Vajdaság Autonóm Tartomány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Vajdaság szócikkből átirányítva)
Vajdaság Autonóm Tartomány
Аутономна Покрајина Војводина
Autonómna Pokrajina Vojvodina
Autonomna Pokrajina Vojvodina
Provincia Autonomă Voivodina
Автономна Покраїна Войводина
Vajdaság Autonóm Tartomány zászlaja
Vajdaság Autonóm Tartomány zászlaja
Vajdaság Autonóm Tartomány címere
Vajdaság Autonóm Tartomány címere
Nemzeti himnusz: Ludwig van Beethoven: Örömóda
(Megegyezik az Európai Unió himnuszával.)
Vojvodina in Serbia (Kosovo independent).svg

Fővárosa Újvidék
é. sz. 45° 15′, k. h. 19° 51′
Vezetők
A Tartományi Képviselőház elnöke Pásztor István
(Vajdasági Magyar Szövetség)
A Tartomány miniszterelnöke Bojan Pajtić
(Demokrata Párt)
Hivatalos nyelv horvát, magyar, román, vajdasági ruszin, szerb, szlovák
Autonómia Szerbia autonóm tartománya
A Vajdasági Parlament létrejötte 2002
Népesség
Népszámlálás szerint 1 916 889 fő (2011) +/-
Népsűrűség 94,51 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 21 500 km²
Időzóna CET (UTC+1)
CEST (UTC+2)
Egyéb adatok
Pénznem szerb dinár (RSD)
Hívószám +381
Közlekedés iránya jobb oldali
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vajdaság Autonóm Tartomány témájú médiaállományokat.

A Vajdaság, teljes nevén Vajdaság Autonóm Tartomány Szerbia északi, Magyarországgal határos, részben magyarok által lakott területe, közigazgatásilag autonóm tartomány. A tartomány etnikai összetétele rendkívül változatos: több mint 25 különböző etnikai csoport teszi ki a régió lakosságának egyharmadát. Vajdaságnak hat hivatalos nyelve van, amely tükrözi a vidék sokszínű etnikai és nyelvi összetételét, valamint gazdag kulturális hagyományait.

Elnevezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Vajdaság Autonóm Tartomány elnevezése a tartomány többi hivatalos nyelvén: szerbül Аутономна Покрајина Војводина, szlovákul Autonómna pokrajina Vojvodina, horvátul Autonomna Pokrajina Vojvodina, románul Provincia Autonomă Voivodina, ruszin nyelven Автономна Покраїна Войводина.

A Vajdaság elnevezés a szerb Vojvodina szóból származik, amelyet először az 1848-49-es forradalom idején említettek. Mostanában a vajdasági magyarok közül néhányan szívesebben használják a „Délvidék” kifejezést a mai Vajdaság területére. A magyarországi használatban azonban a Délvidék elnevezés történelmi és politikai szempontból a mai Vajdaságnál tágabb földrajzi egységre, a volt Magyar Királyság egész déli részére, így Horvátország egyes területeire is vonatkozik. (1920 előtt pedig még a Bánságnak a mai Romániában fekvő keleti részét is beleértették.)

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ködös reggel a Delibláti homokpusztán. Fejértelep templomtornya is látható.

A Vajdaság 21 500 km2 területű. Három nagy folyója, a Duna, a Tisza és a Száva három nagy földrajzi egységre osztja a tartományt:

  • Bácska (Bačka, földrajzilag Közép- és Dél-Bácska)
  • Bánság (Banat, földrajzilag Nyugat-Bánság)
  • Szerémség (Srem, földrajzilag Kelet-Szerémség)

Emellett délnyugaton egy kis rész, a Drina és a Száva közötti síkság Macsva (Mačva) régióhoz tartozik (földrajzilag Észak-Macsva).

Bácska és Nyugat-Bánság a folyók által feltöltött homokos síkság, a magyar Alföld folytatása. A Kárpát-medence nagy folyói erre folynak össze. Szerémségben a Tarcal-hegység (Fruška Gora) húzódik, amely keletre téríti a Dunát. A Bánságban található a tartomány legmagasabb pontja, a Kudrici-tető (641 m), amely a romániai Krassó-Szörényi-Érchegységhez kapcsolható Verseci-hegység csúcsa.

