Jomo Kenyatta
| Jomo Kenyatta (Kamau wa Muigai) |
|
 |
|
| Jomo Kenyatta | |
 Kenya 1. elnöke |
|
| Hivatali idő 1964. december 12. – 1978. augusztus 22. |
|
| Alelnök(ök) | Jaramogi Oginga Odinga Joseph Zuzarte Murumbi Daniel arap Moi |
| Előd | Malcolm MacDonald (Kenyai brit alkirály) |
| Utód | Daniel arap Moi |
| Kenya 1. miniszterelnöke |
|
| Hivatali idő 1963. június 1. – 1964. december 12. |
|
| Utód | önmaga (elnökként) |
| Uralkodó | II. Erzsébet |
|
|
|
| Született | Gatundu,  Brit Kelet-Afrika1894 |
| Elhunyt | Mombasa,  Kenya1978. augusztus 22. (84 évesen) |
| Párt | KANU |
|
|
|
| Házastárs | Grace Wahu (1919–?) Edna Clarke (1942–1946) Grace Wanjiku (1948 körül) Ngina Muhoho (1951–1978) |
| Vallás | keresztény (1914-től) |
Jomo Kenyatta, születési neve Kamau wa Muigai, keresztény neve 1914-től John Peter, majd Johnstone Kamau Ngengi, 1938-tól Mzee Jomo Kenyatta (Ichaweri, Gatundu körzet, Thika kerület, Brit Kelet-Afrika, 1891. október 20. – Mombasa, 1978. augusztus 22.) kenyai politikus, író, aki munkáit angol nyelven alkotta; a kenyai nemzet alapító atyjaként tartják számon.
Tartalomjegyzék |
Élete[szerkesztés]
Ifjúsága[szerkesztés]
A kuju törzsből származó Kenyatta tanulmányait skót missziós iskolában végezte, majd Nairobiban vállalt munkát. 1920-tól vett részt a kelet-afrikai felszabadító mozgalomban. 1928-tól a Kuju Központi Szövetség főtitkára, a „Muigwithania” című lap szerkesztője. 1931 és 1946 közt jobbára Angliában élt – fonetikai, antropológiai valamint közgazdasági tanulmányokat folytatott – és dolgozott. Tanult a moszkvai egyetemen is.
A politikában[szerkesztés]
1946-ban tért vissza hazájába, 1947-ben a Kenyai Afrikai Unió (KAU) elnöke lett. 1952-ben letartóztatták, évekig fogságban, majd száműzetésben élt.[1] 1962 januárjában átvette a Kenyai Afrikai Nemzeti Unió (KANU) vezetését és a Törvényhozó Tanács választott tagja lett. A Londonban összehívott alkotmányozó konferencián (1962. február) kompromisszumos megoldás született. Központi kormányt állítottak fel, amely a kereskedelmi, pénzügyi és külügyi teendőket látta el. Koalíciós kormány alakult a KANU és a KADU részvételével, hogy a rendszerváltás alkotmányos útját felügyelje (1962. április 6.). A kétpárti átmeneti kormány azonban sikertelen volt. A területen sztrájkokra, felforgató cselekményekre került sor. Kenyatta minden erejét arra összpontosította, hogy a rend helyreálljon. Elérte, hogy riválisai is a függetlenség mielőbbi elérését tekintsék elsődlegesnek. Így az 1963. májusi választásokon a KANU ismét győzelmet aratott (az alsóházba 75%-ban Kenyatta híveit választották be); júniustól miniszterelnök. Az újabb londoni konferencián rögzítették a függetlenség dátumát.
Kenya vezetője[szerkesztés]
Kenya 1963. december 12-én vált független királysággá. Kenyatta kidolgozta az ország alkotmányát, s a kormányzati politika egyik fő kérdésévé a Nagy-Britanniával való békés viszony kialakítását és fenntartását tette.[2] Ennek eredményeként kiáltották ki a köztársaságot 1964. december 12-én, melynek első államelnöke lett,[3] s mint az első független kenyai vezető gondot fordított s kiegyensúlyozott külpolitikára. A belpolitikában pedig végrehajtotta az ígért földreformot, amely a földtulajdon újraosztásával földeket juttatott vissza az afrikaiaknak a fehérek birtokainak részleges kisajátításával. Mint kikuju származású vezető, nem törekedett népcsoportja kizárólagos uralmának a kiépítésére, ahogyan azt Obote vagy Amin tette Ugandában.[2] Mint elnök szembefordult a baloldallal, s felszámolta Kenyában a baloldali ellenzéket.
Írói munkássága[szerkesztés]
Legfontosabb műve a Facing Mount Kenya: The Tribal Life of Gikuyu (A Kenya heggyel szemben: kuju törzsi élet, 1938). Az önéletrajzi ihletésű mű értéke, hogy sikerülten ötvöződnek benne a népi hagyományok, szokások leírásai az ország aktuális gazdasági és politikai problémáinak leírásával. Egyéb ismertebb munkái: My people of Kikuyu, and The Life of Chief Wangombe (Kuju népem és Wangombe főnök élete, 1942); Kenya-Land of Conflict (Kenya, a konfliktusok földje, 1945).
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Világirodalmi lexikon VI. (Kamc–Lane). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1979. 172–173. o. ISBN 963-05-1803-1
- ^ a b Diószegi István-Harsányi Iván-Németh István: 20. századi egyetemes történet. 3. köt., Korona Kiadó, Budapest, 1997. 248. p. (ISBN 963-8153-90-3)
- ↑ Matz, Klaus-Jürgen: Ki mikor uralkodott, kormányzott? Magyar Könyvklub, Budapest, 2003. 168. p. (ISBN 963-547-849-6)
| Elődje: – (Brit Birodalom) |
|
Utódja: Daniel arap Moi |
