Nyugati császárok listája

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az alábbiakban azon uralkodók névsorát láthatjuk, akik a Frank Birodalom vagy valamely utódállamának, a Középső Frank Királyságnak, a Nyugati Frank Királyságnak, a Keleti Frank Királyságnak, a Német Királyságnak, a Burgundiai Királyságnak vagy az Itáliai Királyságnak uralkodói voltak, és emellé sikerült elnyerniük a császári címet is.

A Nyugatrómai Birodalom utolsó császárát, Romulus Augustulust 476-ban mondatta le Odoaker, aki magát akkortól királynak neveztette, lényegében létrehozva ezzel az Itáliai Királyságot. A nyugati császári címet Nagy Károly újította fel 800-ban, amit a bizánci császárral is sikerült elismertetnie. 962-től kizárólag a Német Királyság – a Keleti Frank Királyság utódállama – királyát koronázta a pápa (római) császárrá. Hamarosan feltétellé vált az itáliai királyi – később római királyinak nevezett – cím előzetes elnyerése is. A császárt a pápának Rómában kellett megkoronáznia. A pápai jóváhagyás mellett sokkal fontosabbá vált a 7 választófejedelem szerepe, akik tanácsülésükön megválasztották a következő német királyt. 1506-tól kezdve azután el is tekintettek a pápai megerősítéstől és koronázástól, és a német királyt megválasztásától kezdve választott római császárnak nevezték.

1806 májusában I. Napóleon francia császár – aki saját magát tekintette Nagy Károly örökösének – követelésére a Német-római Birodalom és a német-római császári cím megszűnt, utódállamainak egy részéből megalakult a franciák által dominált Rajnai Szövetség.

A császárok listája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A listán azok az évszámok szerepelnek, amíg a császári címet az illető király ténylegesen viselte. Néha hosszabb idő is eltelt, amíg az új jelöltnek sikerült megkoronáztatnia magát. Az uralkodók számozása alapvetően királyi címükből ered; de van eltérés is.[1]