A terület éghajlata kontinentális.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az SZHSZ Királyság északkeleti részének közigazgatása 1922–1929 között
Az SZHSZ Királyság északkeleti részének közigazgatása 1922–1929 között
A Dunai Bánság 1929–1941 között
A Dunai Bánság 1929–1941 között
  • Az így kialakult helyzetet a trianoni békeszerződés (1920. június 4.) szentesítette. A Temesközt felosztották a Román Királyság és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság között, Bácska és a Szerémség az utóbbi része lett. Az új délszláv állam erősen centralizált volt. 1929-ben új közigazgatási rendszer lépett életbe, ahol a történelmi régiókból létrehozták Dunai Bánságot. A Magyarországtól elcsatolt területekhez észak-szerbiai területeket csaptak, hogy a szerb többséget így biztosítsák (megsértve ezzel a békeszerződés tilalmát az etnikai arányok megváltoztatására).
  • A második világháború alatt, 1941 áprilisa és 1944 októbere között a Duna és a Tisza közötti rész újra Magyarország, a Dráva és a Száva közötti rész pedig az úgynevezett Független Horvát Állam része lett, végül a Tiszától keletre fekvő rész pedig közvetlen német közigazgatás alatt állt.
  • 1941 és 1944 között a többnyire magyar nyelvű zsidó lakosság legnagyobb részét deportálták. A német közigazgatás alatt álló Nyugat-Bánságban még a zsinagógákat is lerombolták. Atrocitások a polgári lakosság ellen a Horvátországhoz tartozó Szerémségben és a Magyarországhoz került területen is történtek (Újvidéki vérengzés), elsősorban a szerbek és a kommunista csoportosulások ellen.
  • 1944-ben a szerb partizánalakulatok a Vörös Hadsereg segítségével újra elfoglalják e területeket, ami ezúttal a német, magyar és horvát polgári lakosság vérontásához vezetett, de több zsinagógát is leromboltak (például: Óbecsén). A német (sváb) lakosságot kitelepítették, a magyar lakosság egy része Magyarországra menekült.
  • 19441945 telén a kommunista pártvezetés utasítására tömeges kivégzéseket, etnikai népirtást követtek el a megmaradt magyar és sváb lakosság ellen. A meggyilkoltak száma pontosan nem ismert, de 45 és 80 ezer közöttire becsülik (Délvidéki vérengzések).
  • A párizsi békeszerződés (1947) után a terület hivatalosan is Jugoszlávia része lett. Az elmenekült, kitelepített vagy meggyilkolt német, magyar és horvát családok házaiba a legtöbb településen az egykori Jugoszlávia déli részéről szerb és montenegrói lakosságot költöztettek. Az erőszakos lakosságcserével a szerbek a Vajdaságban abszolút többségbe kerültek.
  • Jugoszlávia 1974-es alkotmánya széles körű autonómiát biztosított a soknemzetiségű Vajdaságnak és a főleg albánok lakta Koszovó tartománynak a Szerb Szocialista Köztársaságon belül. Amikor Szerbia 1988-ban megszüntette Vajdaság és Kosovo-Metohija autonómiáját, megbomlott a Jugoszlávián belüli nemzetek különben is kényes erőviszonya a szerbek javára, ami végül is polgárháborúhoz és Jugoszlávia véres széthullásához vezetett.
  • Az 1990-es évek elejétől kezdve erősödik a mind nagyobb önállóságot követelő kisebbségiek hangja.
  • 2012-ben egy klerikális konzervatív szervezet kampányt kezdett a Vajdaság autonómiájának megszüntetéséért. Érvelésük szerint - amit két akadémikusuk is támogat - mára főként szerbek lakják a területet és elegendő történelmi, etnikai és gazdasági ok szól a megszüntetése mellett, továbbá az autonómiával járó dupla adminisztráció is költséges.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tartomány statútuma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2008 szeptemberében a tartományi képviselőház megszavazta a tartomány statútumát (alkotmányát), amit 2009. november 30-án a szerb parlament is elfogadott, és ezzel vált hivatalossá.

A statútum értelmében:

  • A Vajdaság saját törvényeket hozhat, jelképeket használhat, önállóan köthet megállapodásokat nemzetközi szinten is.
  • Saját vagyona lehet.
  • A statútum értelmében számarányosan képviseltethetik magukat a kisebbségek a vajdasági parlamentben.[1]

Politika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az újvidéki Báni Palota, a tartományi parlament épülete

A Tartományi Képviselőház elnöke 2012 óta Pásztor István (VMSZ), a tartomány miniszterelnöke Bojan Pajtics (Demokrata Párt, DS). A tartományi kormánykoalíciót a Demokrata Párt, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga (LSV) és a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) alkotja, a 120 képviselőből 76 tartozik hozzá.

