IV. Valdemár dán király
| IV. Valdemár | |
 |
|
|
|
|
| Dánia királya | |
| Uralkodási ideje 1340 – 1375 |
|
| Elődje | Gerhárd |
| Utódja | II. Olaf |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1321 |
| Elhunyt | 1375. október 24. (54 évesen) |
| Nyughelye | Sorø monostor |
| Édesapja | II. Kristóf |
| Édesanyja | Pomerániai Euphemia |
IV. Valdemár Christoffersson vagy Pirkasztó Valdemár[1] (dánul: Valdemar Atterdag), (1321 – 1375. október 24.[2]) dán király 1340-től haláláig. Országát az idegen befolyás rövid időszaka után saját uralma alatt egyesítette[3]. Erélyes és okos uralkodó volt[4], aki az elveszett dán birtokokat (Schonen, Halland, Blekinge) visszahódította[4], és emellett még az egyház és nemesség támogatását is élvezte[5]. Erőszakos külpolitikája miatt azonban konfliktusba került Svédországgal, az északnémet fejedelemségekkel és a Hanza-szövetség északnémet kereskedelmi központjaival[3].
II. Kristóf legifjabb fiaként született. 1328-tól Bajor Lajos udvarában nevelkedett[3]. 1338-ban elhagyta a császári udvart[3], majd a császár és Brandenburgi Lajos őrgróf segítségével diplomáciai konfliktusba kezdett, hogy kiragadja a Dánia fölötti uralmat Gerhard és Szelíd János holsteini grófok kezéből[3]. Miután Gerhradot 1340-ben meggyilkolták[3], Valdemár egyezségre jutott Jánossal[3], és elismertette magát Dánia királyának[3]. Hedviggel, Schleswig hercegének nővérével kötött házasságot[3], amellyel megszerezte Észak-Jütlandot[3], és hatalmát kiterjesztette a fennmaradt szövetséges dán vidékekre is[3]. Az adók emeléséből és Észtország eladásából (1346) befolyó pénzt arra használta fel, hogy felügyelete alá vonja Sjællandot, valamint Fyn szigete és Jütland nagy részét[3]. 1349-ben beavatkozott az északnémet politikába, szembeszállt IV. Károly német király (majd császár) kísérletével, hogy elmozdítsa Valdemár szövetségesét, Brandenburgi Lajost[3], és Rügentt és Rostockot kivonja dán fennhatóság alól[3]. Miután felszabadította Lajosnak még oly távoli birtokait is, mint Berlin[3], Valdemár megbékítette Lajost Károllyal (1350)[3] és helyreállította Rügenben és Rostockban a dán uralmat[3]. Dániába visszatéve felkelés fogadta (1350)[3], az első azoknak a lázadásoknak a sorából, amelyeket az uralkodó személyében összpontosuló óriási hatalom váltott ki[3]. A forrongások lecsillapodtával 1360-ban összeült az országgyűlés[3], hhogy megszilárdítsa békét[3], és kölcsönösen meghatározza az uralkodó és az alattvalói jogait és kötelességeit[3].
Valdemár azzal fejezte be édesapja királyságának újraegyesítését, hogy 1360-ban visszanyerte Skånét a svédektől[3]. A következő évben meghódította Götlandot, a szigeten fekvő gazdag várossal, Visbyvel együtt[3] és Dániához csatolata Ölandot is[4]. Ezzel szilárdan megvetette a lábát a balti-tengeri kereskedelemben[3], és kivívta maga ellen a Hanza-szövetség, Svédország Mecklenburg, Holstein és a függetlenedni vágyó jüt nemesség erős szövetségét[3], amely 1368-ban komoly vereséget mért rá[3] Valdemárt pedig futni kényszerítette[4]. Mialatt a király hosszabb ideig külföldön volt, a távolmaradását zokon vevő rendek saját felelőségükre a Hanzával a Dánia számára kedvezőtlen, sőt lealázó stralsundi békét kötötték (1370)[4], amely előjogokat biztosított a Hanzának, de a dán királyságot érintetlenül hagyta[3]. Valdemár leánya, Margit 1363-ban hozzáment VI. Haakon norvég királyhoz[3], s ezzel lehetővé vált Dánia és Norvégia egyesítése[3], ami 1380-tól egészen 1814-ig fennmaradt[3]. Valdemárt halála után, Olaf Haakonsson (Margitnak és VI. Haakonnak a fia) követte a trónon, aki édesapja halála (1380) után Norvégiát is Dániához csatolta.
Gyermekei [szerkesztés]
Valdemár 1340. június 4-én házasodott össze Schleswigi Heilwiggel (? – 1374), aki hat gyermeket szült férjének:
- Kristóf (1341 – 1363. június 11.)
- Margit (1345 – 1350)
- Ingeborg (1347. április 1. – 1370. június 16. előtt) ∞ Mecklenburg-Schwerini III. Henrik (1337 – 1383)
- Katalin (1349 − fiatalon)
- Valdemár (1350 – fiatalon)
- Margit (1353 – 1412. október 28.) ∞ VI. Haakon norvég király (1340 – 1380)
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Melléknevét (Atterdag [a. m. másnap]) kétféleképpen eredeztetik:
- A Pallas nagy lexikona szerint az elhatározásait mindig másnapra halogatta Vö.:[1]
- Más verzió azt mondja, Valdemár e mondással kezdte uralkodását: "Új napot virrasztok Dániára".
- ↑ [genealogy.euweb.cz/denmark/denmark3.html#W4 Denmark 3] (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
- ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z aa ab ac ad ae Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, ISBN 963-9075-12-4, 665. oldal
- ^ a b c d e Bokor József (szerk.). Valdemár, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998)
- ↑ http://www.c3.hu/~mester/T365/tux02356.htm
Lásd még [szerkesztés]
| Előző uralkodó: Gerhárd mint kormányzó |
|
Következő uralkodó: III. Olaf |
