Kadłubek Boldog Vince

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kadłubek Boldog Vince
Wincenty kadłubek.jpg
Életrajzi adatok
Születési név Wincenty Kadłubek
Született Karnow, 1161.
Nemzetiség lengyel
Elhunyt Jedrzejow, 1223. március 8.
Munkássága
Vallás keresztény
Felekezet római katolikus

Hivatal Krakkó püspöke
Hivatali idő 1207-1223
Elődje Fulk
Wincenty mester relikviái a Jędrzejów kolostorban

Kadłubek Boldog Vince (Wincenty Kadłubek; Karnow, 1161. – Jedrzejow, 1223. március 8.), lengyel krónikaíró és Krakkó püspöke volt, akit a következő neveken is ismernek: Vincent Kadlubek, Vincent Kadlubo, Vincent Kadlubko, Krakkói Vincent.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdag lengyel családban született, a Sorbonne-on tanult. Amikor 1207-ben meghalt Fulk, Krakkó püspöke, Kadłubek választották az utódjának, III. Ince pápa pedig jóváhagyta a döntést.

Megválasztásakor Lengyelország politikai és erkölcsi mélyponton állt, ezért Ince arra kérte a püspököt, hogy újítsa meg az egyházat. Wincenty a vizitációk és misék során igyekezett a pápai utasításokat szem előtt tartani. Számos adományt juttatott a sulejowi, koprzywnicai és jedrzejowi kolostoroknak. Az ő befolyása érvényesült abban is, hogy 1224-ben II. András magyar király és I. Leszek lengyel fejedelem békét kötöttek.

1218-ban lemondott, a jędrzejówi kolostorba vonult, ahol a lengyelek közül elsőként belépett a cisztercita rendbe. Itt élt haláláig és az apátsági templom főoltára előtt temették el.

1764. február 18-án XIII. Kelemen pápa szentté avatta.

Fő műve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fő műve az 1203-ig terjedő Chronica seu originale regum et principum Poloniae (Lengyelország fejedelmeinek és királyainak krónikája), négy kötetben. Az első kötet legendákra épül, a második Gallus krónikájára, az utolsó kettő pedig saját tapasztalataira. A hiányzó információkat példabeszédekkel és klasszikus kitérőkkel pótolta. Munkája során Igazságos Kázmér felfogását követte, mely szerint a történetírás célja „az ősök becsületének ráhagyományozása az utókorra.” Jan Długoszig ez a mű szolgált alapul valamennyi későbbi krónikának.

Ez a mű óriási hatást tett a lengyel politikai közgondolkodásra a következő évszázadokban. Megalapozta a lengyel nemesi köztársaság gondolatát, hiszen ez a munka beszél Lengyelországról először a "res publica", azaz a köztársaság fogalmai alapján.[forrás?]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]