Regionális politikai szervezetek

Helyi magyar politikai pártok

A VMSZ-nek inkább az északon, egy tömbben élő magyarok, míg a VMDK-nak és a VMDP-nek a délen, falvakban szórványban élő magyarok alkotják szavazói bázisát. Sok magyar szavaz szerb pártokra (!).

Közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Vajdaság körzetei

██ Nyugat-bácskai

██ Észak-bácskai

██ Dél-bácskai

██ Szerémségi

██ Észak-bánsági

██ Közép-bánsági

██ Dél-bánsági

Vajdaság hét körzetre van felosztva (zárójelben a körzetek szerb nyelvű elnevezése):

A körzetek községekre (opština) oszlanak; ezek tulajdonképpen több kisebb falu és város közös közigazgatási egységei, méretüket tekintve inkább az egykori magyar járásoknak felelnek meg. E közigazgatási egységek közül csak Újvidéket, és Szabadkát nevezik jogilag városnak. A község székhely települése – amiről általában a községet is elnevezik – a községközpont.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2011-es népszámlálás adatai szerint Vajdaság Autonóm Tartománynak 1 916 889 lakosa van, de 2002-ben még 2 031 992 volt, vagyis 9 év alatt 5,7%-kal csökkent a népesség.

Demográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Néhány nemzetiség vajdasági lélekszámának alakulása 1880–2002 között

Vajdaságban a természetes népszaporulat 1989 óta negatív mind a 45 tartományi községben. Évente közel 10 ezer emberrel több hal meg, mint amennyi születik. A lakosság átlagéletkora 40 év, a 60 évnél idősebbek a teljes populáció 21 százalékát, a 19 évnél fiatalabbak 18 százalékát teszik ki. A szülést vállalók életkora is egyre inkább kitolódik, jelenleg átlagban 27 éves korukban szülnek a vajdasági nők.

Az ENSZ Népesedési Alapjának 2006. évi jelentése szerint Szerbiának van az egyik leginkább elöregedett lakossága. Két-három évtizeden belül munkaerőhiány léphet fel, amit a környező országokból idevonzott munkaerővel kell majd pótolni.

Migráció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A török hódoltság (15261699) alatt a mai Vajdaság területe jobbára elnéptelenedett. A karlócai béke (1699) után a központi osztrák hatalom tervszerűen telepítette be a lakosságot: délről szerbeket (akiknek a határőri szolgálatért földet is osztott), nyugatról németeket, északról és keletről magyarokat. A 18. század második felében szlovákok, illetve kárpátaljai ukránok meg ruszinok is érkeztek, egyesek a cseh katolikus üldözés elől menekülve, mások a fejlődésnek induló vidéken kenyérkereset céljából.

Az első világháború kezdete körül a vajdasági lakosság többsége megközelítően arányosan oszlott meg a magyarok, németek és szerbek között.

Amikor Vajdaság az 1918. december 1-jén létrehozott Szerb-Horvát-Szlovén Királyság határai közé került, a belgrádi hatalom - a nemzetközi megállapodást megsértve -megkezdte a szerbek újabb nagyarányú betelepítését az ország szegényebb vidékeiről.

A második világháború utolsó hónapjaiban történt német- és magyarellenes megtorlások következtében elpusztult vagy elmenekült lakosság otthonaiba – különösen Bánságban – újabb jelentős számú szerb telepes lakosság érkezett Likából, Boszniából, Montenegróból és Koszovóból. Ekkor alakult ki Vajdaságban a szerbek abszolút többsége.

1990 és 1993 között, majd 1995-ben (a horvátországi viszály, majd 1991-től a háború első, illetve utolsó szakaszában) több mint 270 ezer menekült telepedett le a tartományban, ami az összes, Szerbiába érkező menekült 40%-át, Vajdaság lakosságának pedig 13%-át teszi ki. A menekültek 92%-a szerb nemzetiségű volt, akik a délszláv háborúk során több hullámban érkeztek, elsősorban Horvátországból, majd Boszniából. Főleg Bácska délnyugati részén és a Szerémségben telepedtek le, általában a nagyobb városokban. A menekültek száma Újvidéken 25 000, Rumán 6-8000, Zomborban, Pancsován, Ingyiában, Szabadkán 6000 fő.

