Csogá Zanbil
 |
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
| Csogá Zanbil | |
| Világörökség | |
 | |
| Adatok | |
| Ország | Irán |
| Világörökség-azonosító | 113 |
| Típus | Kulturális |
| Elhelyezkedése | |
 Csogá Zanbil
Pozíció Irán térképén
| |
 é. sz. 32° 00′ 30″, k. h. 48° 31′ 15″Koordináták: é. sz. 32° 00′ 30″, k. h. 48° 31′ 15″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Csogá Zanbil témájú médiaállományokat. | |
Csogá Zanbil (perzsául: چغا زنبيل) város Huzesztán tartományban, Iránban. Az irodalomban Csoga Zanbil, Csoga Zambil és Csoga Zembil névalakban is előfordul.
Fekvése[szerkesztés]
Szúzától 40 km-re délkeletre fekvő település.
Története[szerkesztés]
Csogá Zanbil i. e. 1300 körül virágzó elámi település volt, melyet az Elámi Birodalom királya, Untas-Napirisa építtetett. Csogá Zanbilt a kr. e. 7. században Assur-bán-apli csapatai foglalták el. Az elámita korszaknak az i. e. 6. században lett vége. A város neve „kosár hegyeket” jelent.
A fallal körülvett város mintegy fél évszázadig állt fenn, királya Untas-Napirisa itt hatalmas, egykor hétszintes zikkuratot (áldozati tornyot) épített.
A zikkurat, melynek magassága 105 méter, a legnagyobb eddig talált elámi zikkurat volt. Egyik éle például 1200 méter hosszú volt. A romjaiban is rendkívül impozáns zikkurat 50 méter magasan levő tetőteraszán egykor Insusinak elámi isten temploma állt. A templomnak négy terasza volt, vályogtéglákból épült, és felső emeleteit valószínűleg mázas csempe borította. Bejáratánál életnagyságú, terrakotta fél-bikák és griffek találhatók.
A zikkurat közelében három másik templom állt.
A településtől kissé északkeletre négy palotát is feltártak, melyeket színes csempék díszítettek.
Feltárták a város víztárolóját és csatornarendszerét is, mely egykor 50 km hosszú volt és a Szúza közelében lévő Karkheh folyóból szállította ide a vizet, mivel a városban a talajvíz szintje több mint 50 méter mélységben volt. A csatornát még Utash-Napirisha építtette, víztisztító medencével is el volt látva. A több mint 3000 éves építmény maradványai ma is láthatók az északnyugati városfalnál. Ez a legrégibb víztisztító üzem a világon.
Források[szerkesztés]
- Irán (1979) ISBN 963-243-133-2
Külső hivatkozások[szerkesztés]
 | Természeti |  | |
|---|---|---|---|
| Kulturális | Bam fellegvára és a környező kultúrtáj · Biszotun · Csogá Zanbil romjai · Golesztán palota · Fársz tartomány szászánida városai (Bisápur, Firuzábád, Szarvesztán) · Lotfolláh sejk-mecset · Nags-e Dzsahán tér · Örmény kolostorok Iránban · Paszargadai · Perszepolisz romjai · Perzsa kertek · Sustar történelmi hidraulikus vízrendszere · Szafi ad-Dín sejk derviskolostora és síremléke · Szoltánije · Taht-e Szolejmán · Tebriz történelmi bazáregyüttese · Mejmand kézműves falu · Szúza · Perzsa qanatok · Gonbad-e Kávusz · Sor-i-Szoktha · Jazd történelmi központja · Transziráni vasút · Uranamat kultúrtáj · Perzsa karavánszerájok | ||
