Inowrocław

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Inowrocław
PL Ino KrolowejJadwigi.JPG
A Hedvig királynő sétálóutca
Inowrocław címere
Inowrocław címere
Inowrocław zászlaja
Inowrocław zászlaja
Közigazgatás
Ország  Lengyelország
Vajdaság Kujávia-pomerániai
Járás Inowrocławi
Rang város
Körzethívószám +48 (0)52
Rendszám CIN – néha BDI, BCI, BDW, BCW és BCR.
Népesség
Teljes népesség 76 168 fő (2009)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 85–100 m
Terület 65,42 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Inowrocław  (Lengyelország)
Inowrocław
Inowrocław
Pozíció Lengyelország térképén
é. sz. 52° 47′ 35″, k. h. 18° 15′ 40″Koordináták: é. sz. 52° 47′ 35″, k. h. 18° 15′ 40″
Inowrocław weboldala

Inowrocław (németül Inowrazlaw, 19041920 között és Lengyelország 19391945 közötti német megszállása alatt Hohensalza, néha Jungbreslau) lengyelországi város a Kujávia-pomerániai vajdaságban, azon belül az Inowrocławi járásban, Kujáviában, a Noteć folyó partján. A város fürdőhely is.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Inowrocław első említése 1185-ből ismert, a forrás a várost Novo Wladislaw néven nevezi. A névválasztás valószínűleg I. Ulászló Herman tiszteletére történt mint Nowy Włocławek (a. m. Új Włocławek), mivel a várost Włocławek polgárai alapították, akik az árvíz elől menekülve városuknak új helyet kerestek. A város gazdaságának alapja nagy vásárok tartása és a közelben űzött sóbányászás lett. Az emberi tevékenység véletlenül talált történelmi nyomai és a későbbi ásatások azt tanúsítják, hogy Inowrocław területén voltak a Lengyelország területén máig feltárt legrégibb sóbányák.

Inowrocław 1238. körül kapott városjogokat I. Kázmér kujáviai fejedelemtől. 14661772 között Inowrocław az azonos nevű vajdaság központja volt, mely Kujávia észak-nyugati részét ölelte fel az alábbi városokkal: Bydgoszcz, Solec Kujawski, Koronowo, Gniewkowo, Podgórz, Słońsko, Raciążek, Służewo, Lipno, Dobrzyń és Radziejów.

A porosz uralom idején a várost is alávetették a germanizációnak. A 19. században a város újra fejlődésnek indult. Több intézmény létesült: nyomda 1870-ben, középiskola 1848-ban, új kórház a város és a járás számára 1870-ben, sóbánya és sófőzde valamint megkezdődött a vasúthálózat kiépítése 18721873-ban, gyógyfürdő 1875-ben, mezőgazdasági gépgyár és szódagyár 1882-ben, városi gázművek 1902-ben, vízvezeték 1904-ben, erőmű 1908-ban, villamosvonal 19121969.

A város lakói aktívan részt vettek az összes nemzeti politikai mozgalomban. 1812-ben Moszkva felé mentében Napóleon is megszállt a városban.

Inowrocław 1919-ben lett ismét Lengyelország része. A két világháború közötti gazdasági nehézségek miatt Inowrocławban igen magas volt a munkanélküliek aránya. A munkanélküliek és munkások több alkalommal tüntettek. 1926-ban a rendőrség véresen leverte a munkásság demonstrációját. Az 1930-as években a munkanélküliek többször is éhségsztrájkokat tartottak. A nehéz gazdasági környezet ellenére a város fejlődött. Megnyitották az „Irena” üveggyárat és a sóbánya új aknáját a Poznańska utcában 1924-ben, befejezték a Természetgyógyászati Intézet épületét (1927), megkezdték a repülőtér építését 1930-ban, majd három évvel később be is fejezték.

1939. szeptember 57. között a lengyel 26. gyalogsági hadosztály egységei érkeztek a város körzetébe, hogy felvegyék a harcot a német 4. hadsereg egységeivel.

A német megszállás első napjaiban a lakosság tömeges letartóztatása és kivégzése folyt, a legnagyobb visszhangot az „inowrocławi véres vasárnap” 1939. október 30. éjjele) váltotta ki, melynek során több mint 1000 lengyel családot lakoltattak ki. 19401945 között koncentrációs tábor működött, melyben kb. 10 000 lengyelt őriztek, néhány százat meg is gyilkoltak. Mątwy városrészben hadifogoly tábort létesítettek, ahol szovjet, francia és angol foglyokat őriztek. Mintegy 900 közülük meghalt. A német megszállás véget ért, amint a Vörös Hadsereg elfoglalta a várost 1945. január 21-én. A várost az 1. belorusz front 2. páncélos gárdahadserege szállta meg. A németek utolsó légitámadása azonban 1945. április 4-én zajlott le. Egy repülő négy bombát dobott le és lőtte a vasútállomás peronján várakozó utasokat.

1950–1988 között a város a Bydgoszczi vajdasághoz tartozott.

Műemlékek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Legszentebb Szűz Mária román stílusú templom a 12. század végéről vagy a 13. század elejéről bazilika rangban
  • Szent Miklós-plébániatemplom a 15. századból, átépítve a 17. században.
  • eredetileg evangélikus templom 18611863
  • neoromán Angyali üdvözlet-templom 18981900
  • neogótikus városháza
  • középkori erődítések maradványai – ul. Poznańska 4 és Plac Klasztorny (Kolostor tér)
  • Szent Borbála és Szent Móric neoklasszicista templom 19271928
  • Szent Adalbert-gimnázium - ul. Toruńska

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Inowrocław című lengyel Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Inowrocław témájú médiaállományokat.