Az 1990-es évek elején Szerbiából mintegy 200 000 fiatal szakember távozott. A kivándorlás Vajdaságban volt a legnagyobb arányú, noha ez az ország gazdaságilag legfejlettebb része. Itt is elsősorban a fiatalokat, a magyarokat és a horvátokat érintette, akik a katonai kötelezettség és a háborús veszély elől, valamint gazdasági okokból távoztak. Emiatt a helyi magyarság termékenysége erősen lecsökkent.

Nemzetiségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tartomány etnikumai a következők:

Népesség
Népek fő (százalék)
szerbek
  
1 289 635 (66,75)
magyarok
  
251 136 (13,00)
szlovákok
  
50 321 (2,60)
horvátok
  
47 033 (2,43)
jugoszlávok
  
12 176 (0,63)
montenegróiak
  
22 141 (1,14)
románok
  
25 410 (1,31)
romák
  
42 391 (2,19)
bunyevácok
  
16 469 (0,85)
ruszinok
  
13 928 (0,72)
macedónok
  
10 392 (0,53)
ukránok
  
4 202 (0,21)
egyéb
  
31 681 (1,64)
regionális hovatartozás
  
28 567 (1,47)
nem nyilatkozott
  
81 018 (4,19)
A 2011. évi népszámlálás szerint.
A Vajdaság etnikai térképe a 2002-es adatok szerint.

██ szerbek

██ magyarok

██ szlovákok

██ horvátok

██ montenegróiak

██ románok

██ ruszinok

██ csehek

██ egyik népcsoport sincs abszolút többségben

Legnagyobb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2002-es népszámlálás adatai alapján:

   Helység Lélekszám (fő) Magyarok száma (fő) Magyarok aránya (százalék)
Újvidék
Szabadka
Nagybecskerek
1 Újvidék 191 405 11 538 6,02
2 Szabadka 99 981 34 983 34,99
3 Nagybecskerek 79 773 11 605 14,54
4 Pancsova 76 110 3 279 4,25
5 Zombor 50 950 3 743 7,4
6 Nagykikinda 41 825 5 290 12,8
7 Szávaszentdemeter 39 041 524 1,34
8 Versec 36 001 1 800 4,91
9 Ruma 32 125 362 1,12
10 Palánka 29 431 1 160 3,9
11 Ingyia 26 244 219 0,83
12 Verbász 25 887 2 003 7,7
13 Óbecse 25 774 11 725 45,5
14 Zenta 20 302 15 860 78,12
15 Kúla 19 293 2 738 14,18
16 Apatin 19 289 848 4,4
17 Temerin 19 216 8 187 42,6
18 Ópazova 18 645 44 0,23
19 Hadikliget 18 626 473 2,5
20 Futak 18 582 279 1,5

Lásd még: A Vajdaság települései.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tartományban földrajzi adottságai miatt kiemelt jelentőségű a mezőgazdaság. Ipari központok: Újvidék, Pancsova.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Áthalad rajta az A1-es autópálya. A Duna és a Tisza jelentős vízi út. Egy repülőtere van, a csak sportcélokra használható szabadkai repülőtér.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyik leghíresebb vajdasági popénekes az újvidéki Gyorgye Balasevics. Világhírű hegedűművész a kavillói (Rákóczifalu) származású Lajkó Félix. Észak-bácskai (magyarkanizsai) származású a világhírű Nagy József táncos-koreográfus, Jelszínház nevű formációja orléans-i székhellyel működik, alkotóműhelyét pedig Magyarkanizsán hozta létre. Vajdaságban született Danilo Kiš jugoszláv, és Kosztolányi Dezső magyar író is.

Oktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tartomány egy egyetemmel rendelkezik: az Újvidéki Egyetemnek 14 kara van.

Főiskolák:

Média[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Különböző nemzetek heti- és napilapjait szerkesztik Vajdaságban. A magyarok legnépszerűbb újságai a Magyar Szó, a Hét Nap és a Családi Kör. További újságok a szerb Dnevnik (Napi újság), a horvát Hrvatska riječ (Horvát szó), a szlovák Hlas Ľudu (A nép hangja), a román Libertatea (Szabadság), a ruszin Руске слово (Ruszin szó) és a bunyevác Bunjevačke novine (Bunyevác újság).

Sok városban van helyi rádió vagy tévé.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vajdaság Autonóm Tartomány témájú médiaállományokat.