Gilán tartomány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gilán گیلان
Gilán tartomány Iránban
Adatok
Székhely: Rast
Területe: 14 042 km²
Lakossága: 2 404 861 fő (2006)
Népsűrűség: 171,7 fő/km²
Beszélt nyelvek: perzsa, gilaki, talesi, taki, kurd

Gilán tartomány (perzsa nyelven: استان گیلان [Ostân-e Gilân]) Irán 31 tartományának egyike az ország északnyugati részén. A Kaszpi-tenger délnyugati partján fekszik, keletről Mázandarán, nyugatról Ardabil, délről Zandzsán és Kazvin tartományok határolják. Székhelye Rast.

A tartomány fő kikötője Bandar-e Anzali (korábbi nevén Bandar-e Pahlavi).

Földrajza, éghajlata és mezőgazdasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Őserdő Irán északi részén (Gilán)

Gilán területe 30–70 km szélességű parti síkság, melyet délről az Alborz hegység gerince keretez. Területe 14 042 km2. Éghajlata rendkívül esős, ezért a nyár időjárása kellemetlen, a tél viszont enyhe. Nagyobb városai Asztara, Asztanehe Asrafijeh, Fuman, Lahidzsán, Langrud, Maszuleh, Mandzsil, Rudbár, Rudszár, Saft, Tales és Szumahe Szara.

Gilán területe rendkívül termékeny. Fő terménye a rizs, de ezen kívül a különböző más gabonafélék és gyümölcsök, valamint a szőlő termesztése is jelentős. Főbb háziállatai a kövérfarkú juh, a szarvasmarha és a .

Lakossága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népessége 2006-os adatok szerint 2 404 861 főt tesz ki. A többség valamilyen perzsa dialektust beszél, a legjelentősebb a gilaki. Az uralkodó vallás a síita mohammedán. Ezen kívül néhány ezer fős kurd lakossága is van.

Történelme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A középkori Gilán tartomány (arab szövegekben Dzsílán vagy Dzsílánát) területe lényegében megegyezik a mai tartományéval. Keleten Tabarisztán (Mázandarán), délen Dzsibál, nyugaton Ádzarbajdzsán, északon pedig Múkán vagy Múgán tartomány határolta. A terület hagyományosan három nagy tájegységre oszlott. A Szefidrud (Fehér-folyó) deltatorkolata és az azt körülvevő síkság Dzsíl néven volt ismert, a folyótól keletre eső, az Alborz hegységéhez tartozó hegyvidéket Dajlamként ismerték, végül a folyótól észak felé, a Kaszpi-tenger partján húzódó hegyvonulatot – a Táles-hegységet – Tálesnek (régi ejtéssel Tális) nevezték.

Izoláltsága miatt viszonylag kevés információ maradt fenn a középkori Gilánról. Központja Dúláb volt, amit a 14. században már Kaszkarnak neveztek. A 9. század végén, 10. század elején itt létező síita államiság központja Hasm volt. Táles vidékének Bajlamán, Dajlam hegyeinek pedig Sahrasztán vagy Rúdzbár volt a központja, de ezeket a városokat ma már nem lehet biztonsággal lokalizálni. A későbbi időkben, a 14. századra a ma is létező Fuman (régi nevén Fúmin) és Láhidzsán szerepe nőtt meg (a tartomány központja utóbbi volt), a legjelentősebb kikötőnek pedig a tengerparttól egy napnyi távolságra, a deltában elhelyezkedő Kútam vagy Kautam számított. Rast városát csak ekkoriban említik először a források.

A terület lakói viszonylagos függetlenségüket a középkorig megtartották, és csak a 13. században hódította meg őket Csagatáj, Dzsingisz kán fia. Véglegesen a 16. században kerültek perzsa fennhatóság alá, azonban a történelem során később is gyakran függetlenítették magukat többé-kevésbé a központi kormányzattól. Az első világháború után Gilán egy ideig gyakorlatilag a teheráni kormányzattól független államnak volt tekinthető. Ugyanakkor az idők során többször állt orosz illetve szovjet uralom alatt is: 172336, 1909/11–12, 191518, 192021 és 194146 között. 1920-ban az övezetben befolyásuk növelésére törekvő britek csapataival szemben az itt egyik fő bázisára lelt mozgalom, az Iráni Alkotmányos Forradalom hívei a szovjet bolsevik párttal léptek szövetségre, és megalapították a Perzsa Szovjet Szocialista Köztársaságot (más néven a Giláni Szocialista Köztársaságot), amely 1920 júniusától 1921 szeptemberéig állt fenn. 1921-ben viszont a szovjetek megkötötték a teheráni központi kormányzattal az iráni-szovjet barátsági szerződést, és megvonták támogatásukat a giláni kormánytól.

Közigazgatási egységei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gilán tartomány 16 megyére (sahrasztán) oszlik. Ezek: Amlas, Ásztárá, Ásztáne-je Asrafije, Bandar-e Anzali, Fuman, Láhidzsán, Langrud, Mászál, Rast, Rezvánsahr, Rudbár és Zejtun, Rudszar, Saft, Szijáhkal, Szovme-e Szará, Táles.

Jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Természeti szépségei mellett Gilán arról nevezetes, hogy ez a vidék a világ legfontosabb pisztáciatermelő területe.[1]

  1. www.kalifa.net