I. Péter ciprusi király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Péter
Pierre 1er de Lusignan.jpg
I. Péter portréja Andrea di Bonaiuto festményén, A Santa Maria Novella templom spanyol kápolnája, Firenze

Ciprusi Királyság királya
Πέτρος Α'/Pierre Ier
Uralkodási ideje
1359. október 10. – 1369. január 16.
Koronázása Nicosia
1358. november 24.
Elődje IV. Hugó
Utódja II. (Kövér) Péter
Örmény Királyság királya
Պետրոս Ա
Uralkodási ideje
1368. – 1369. január 16.
Koronázása nem koronázták meg
Elődje IV. (Neghiri) Konstantin
Utódja IV. (Neghiri) Konstantin
Jeruzsálemi Királyság címzetes királya
Pierre Ier
Uralkodási ideje
1359. október 10. – 1369. január 16.
Koronázása Famagusta, Ciprus
1360. április 5. (a jeruzsálemi koronával)
Elődje IV. Hugó
Utódja II. (Kövér) Péter
Életrajzi adatok
Uralkodóház Lusignan(-Poitiers)-ház
Teljes neve Lusignan(-Poitiers) Péter
Született
1328. október 9.
Nicosia
Elhunyt
1369. január 16. (40 évesen)
Nicosia
Nyughelye Dominikánus templom, Nicosia
Házastársa 1. Monforti Échive címzetes athéni hercegnő (1324–1353 előtt/1342)
Házastársa 2. Eleonóra aragón királyi hercegnő, Ribagorça és Prades grófnője (1333–1417)
Gyermekei 2. feleségétől:
1. Péter (1357–1382)
2. Margit (1360 körül–1397 után)
3. Échive (–1469 előtt)
Ágyasától, Jeanne Alaman úrnőtől:
4. N. (gyermek) (1363–fiatalon)
Édesapja IV. Hugó ciprusi király (1293/96–1359)
Édesanyja Ibelin Aliz (1304/06–1386)

I. Péter (1328. október 9.Nicosia, 1369. január 16.), görögül: Πέτρος Α' τῆς Κύπρου, franciául: Pierre Ier de Chypre, örményül: Պետրոս Ա Լուսինյան, ciprusi és örmény király, valamint címzetes jeruzsálemi király.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. Péter meggyilkolása Jean Froissart krónikájában

IV. Hugó ciprusi király és Ibelin Aliz elsőszülött fia. Apja második házasságából született, és csak a másodszülött volt, ezért kevés esélye lehetett a trón elnyerésére, főleg hogy bátyjának, Lusignan Guido (1315/161342/43) hercegnek fia született Hugó (1335 körül–1385/86) személyében. Bátyja meghalt, mikor Péter 14-15 éves, bátyjának a fia pedig 7-8 éves volt. A trónöröklés joga az unokaöccsét, Hugó herceget illette, de Péter apja, IV. Hugó az unokája helyett a másodszülött fiát, Pétert jelölte a trónra, és még az életében, 1358. november 24-én Nicosiában megkoronáztatta annak ellenére, hogy az unoka, Hugó herceg is már 24 éves volt, mikor IV. Hugó meghalt. Ez a trónváltozás a későbbi viszályok magvát is elhintette a családban.

Péter az apja halálakor, 1359. október 10-én akadálytalanul foglalhatta el a trónt. 1360. április 5-én Famagustában a már csak papíron létező Jeruzsálemi Királyság királyává is megkoronázták. Péter gyakran utazott Európa különböző királyi udvaraiba, hogy támogatást szerezzen az egyiptomi és oszmán előrenyomulás megakadályozása és a Szentföld visszafoglalása érdekében, így ezekre az időkre második felesége, Aragóniai Eleonóra királyné és idősebb öccse, János (1329/301375) herceg vitte az államügyeket. 1364-ben Krakkóban I. Lajos magyar királlyal is találkozott.

1368-ban a IV. Konstantinnal elégedetlen örmény nemesek felajánlották Péternek az örmény trónt, amelyet ő el is fogadott, és előkészületeket tett az örményországi utazás érdekében. A Péterrel elégedetlen ciprusi bárók viszont merényletet készítettek elő Péter ellen, és 1369. január 16-án[1] nicosiai palotájában álmában rajtatörtek és meggyilkolták. A gyilkosságba be volt avatva Péter két öccse, János és Jakab, de édesanyja, Ibelin Aliz anyakirályné nem tudott a tervről.[2] Péter özvegye, Eleonóra királyné lett ekkor a kiskorú fiuk, a 12 éves II. Péter nevében a régens sógorával, János herceggel együtt, akinek nem bocsátotta meg a férje elleni merényletet, és 1375-ben genovai segédlettel meggyilkoltatta.[3]

Péter francia származású lévén szőke hajú és kék szemű volt.[4] Második feleségével, Eleonórával való 16 évig tartó házassága viharosan alakult, féltékenységek, különválások és kibékülések jellemezték a kapcsolatukat.[3]

Pétert a nicosiai Dominikánusok templomában helyezték örök nyugalomra.

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Vagy január 17-éről január 18-ára virradó éjjelén, l. Rudt de Collenberg (1980: 125–126).
  2. L. Rudt de Collenberg (1980: 125–126).
  3. ^ a b L. Rudt de Collenberg (1980: 128).
  4. L. Rudt de Collenberg (1980: 127).
  5. L. Rudt de Collenberg (1980: 129).

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Rudt de Collenberg, Wipertus Hugo: Les Lusignan de Chypre, EΠETHΡΙΣ 10, Nicosia, 1980.
  • Kőszeghy Péter (szerk.): II. Piusz pápa feljegyzései II/2 (2. köt.) 7–12. könyv, Történelmi források II. [eredeti cím: Commentarii rerum memorabilium, ford.: Bellus Ibolya és Boronkai Iván], Balassi Kiadó, Budapest, 2001.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Péter ciprusi király témájú médiaállományokat.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző
IV. Hugó
Ciprusi király Armoiries Chypre 1393.svg
1359 – 1369
Következő
II. (Kövér) Péter
Címzetes jeruzsálemi király Armoiries de Jérusalem.svg
1359 – 1369
Előző
IV. (Neghiri) Konstantin
Örmény király Armoiries Héthoumides.svg
1368 – 1369
Következő
IV. (Neghiri) Konstantin