Tallér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A tallér egy nagyobb ezüstpénzt jelentett, amely 1500 körül lett ismertté és honosodott meg Közép-Európában.

Tallérok

Egyéb nyelveken[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tallér elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Már az ókorból ismerünk éremfajokat (athéni tetradrachmák), melyek jó veretükkel olyan kedveltek voltak, hogy századokon át eredeti alakjukban verték őket. A középkorban a firenzei aranyak (forint) voltak ilyenek, ezeket egész Európában utánozták, megtartva rajtuk a stilizált liliomot (Firenze város címerét).
  • Az első tallérokat 1484-ben Tirolban verték (Zsigmond főherceg), utána következtek Lotaringia, Hessen, Szászország, Bern, Szavoja, Magyarország (1499, 1500 és 1506), Spanyolország és Csehország.
  • Eleinte Güldengroschennek nevezték, mert egy aranyforinttal volt egyenértékű, később a Schlick grófok gazdag joachimsthali ezüstbányáiban verték nagy mennyiségben, innen származott a Thaler (Joachimsthaler) elnevezés, amely a magyar nyelvbe tallér, a lengyelbe talar, az angolba dollár alakban ment át.
  • A tallér mint pénzegység 72 ezüst krajcárt, vagy 24 garast (á 3 korona) képviselt, később jöttek forgalomba a 60 krajcáros, ún. forintos tallérok.

Velencei tallérok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Márk-tallér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Márk-tallér volt a régi velencei köztársaság nagy ezüstpénze. Az egyik lapján Szent Márk oroszlánja volt címerpajzsban, körirata: SANCTVS. MARCVS. VENETVS. A másik oldalon a dózse neve és középen liliomos kereszt volt látható. Értéke eredetileg körülbelül 2 forint volt.

A keresztes tallér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A keresztes tallér velencei ezüstpénz (Scudo della croce) volt, amelynek az egyik lapját stilizált kereszt foglalja el

A brabanti tallér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A brabanti tallér (másként Albertus-tallér vagy koronatallér), a későbbiekben a keresztes tallér helyébe lépő osztrák pénz volt. Egy tallér értéke mintegy 4 1/2 korona lehetett.

Hamis pénzverés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Már a legrégibb ókorban találunk éremutánzatokat, melyek mint hamisítványok forgalomba kerültek. Különösen zavaros időkben lépnek fel az ilyenek tömegesen. Néha maguk az uralkodók hamisították meg a törvényszabta pénzt, rossz anyagot bocsátva ki a jó és értékes helyett. A harmincéves háború korában Németországban voltak ilyen pénzek forgalomban, olyan mennyiségben, hogy 1623-ban egy jó tallér 7-8, majd 16-20 rosszabb anyagú tallért ért. Ezeket kipper- vagy wipper-pénzeknek nevezték.

A Györgytallér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szent György-tallér 14 dukát súlyú aranyverete az 1750-1780 közti időszakból, Körmöcbányáról

A Györgytallér (vagy Szent György-tallér) a 16. századi katonák által amulettként viselt, különböző értékű ezüstpénz, rendkívül ritkán sokszoros dukátsúlyban vert aranypénz volt, amelynek egyik oldalán a sárkányölő Szent György képe, a másik oldalán pedig Jézusnak az apostolokkal a viharból való megmenekülése látható. A vágás, döfés és lövés ellen megóvó bűbájos célra legalkalmasabbnak vélték a 16–17. században Magyarországon a Mannsfeld gróf által veretett Györgytallérokat; ezeket utánozták is azóta folytonosan és babonából, majd a divatnak hódolva, főleg lovaskatonák óraláncon még a 19. század végén is viselték.

A Salvator-tallér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Salvator-tallér a 16–17. századból való svéd tallér, Krisztus képpel. Nevét latin nyelvű köriratáról kapta: „Salvator mundi adjuva nos” (Világ megmentője segíts minket).

Az oroszlán-tallér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az oroszlán-tallér régi németalföldi aranypénz, később ezüstpénz volt. A pénzen férfialak volt kiverve, aki pajzsot tartott, amelyen oroszlánkép volt. Az aranypénz közel 22 1/2, az ezüstpénz 6 korona értékű volt és különösen Törökországban volt forgalomban.

A leveles tallér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A leveles tallér (másként nagy vagy új tallér, franciául écu grand vagy écu neuf), francia éremfajta volt a 16. században, az egyik oldalán lombokkal és levelekkel ékítve. Értéke 6 livres volt, vagyis 5,99 frank = 2 frt. vagy 913/5 kr. ottani értékben.

Konvenciós tallér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A koronás tallér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A koronás tallér a II. József, II. Lipót és I. Ferenc korában eredetileg Brabant és Flandria számára Bécsben, Milánóban, valamint Körmöcbányán és más hazai pénzverdékben veretett pénz volt. Ezek egyik oldalán az uralkodó képe, a másikon az Aranygyapjas rend jelvénye látható, három korona (házi, magyar és cseh) között. A koronás tallérok a rendes osztrák talléroknál két grammal voltak súlyosabbak (28-30 g.), tehát értékesebbek is. Mivel ennélfogva nagyobb ázsiójuk volt, a népnyelv ezeket az olasz l'agio szóból lázsiás-talléroknak nevezte.

Species-tallér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Species-tallér egykor ezüstpénz volt fejjel vagy mellképpel (species); Németországban és Ausztriában (itt 1857-ig) = 4,95, Svédországban = 5,40, Dániában és Norvégiában = 5,35 korona.

A győzelmi tallér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A győzelmi tallér (németül Sieges-Thaler) elnevezés alatt az 1866. évi porosz-osztrák háború után a győzelem emlékére tallér formában veretett emlékérmeket értjük. Ezek előlapján I. Vilmos porosz király babérkoszorús mellképe, míg a hátlapján a szokásos tallérveret van. Az 1866-ban megkezdett szokást folytatva, az 1870-1871. évi porosz-francia háború győzelmeinek emlékére is verettek a poroszok ilyen győzelmi tallérokat, amelyek előlapi verete Germánia ülő alakját mutatja.

Mária Terézia-tallér huszadik század második felében készült utánverete

A Mária Terézia-tallér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Mária Terézia-tallér igen népszerű pénz főleg a 19. században készült: a Bécsben vert, 2 forint értékű pénz Afrika északi és keleti partvidékein volt különösen kedvelt (innen másik neve, a levantei tallér). Ebből 1896. január és március között – A Pallas nagy lexikona szerint – 600 000-et vertek.
  • A Mária Terézia-tallér utánzata volt az ún. eritreai tallér (Scudo eritreo), amelyet 1890 őszén Milánóban és Rómában vertek Olaszország vörös-tenger-melléki tartományai számára. E tallér 4,10, 2,10, és 1,10 ezüstből, 2,100 és 1,100 bronzból állt.

A tallér szóból eredő pénznem-elnevezések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dollár, a tala és a tolár szavak is a tallér szóból eredeztethetőek. Az elnevezés a német Thalerből (magyarul: tallér) ered, melynek jelentése: völgyi (völgy németül: Thal). Az Német-római Birodalomban vert Guldengroscheneket (aranyforintnak megfelelő értékű ezüstöt tartalmazó garas) a Joachimsthalban bányászott ezüstből verték.

Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A tallér Magyarországon 1499 és 1867 között volt forgalomban.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Pallas nagy lexikona különböző szócikkei