I. Péter ciprusi király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Péter
Pierre 1er de Lusignan.jpg
I. Péter portréja Andrea di Bonaiuto festményén, A Santa Maria Novella templom spanyol kápolnája, Firenze

Ciprusi Királyság királya
Πέτρος Α'/Pierre Ier
Uralkodási ideje
1359. október 10.1369. január 16.
Koronázása Nicosia
1358. november 24.
Elődje IV. Hugó
Utódja II. (Kövér) Péter
Örmény Királyság királya
Պետրոս Ա
Uralkodási ideje
1368.1369. január 16.
Koronázása nem koronázták meg
Elődje IV. (Neghiri) Konstantin
Utódja IV. (Neghiri) Konstantin
Jeruzsálemi Királyság címzetes királya
Pierre Ier
Uralkodási ideje
1359. október 10.1369. január 16.
Koronázása Famagusta, Ciprus
1360. április 5. (a jeruzsálemi koronával)
Elődje IV. Hugó
Utódja II. (Kövér) Péter
Életrajzi adatok
Uralkodóház Lusignan(-Poitiers)-ház
Teljes neve Lusignan(-Poitiers) Péter
Született 1328. október 9.
Elhunyt 1369. január 16. (40 évesen)
Nicosia
Nyughelye Dominikánus templom, Nicosia
Házastársa 1. Monforti Échive címzetes athéni hercegnő (1324–1353 előtt/1342)
Házastársa 2. Eleonóra aragón királyi hercegnő, Ribagorça és Prades grófnője (1333–1417)
Gyermekei 2. feleségétől:
1. Péter (1357–1382)
2. Margit (1360 körül–1397 után)
3. Échive (–1469 előtt)
Ágyasától, Jeanne Alaman úrnőtől:
4. N. (gyermek) (1363–fiatalon)
Édesapja IV. Hugó ciprusi király (1293/96–1359)
Édesanyja Ibelin Aliz (1304/06–1386)

I. Péter (1328. október 9.Nicosia, 1369. január 16.), görögül: Πέτρος Α' τῆς Κύπρου, franciául: Pierre Ier de Chypre, örményül: Պետրոս Ա Լուսինյան, ciprusi és örmény király, valamint címzetes jeruzsálemi király.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. Péter meggyilkolása Jean Froissart krónikájában

IV. Hugó ciprusi király és Ibelin Aliz elsőszülött fia. Apja második házasságából született, és csak a másodszülött volt, ezért kevés esélye lehetett a trón elnyerésére, főleg hogy bátyjának, Lusignan Guido (1315/161342/43) hercegnek fia született Hugó (1335 körül–1385/86) személyében. Bátyja meghalt, mikor Péter 14-15 éves, bátyjának a fia pedig 7-8 éves volt. A trónöröklés joga az unokaöccsét, Hugó herceget illette, de Péter apja, IV. Hugó az unokája helyett a másodszülött fiát, Pétert jelölte a trónra, és még az életében, 1358. november 24-én Nicosiában megkoronáztatta annak ellenére, hogy az unoka, Hugó herceg is már 24 éves volt, mikor IV. Hugó meghalt. Ez a trónváltozás a későbbi viszályok magvát is elhintette a családban.

Péter az apja halálakor, 1359. október 10-én akadálytalanul foglalhatta el a trónt. 1360. április 5-én Famagustában a már csak papíron létező Jeruzsálemi Királyság királyává is megkoronázták. Péter gyakran utazott Európa különböző királyi udvaraiba, hogy támogatást szerezzen az egyiptomi és oszmán előrenyomulás megakadályozása és a Szentföld visszafoglalása érdekében, így ezekre az időkre második felesége, Aragóniai Eleonóra királyné és idősebb öccse, János (1329/301375) herceg vitte az államügyeket. 1364-ben Krakkóban I. Lajos magyar királlyal is találkozott.

1368-ban a IV. Konstantinnal elégedetlen örmény nemesek felajánlották Péternek az örmény trónt, amelyet ő el is fogadott, és előkészületeket tett az örményországi utazás érdekében. A Péterrel elégedetlen ciprusi bárók viszont merényletet készítettek elő Péter ellen, és 1369. január 16-án[1] nicosiai palotájában álmában rajtatörtek és meggyilkolták. A gyilkosságba be volt avatva Péter két öccse, János és Jakab, de édesanyja, Ibelin Aliz anyakirályné nem tudott a tervről.[2] Péter özvegye, Eleonóra királyné lett ekkor a kiskorú fiuk, a 12 éves II. Péter nevében a régens sógorával, János herceggel együtt, akinek nem bocsátotta meg a férje elleni merényletet, és 1375-ben genovai segédlettel meggyilkoltatta.[3]

Péter francia származású lévén szőke hajú és kék szemű volt.[4] Második feleségével, Eleonórával való 16 évig tartó házassága viharosan alakult, féltékenységek, különválások és kibékülések jellemezték a kapcsolatukat.[3]

Pétert a nicosiai Dominikánusok templomában helyezték örök nyugalomra.

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Vagy január 17-éről január 18-ára virradó éjjelén, l. Rudt de Collenberg (1980: 125–126).
  2. L. Rudt de Collenberg (1980: 125–126).
  3. ^ a b L. Rudt de Collenberg (1980: 128).
  4. L. Rudt de Collenberg (1980: 127).
  5. L. Rudt de Collenberg (1980: 129).

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Rudt de Collenberg, Wipertus Hugo: Les Lusignan de Chypre, EΠETHΡΙΣ 10, Nicosia, 1980.
  • Kőszeghy Péter (szerk.): II. Piusz pápa feljegyzései II/2 (2. köt.) 7–12. könyv, Történelmi források II. [eredeti cím: Commentarii rerum memorabilium, ford.: Bellus Ibolya és Boronkai Iván], Balassi Kiadó, Budapest, 2001.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Péter ciprusi király témájú médiaállományokat.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző
IV. Hugó
Ciprusi király Armoiries Chypre 1393.svg
1359 – 1369
Következő
II. (Kövér) Péter
Címzetes jeruzsálemi király Armoiries de Jérusalem.svg
1359 – 1369
Előző
IV. (Neghiri) Konstantin
Örmény király Armoiries Héthoumides.svg
1368 – 1369
Következő
IV. (Neghiri) Konstantin