Bálint Csanád

Bálint Csanád (Kassa, 1943. szeptember 24. – ) magyar régész, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a kora középkor régészete. Szélesebb ismertséget a nagyszentmiklósi kincs kutatási eredményeinek feldolgozásával kapcsolatban szerzett. 1994-től az MTA Régészeti Intézete igazgatója. Bálint Alajos (1902–1983) régész, múzeumigazgató fia.

Életpályája

1961-ben érettségizett, majd felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar régészet–történelem szakára, ahol 1966-ban szerzett régész és középiskolai tanári diplomát. Tanárai többek között László Gyula, Bóna István és Czeglédy Károly voltak. Diplomájának megszerzése után a poitiers-i Középkori Civilizáció Felsőfokú Tanulmányi Központ ösztöndíjasa volt. 1967-ben a szegedi Móra Ferenc Múzeumban kapott segédmuzeológusi állást, majd 1971 és 1974 között az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végzett aspirantúrát. 1974-ben az MTA Régészeti Intézete tudományos munkatársa, később főmunkatársa, majd csoportvezetője lett. 1994-től az intézet igazgatója.

1976-ban védte meg a történettudományok (régészeti) kandidátusi, 1992-ben az akadémiai doktori értekezését. 1990-ben az MTA Régészeti Bizottságának tagja, később a bizottság elnöke lett. 1994 és 2000 között a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlésének doktori képviselője volt, emellett az Akadémiai Kutatóhelyek Vezetőinek Tanácsa egyik alelnökeként is dolgozott. 2001-ben megválasztották az MTA levelező, 2010-ben pedig rendes tagjává. 2002 és 2008 között az MTA Filozófiai és Történettudományi Osztály elnökhelyettese volt. Emellett a Vagyonkezelő Kuratóriumba és a Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságába is bekerült. Akadémiai tisztségei mellett számos tudományos társaság tevékenységében vesz részt: 1995-ben a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat alelnöke, 2000-ben a Pro Archaeologia Hungarica Alapítvány kuratóriumának elnöke lett. 2001-től a Magyar Akkreditációs Bizottság plénumának tagja. Ezenkívül a Varia Archaelogica Hungarica című tudományos szakfolyóirat alapítója. A Német Régészeti Intézet és az Olasz Keletkutatási Intézet tagjai közé fogadta.

Munkássága

Fő kutatási területe a kora középkori sztyeppei népek régészete, ezen belül az eurázsiai sztyeppék népei. Emellett a Kárpát-medence kora középkori régészetével is foglalkozik, ezzel kapcsolatban részletesebb kutatási vannak a nagyszentmiklósi kincs tekintetében.

A sztyeppei népek anyagi kultúrájuk viszonyát vizsgálja a nagy keleti (Mongólia, Kína, India) és az egykorú európai civilizációkhoz. Monográfiákban feldolgozta a kora középkori sztyeppei népek régészetét, valamint a honfoglalás korabeli dél-magyarországi leleteit. Első elemzést adott a késő avar kori telepkerámiának és sikerült feldolgoznia a Transzkaukázus (Kaukázuson túli) kor középkori régészeti és numizmatikai leleteit a 6–7. századi eurázsiai sztyeppék szempontjából. Jelentősebb tudományos eredménye a nagyszentmiklósi kincs (a mai romániai Nagyszentmiklós mellett talált huszonhárom kora középkori aranyedény) leleteinek rendszerezésében és feldolgozásában vállalt szerepe. Itt a kincs származásával, a vele kapcsolatos analógiák és egyéb régészeti kérdéseivel foglalkozik. A 2000-es években az avarok és a szlávok, valamint a honfoglaló magyarok hagyatékának, továbbá a kultúra vitatott kérdéseivel (amelyek akkoriban aktuálisnak voltak tekinthetőek) foglalkozott. Igazgatóként modernizálta az intézet tematikáját és biztosította a kutatások anyagi feltételeit, valamint bevezette az interdiszciplináris kutatási módszerek alkalmazását. A történeti kérdések megválaszolásának genetikai módszere nemzetközi érdeklődést váltott ki.

Több mint százhetven tudományos és tudománynépszerűsítő publikáció szerzője vagy társszerzője. Műveit magyar, angol, német és francia nyelven publikálja.

Díjai, elismerései

• Kuzsinszky Bálint-díj (1990)
• Akadémiai Díj (1991)
• Rómer Flóris-díj (2004)

Főbb publikációi

• L’archéologie française et les incursions hongroises (1968)
• Kelet-Európa és a Kárpát-medence kora középkori régészete, a honfoglaláskor régészete, a magyar őstörténet és honfoglaláskor pénztörténete (1976, 1980)
• Einige Fragen des Dirhem-Verkehrs in Europa (1981)
• Die Archäologie der Steppe (1989)
• Südungarn im 10. Jahrhundert (1991)
• Die spätawarenzeitliche Siedlung von Eperjes, Kom. Csongrád (1991)
• A koraavarok, Kelet és Bizánc (1994)
• A kora középkori kelet-európai steppe régészete és a 9–10. századi magyarok (1996)
• Der Schatz von Nagyszentmiklós und die bulgarische Forschung (2000)
• A nagyszentmiklósi kincs: Régészeti tanulmányok (2004)
• Zobrazenie na terči zo Starého Města. In: Fusek, G. (red.): Zborník na počesť Dariny Bialekovej. Nitra, 31-34. (2004)
• A magyarok őstörténete és a honfoglaláskor (2007)
• Genetika és (magyar) őstörténet: a közös kutatás kezdeténél (2008)
• Avar Goldsmiths’ Work from the Perspective of Cultural History (2009)

Források

• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 I. (A–H). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 78. o.
• MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest, 2008, 56. old., ISSN 1787-288X
• Rövid összefoglaló az MTA tagajánló részén
• Adatlap a Magyar Tudományos Akadémia oldalán, publikációs listával
• Rövid interjú a Magyar Tudomány 2001. októberi számában