Név
Császár
Megjegyzés
A Karoling-ház korai császárai [2]
I. Nagy Károly
800814
Frank király, III. Leó pápa, mint a Római Birodalom örökösét, római császárrá koronázta, felújítva a nyugati császári címet, amit Bizánccal is sikerült elismertetni.
I. Jámbor Lajos
814840
Frank király, római császár, Nagy Károly fia, 829-830 trónfosztva.
I. Lothár
817855
Középső frank király, Jámbor Lajos fia, római (társ)császár, majd 829-830 és 840-től senior.
II. Lajos
850875
Itália királya, római császár, I. Lothár fia.
II. Kopasz Károly
875877
Nyugati frank király, római császár, Jámbor Lajos fia.
III. Kövér Károly
881887
Alemannia királya, itáliai király, nyugati frank király, római császár, a Frank Birodalom utolsó egyesítője, Német Lajos harmadik fia, trónfosztották.[3]
A Spoletói-ház császárai
Spoletói Vid
891894
Itáliai király, római császár.
Spoletói Lambert
892898
Itáliai király, római (társ)császár, Vid fia.
A Karoling-ház késői császárai
Karintiai Arnulf
896899
Keleti frank király, Itália királya, római császár, Karlmann bajor király törvénytelen fia, Német Lajos unokája.
III. Vak Lajos
901905
Alsó-Burgundia (Provence) és Itália királya, római császár.[4]
A Friauli-ház császára
I. Friauli Berengár
915924
Itáliai király, római császár.
A Liudolf (Szász)-ház császárai
I. Nagy Ottó
962973
Német király 936-973, I. Madarász Henrik király fia, ettől kezdve csak német királyból lett császár.[5]
II. Vörös Ottó
967983
Német király 961-983, I. Nagy Ottó fia.
III. Ottó
9961002
Német király 983-1002, II. Ottó fia, önállóan uralkodik 994-től.
II. Szent Henrik
10141024
Német király 1002-től, itáliai király 1004-től, Civakodó Henrik fia, I. Madarász Henrik dédunokája.
A Száli-ház császárai
II. Konrád
10271039
Német király 1024-től, itáliai király 1026-tól.
III. Fekete Henrik
10461056
Német király 1028-tól, Burgundia királya 1038-tól, II. Konrád fia.
IV. Henrik
10841106
Német király 1054-től, önállóan uralkodott 1065-től, III. Henrik fia. Uralkodása során a pápák ellen vívott Invesztitúraharc jelentősen meggyengítette hatalmát (Canossa-járás).
V. Henrik
11111125
Német király 1099-től, IV. Henrik kisebbik fia, utód nélkül halt meg.
A Hohenstauf-, a Supplinburg- és a Welf-házak császárai
III. Szász Lothár
11331137
Német király 1125-től. Gyakran II. Lothárként említik, ami attól függ, hogy II. Lotaringiai Lothárt († 869) figyelembe veszik-e a sorszámoknál.
I. Rőtszakállú Frigyes
11551190
Német király 1152-től, itáliai király 1155-től, burgundiai király 1178-tól, III. Konrád német király (aki nem lett császár) unokaöccse.
VI. Henrik
11911197
Német király 1169-től, I. Frigyes fia.
IV. Braunschweigi Ottó
12091218
Német király 1198-tól, újraválasztva 1208-tól, Oroszlán Henrik fia.
II. Frigyes
12201250
Német király 1212-től, újraválasztva 1215-től, Szicília királya 1197-től, VI. Henrik fia.
A Luxemburgi- és a Wittelsbach-házak császárai
VII. Luxemburgi Henrik
13121313
Német király 1308-tól, itáliai király 1311-től.
IV. Bajor Lajos
13281347
Német király 1314-től, itáliai király 1327-től.
IV. Károly
13551378
Német király 1346-tól, itáliai király 1355-től, burgundiai király 1365-től.
Zsigmond
14331437
Német király 1410-től, itáliai király 1431-től, IV. Károly császár kisebbik fia.
A Habsburg-ház császárai
III. Frigyes
14521493
Német király 1440-től, itáliai király 1452-től.
I. Miksa
15081519
Német király 1486-tól, uralkodott 1493-tól, császár korona nélkül 1508-tól, III. Frigyes fia.
V. Károly
15201556
Német király 1519-től, választott római császár 1520-tól, itáliai király 1530 február 22-től, az utolsó koronázott császár 1530 február 24-től, I. Miksa unokája.
I. Ferdinánd
15581564
Római király 1531-től, 1526-tól a Habsburgok magyar királyok is, V. Károly öccse.
II. Miksa
15641576
Római király 1562-től, I. Ferdinánd fia.
II. Rudolf
15761612
Római király 1575-től, II. Miksa császár fia.
Mátyás
16121619
II. Rudolf öccse.
II. Ferdinánd
16191637
I. Ferdinánd unokája.
III. Ferdinánd
16371657
Római király 1636-tól, II. Ferdinánd fia.
I. Lipót
16581705
III. Ferdinánd fia.
I. József
17051711
Római király 1690-től, I. Lipót fia.
VI. Károly
17111740
I. Lipót fia, I. József öccse.
A Wittelsbach-ház császára
VII. Bajor Károly
17421745
Károly Albert bajor választófejedelem.
A Habsburg–Lotaringiai-ház császárai
I. (Lotaringiai) Ferenc
17451765
Lotaringiai Ferenc István herceg, Habsburg Mária Terézia főhercegnő férje.
II. József
17651790
Római király 1764-től, I. (Lotaringiai) Ferenc és Mária Terézia fia.
II. Lipót
17901792
II. József öccse.
II. Ferenc
17921806
II. Lipót fia. 1806-ban a napóleoni háborúk idején lemondott német-római császári címről, ezzel formálisan is megszűnt a Német-római Császárság. 1804-től kezdve I. Ferenc néven osztrák császári címet viselt (I. Ferenc néven magyar király).

