Alföldi András

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alföldi András
Született 1895. augusztus 27.
Pomáz
Elhunyt 1981. február 12. (85 évesen)
Princeton
Foglalkozása régész,
ókortörténész,
epigráfus,
numizmatikus

Alföldi András (Pomáz, 1895. augusztus 27.Princeton, 1981. február 12.) régészprofesszor, ókortörténész. Behatóan foglalkozott epigráfiával és numizmatikával is. Legfőképpen a császárkori Pannóniára specializálódott, de érintette a hunok és az avarok hagyatékát is.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1913-ban érettségizett, majd a Budapesti Tudományegyetemen szerzett történészdiplomát és bölcsészdoktorátust 1918-ban. Ekkor dolgozott a Nemzeti Múzeum Éremtárában. 1923 és 1932 között a Debreceni Egyetem ókori történeti katedráján, 1932-től 1947-ig pedig a Budapesti Egyetem Érem- és Régiségtani Intézetének vezetőjeként adott elő régészetet. A nála készült disszertációk egy egységet alkotva törekedtek a teljes ismert forrásanyag közlésére, interdiszciplináris eredményeket is felhasználva. Ennek az egységnek a keretében dolgozott a feliratcorpuson és e cél érdekében különböző tudományterületeken dolgozókat tömörített a Corona Archaeologicába.

1947-ben Angliába emigrált, majd egy év múlva Svájcban telepedett le, ahol a Berni egyetem ókori történeti katedrájára került, majd 1952-től 1956-ig Bázelben volt egyetemi tanár. Ezek után a Princetoni egyetem meghívására az USA-ba ment, ahol 1965-ig, nyugalomba vonulásáig egyetemi tanárként működött, és ókortörténeti kutatásokkal foglalkozott.

Hatalmas tudása és tudományszervezői munkássága nagy hatással volt a császárkor, majd később Róma egész történetének kutatására. Szerkesztette többek között a Numizmatikai Közlönyt, 1940-től az Archaeologiai Értesítőt, 1949 és 1955 között a Dissertationes Berneusest, 1955-1965 az Antiquitast. Tagja volt a Pápai Régészeti Akadémiának, valamint a francia, az angol, a svéd, a dán és az osztrák tudományos akadémiáknak. 1960-ban a Premio Cintori di Roma díjjal tüntették ki.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1926 Der Untergang der Römerherrschaft in Pannonien. Berlin/Leipzig.
  • 1930 A gót mozgalom és Dácia feladása. Bp.
  • 1932 Leletek a hun korszakból. Arch. Hung. IX. Bp.
  • 1935 Epigraphica. Pécs.
  • 1939 Ein neues Verfahren für die Reproduktion. Berlin.
  • 1940 Dákok és rómaiak Erdélyben. Bp.
  • 1946 Az utolsó nagy pannon császár. Bp.
  • 1948 The Conversation of Constantine and Pagan Rome. Oxford.
  • 1952 A Conflict of Ideas in the Late Roman Empire. Oxford.
  • 1953 Studien über Caesars Monarchie. Lund.
  • 1957 Die trojanischen Urahnen der Römer. Basel.
  • 1965 Early Rome and the Latins. Ann Arbor.
  • 1968 Die Hilfstruppen der römischen Provinz Germania inferior. Düsseldorf.
  • 1969 Fasti Hispanienses Senator. Wiesbaden.
  • 1971 Caesarin 44 v. Chr. Bonn.
  • 1976 Octavians Aufstrieg zur Macht. Bonn.
  • 1977 Das frühe Rom und die Latiner. Darmstadt.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1981 Gnomon 53
  • 1981 Historische Zeitschrift 233
  • 1982 Numizmatikai Közlöny 1981–1982
  • 1982 Institute for Advanced Study: Andrew Alföldi 1895–1981. Princeton.
  • 1989 Magyar Nemzet 1989. március 8.
  • 1990 Karl Christ: Neue Profile der Alten Geschichte. Wissenschaftliche Buchgesellschaft. Darmstadt.
  • 1995 G. Franciosi: Andreas Alföldi e il problema delle tribù gentilizie, in Ricerche sull'organizzazione gentilizia romana. Napoli.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]