városházát és Posztócsarnokot is. Magához a Posztócsarnokhoz is tartozik egy kevesek által ismert 100 méter széles és 5 méter magas földalatti vásárcsarnok, melyben 2010 októberétől ultramodern múzeum kelti életre a középkori Krakkó városát.[2] A Rynek melletti Sienna utcában található egy másik földalatti csarnok (Kramy Bogate), ennek kb. 1200 m² a területe.

Más városok főteréhez hasonlóan Krakkó főterén is jelentős szirtigalamb-populáció él.

Események[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A téren gyakran tartanak nyilvános eseményeket, fesztiválokat; ilyen a minden évben megrendezett karácsonyi gálakoncert és a legnagyobb lengyel újévi rendezvényt is itt tartják.

Díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2005 decemberében a krakkói Rynek Główny nyerte el a „Világ legnagyszerűbb tere”-díjat a Project for Public Spaces-től.[3]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Krakkó főtere témájú médiaállományokat.