Magyar pengő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magyar pengő
(Pengő)
HUP 5 1926 obverse.jpg
5 pengő (1926)

ISO 4217 kód
Devizajel P
Ország  Magyarország

Infláció
Mértéke 1016%
(1946. július, havi áremelkedés)[1]
Napi árfolyam [1]
Váltópénz
fillér 1/100
Érmék
Használatban 1, 2, 10, 20, 50 fillér, 1, 2, 5 pengő
Bankjegyek
Használatban

1, 2, 5, 10, 20, 50, 100, 500, 1000,
10 000, 100 000, 1 000 000, 10 000 000, 100 000 000, 1 000 000 000,
10 000 millió, 100 000 millió, 1 000 000 millió, 10 000 000 millió, 100 000 000 millió, 1 000 000 000 millió,

10 000 billió, 100 000 billió, 1 000 000 billió, 10 000 000 billió, 100 000 000 billió pengő
Kibocsátó
Központi bank Magyar Nemzeti Bank
Weboldala
Bankjegynyomda Magyar Pénzjegynyomda Rt.
Weboldala
Pénzverde Magyar Királyi Pénzverde
Weboldala

Ez az infobox a megadott pénznem bevonás előtti utolsó érvényes adatait tartalmazza.

A pengő egykori magyar pénznem volt. 1927. január 1-jén vezették be a magyar korona helyett, s mintegy húsz évig, 1946. július 31-éig volt törvényes fizetőeszköz. Váltópénze a fillér volt (1 pengő = 100 fillér). Bevezetése az első világháborút és Trianont követő gazdasági válság utáni stabilizációs program része volt, az újabb világháborút követően mégis a világtörténelem legsúlyosabb hiperinflációját szenvedte el. Bár több próbálkozás is volt az infláció megfékezésére, végül a forint bevezetése vezetett a gazdasági stabilitás helyreállásához.

Elnevezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pengő elnevezést hagyományosan az ezüstpénzek megnevezésére használták (az aranypénz ezzel szemben csengő, a réz kongó volt). A XVIII. század második felében a papírpénzek elterjedésével az ezüstforintokat pengő forintnak nevezték. Az első világháború kitörése után a nemesfémpénzeket bevonták, majd később az infláció miatt minden fémpénz eltűnt a forgalomból. Így a pengő pénznév kiválasztása (figyelembe véve a fenti jelentést) egyfajta stabilitást tükrözött. A független Magyarország valutájának nevét nem vita nélkül választották ki. Abban egyetértés mutatkozott, hogy magyar nevet kell választani. Olyan nevek merültek fel mint turul, turán, libertás vagy máriás.

További elnevezései más nyelveken: németül pengő, horvátul pengov, szerbül пенгов, románul pengeu vagy pengheu, ruszinul пенгыв.

Bevezetése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első világháborút követően az akkor forgalomban lévő korona a fokozódó infláció során értékét vesztette. A gazdasági stabilizáció részeként a pengő az elértéktelenedett koronát váltotta fel. Kibocsátásakor 1 kg arany értéke 3800 pengő volt. 1 pengő 12 500 koronát tett ki. A koronával ellentétben forgalmi aranypengőt már nem adtak ki.

A pengő a második világháború után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

100 millió b.-pengő, a valaha forgalomba hozott legnagyobb címletű bankjegy
A legnagyobb címletű 1 milliárd b.-pengős már nem került forgalomba

A pengő az értékét a második világháború végén a különféle okok – a háborús készülődés kiadásai miatt meglazult költségvetési fegyelem, a közvetlen háborús kiadások, a hatalmas pusztítás, a szovjet Vörös Hadsereg fedezet nélküli hadipénz-kibocsátása, majd a háború utáni, egyesek szerint mesterségesen gerjesztett áruhiány – miatt meginduló hiperinfláció során teljesen elvesztette. A stabilizációra több próbálkozás is volt: 1945 őszén egyszeri vagyondézsmát vetettek ki, de ennek hatása csak átmeneti volt. 1946 januárjában számítási egységként bevezették az adópengőt, mely lényegében párhuzamos valutaként szolgált, de ez már nem sokáig tartotta életben a pengőt. A stabilizációs törekvések során új pénznemként a forintot vezették be 1946. augusztus 1-jén. Az új pénz bevezetésekor 1 forint 400 000 kvadrillió pengőt[2], vagy 200 000 000 (kétszázmillió) adópengőt ért. Az előbbi átváltási ráta valójában csak elméleti volt, hiszen a teljes forgalomban lévő pengőállomány értéke nem érte el a 0,1 fillért sem. Az adójegyek formájában forgalomban lévő adópengő viszont számottevő értéket képviselt, egy néhány hetes átmeneti időszakban az adójegyek váltópénzként is funkcionáltak.

A pengő 1016%-os havi inflációs rátája ma is tartja a rekordot, 2008-ban a zimbabwei dollár 1010%-kal megközelítette, de nem érte el a magyar hiperinfláció mértékét [3]. A világon valaha kiadott legnagyobb címletű bankjegy továbbra is a magyar százmillió bilpengős bankjegy, mely 100 trillió (1020) pengőnek felelt meg, de értéke már forgalomba hozatalakor sem volt, ekkor gyakorlatilag már kizárólag adópengőben és árucserével zajlott a kereskedelem.

A pengő a hagyományokban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pengő általában fémpénzt jelentett, amely kemény tárgyhoz ütve jellegzetes pengő hangot hallatott. Hajdan minden nemesfémből készült pénzt pengőnek neveztek a hangja után. Ez a hang a pénz jóságát, arany- és ezüsttartalmának kellő nagyságát jelezte. 1858-ig külön pengőforint is volt forgalomban, amit ezüstből vertek.

Statisztika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A forgalomban lévő pénz mennyisége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. (angolul) Stanford Institute for Economic Policy Research – Beatrix Paal: Measuring the Inflation of Parrallel Currencies: An Empirical Reevaluation Of the Second Hungarian Hyperinflation (Párhuzamos fizetőeszközök inflációjának mérése: a második magyar hiperinfláció empirikus újraértékelése)
  2. Múlt-kor - Történelem bankjegyszalagokon Múlt-kor történelmi portál, 2012.11.29. (hozzáférés dátuma: 2013.05.27)
  3. Steve H. Hanke and Alex K. F. Kwok, "On the Measurement of Zimbabwe’s Hyperinflation." Cato Journal, Vol. 29, No. 2 (Spring/Summer 2009). (http://www.cato.org/pubs/journal/cj29n2/cj29n2-8.pdf)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyar pengő témájú médiaállományokat.