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A Henrik, a Konrád, a Lothár és a Rudolf keresztnevű császárok számozása valóban a királyi címük számozását követi. - A Károly keresztnevű császárok számozása a császári cím szerinti számozást követi, lásd lejjebb, a III. Károly császár kapcsán tett megjegyzést is. - A Lajos keresztnevű császárok számozása is a császári cím szerinti számozást követi. IV. Lajos császár előtt három Lajos keresztnevű császár, de négy Lajos keresztnevű király uralkodott. A császárokat e szócikk felsorolja, míg a Lajos keresztnevű frank, illetve keleti frank királyok a következők voltak: I. Jámbor Lajos, II. Német Lajos, III. Ifjabb Lajos és IV. Gyermek Lajos, akik közül csak I. (Jámbor) Lajos frank király volt római császár. - Érdekes a Frigyes keresztnevű császárok számozása is: A számozás a császári cím szerinti számozást követi, azonban vannak forrásmunkák, amelyek III. Frigyes osztrák herceget is beszámozzák, mint III. Frigyes német királyt, és vannak forrásmunkák, amelyek őt - számozás nélkül - Szép Frigyes ellenkirályként említik.
  2. "Frank császár" cím nem volt; frank királyok és - frank származású - római császárok voltak. (A császári cím - nyilvánvalóan - magasabb cím volt, mint a királyi cím.) "Hivatalosan" a Szent Római Birodalom császárairól, majd - I. Ottó császártól kezdődően - a "mindennapi nyelvben" a Német Nemzet Szent Római Birodalmának császárairól, azaz, a német-római császárokról "beszélünk". (Lásd még a szócikk vitalapján is a császári címmel kapcsolatos észrevételt.)
  3. III. Károly császár az apja, Német Lajos halálakor (876), először Alemannia királya lett; később Itália királya, majd nyugati frank király. 881-ben koronázták császárrá, de ténylegesen csak 882-ben lett valamennyi keleti frank területnek az ura, amikor a bátyja, III. Ifjabb Lajos keleti frank király, meghalt. A források többsége ezért III. Károly császárt - a császári címtől való megfosztása ellenére - nem jelöli II. Károly keleti frank királyként; csak III. Károly néven szerepel a forrásokban, hiszen előbb lett császár, mint a keleti frankok egyeduralkodója. Lásd: Weiszhár Attila - Weiszhár Balázs források között megjelölt könyve 21-22. oldalait, John E. Morby - szintén források között megjelölt - könyve 172. oldalát; továbbá a http://de.wikipedia.org/wiki/Karl_III._(Ostfrankenreich) web-lapot. - Kövér (avagy Vastag) Károlyt, mint nyugati frank királyt, vannak olyan források, amelyek számozás nélkül említik (http://fr.wikipedia.org/wiki/Roi_de_France); de vannak olyan források, amelyek III. Károly néven említik, és ezekben kettő III. Károly nyugati frank király szerepel, III. Károly császár és III. (Együgyű) Károly francia király (http://de.wikipedia.org/wiki/Karolinger).
  4. III. Lajos császár anyai ágon a Karoling-házból, míg apai ágon a Bosonida-házból származott; vitatott az, hogy a Bosonida-ház a Karoling-házból eredt-e. (Lásd: http://de.wikipedia.org/wiki/Buviniden; http://de.wikipedia.org/wiki/Stammliste_der_Karolinger#Die_Nachkommen_des_Abtes_Hieronymus.)
  5. I. Ottó császár és az őt követő császárok vonatkozásában szerepel a köztudatban a "német-római császár" kifejezés.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az emberiség krónikája. Szerk. Bodo Harenberg. 5. bőv. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1994. ISBN 963-8185-76-7
  • Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott, kormányzott?, (Magyar Könyvklub 2003), ISBN 963-547-849-6.
  • Weiszhár Attila - Weiszhár Balázs: Német királyok, római császárok, (Maecenas Könyvek, Budapest, 1998), ISBN 963-9025-66-6.
  • John E. Morby: A világ királyai és királynői, (Maecenas Könyvkiadó, Budapest, 1991), ISBN 963-7425-48-9.
  • Dr. Sára János: A Habsburgok és Magyarország 950 - 1918, (Athenaeum 2000 Kiadó, Budapest, 2001), ISBN 963-9261-16-5.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • [5] - 2013. 05. 23.
  • [6] - 2013. 05. 24.
  • [7] - 2013. 05. 24.
  • [8] - 2013. 05. 25.