Körmöcbánya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Körmöcbánya (Kremnica)
Kremnica v zime.jpg
Körmöcbánya látképe
Körmöcbánya címere
Körmöcbánya címere
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Besztercebányai
Járás Garamszentkereszti
Rang város
Első írásos említés 1328
Polgármester RNDr. Zuzana Balážová
Irányítószám 967 00
Körzethívószám 00421 (0) 45
Népesség
Teljes népesség 5601 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 130 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 564 m
Terület 43,14 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Körmöcbánya (Szlovákia)
Körmöcbánya
Körmöcbánya
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 42′ 18″, k. h. 18° 54′ 57″Koordináták: é. sz. 48° 42′ 18″, k. h. 18° 54′ 57″
Körmöcbánya weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
Körmöcbánya falai a Szent Katalin templommal
Körmöcbánya környéke 1733 körül

Körmöcbánya (szlovákul: Kremnica, németül Kremnitz, latinul Cremnicium) város Szlovákiában, a Besztercebányai kerület Garamszentkereszti járásában. Selmecbányától 40 km-re északra a Bisztrica és a Körmöc-patakok völgyében fekszik. Az egykori Magyar Királyság egyik legjelentősebb, aranybányászatáról nevezetes bányavárosa és pénzverőhelye. 2011-ben 5601 lakosából 4903 szlovák, 61 roma, 45 német és 27 cseh volt.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mátyás király Körmöcbányán vert aranyforintja
Mátyás király körmöci madonnás forintja

A várost sziléziai és türingiai német telepesek alapították a 12. században. 1328-ban Cremnychbana, 1332-ben Cremnic, 1335-ben Cremnech, 1338-ban Cremnuch, 1343-ban Crempnuch, 1389-ben Chrempnichya, 1394-ben Chrempnichya, 1394-ben Cremnicia, 1476-ban Krembnicia, 1526-ban Kremnica alakban szerepel a korabeli forrásokban.

Károly Róbert 1328. november 17-én szabad királyi bányavárosi jogokkal látta el és megalapította pénzverdéjét. 1335-től itt verték a híres aranyforintot, mely körmöci dukátként is ismert volt. A város fontossága miatt mindig a királyok kegyeit élvezte. 1390-ben lakói mentesültek a vámoktól. 1425-ben hetivásárok tartására kapott jogot. Aranybányászatának fénykora a 14 - 15. századra esik. A 15. század közepén a város 9 városnegyedből állt, 250 házában 690 családban mintegy 3000 lakos élt. Évente már 14000 körmöci dukátot vertek itt.

1433-ban elfoglalták és kifosztották a husziták. 1449-ben Hunyadi János sikertelenül ostromolta, a várost ekkor már magas kőfal és vizesárok védte. 1462-ben békekötéssel szerezte vissza Mátyás király. A támadásokat később is könnyen kivédte, 1560-ban azonban tűzvész pusztította és a város harmada leégett. A 16. században elterjedt a reformáció, a visszatérítés a jezsuiták révén 1653-ban indult meg. 1604-ben Bocskai serege előtt először nem nyitott kaput, de 1605-ben mégis behódolt. Bethlen Gábort is beengedte falai közé.

1652-ben papírgyárat alapítottak itt. A város 1696 és 1788 között országos vásártartási jogot élvezett. 1715-ben 474 adózó polgár és 193 zsellércsaládja volt. Közülük 390 bányász, a többiek nagyrészt kézművesek voltak. 1767-ben bányáiban összesen 1299 bányász dolgozott. 1787-ben Körmöcbányának 509 háza volt 1152 családdal és 5147 lakossal. 1828-ban 538 házában 4944 lakos élt. 1849-ben a téli hadjárat során határában ütközött meg Görgey a császáriakkal, majd egy bányaátjárón tört át Besztercebánya felé. Védműveit jórészt 1872 körül bontották le. A vasútvonal 1869 és 1872 között épült meg a városba. A század vége felé egymás után épültek gyárai és üzemei. 1910-ben 4515 lakosából 1514 német, 1501 magyar és 1482 szlovák volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Csak a nyugati és déli oldalon maradtak meg falai, valamint a déli alsó városkapu és a délkeleti és délnyugati saroktorony.
  • A város északkeleti részén emelkedő hegyen áll az 1465-ben épült Szent Katalin plébániatemplom kettős védőfallal övezve, korabeli Szűzanya szoborral. 1885-ben Storno Ferenc renoválta.
  • Körmöcbányai vári orgona fesztivál a Szent Katalin plébániatemplomban (júliusban és augusztusban).
  • Búcsújáróhely a 13. századi eredetű ferences templom, benne a Lorettói kápolna 1750 körül festett Mária-képpel.
  • Ugyancsak 13. századi a Szent András körtemplom, amely a vár egyik régi körbástyájában van. Ez volt a vár eredeti temploma.
  • A városi múzeum a helyi bányászat és pénzverés történetéből nyújt gazdag ismertetést.
  • Pénzverdéje, ahol 700 éve verik folyamatosan az érméket.
  • Nem látogatható, de nevezetes a város földalatti vízerőműve.[2]

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Križkó Pál 1897: A körmöcbányai római katholikus egyházközség története I. 1317-1520. Budapest.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Körmöcbánya témájú médiaállományokat.