Jomo Kenyatta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jomo Kenyatta
(Kamau wa Muigai)
Jomo Kenyatta.jpg
Jomo Kenyatta
Coat of arms of Kenya.svg Kenya 1. elnöke
Hivatali idő
1964. december 12.1978. augusztus 22.
Alelnök(ök) Jaramogi Oginga Odinga
Joseph Zuzarte Murumbi
Daniel arap Moi
Előd Malcolm MacDonald
(Kenyai brit alkirály)
Utód Daniel arap Moi
Coat of arms of Kenya.svg Kenya 1. miniszterelnöke
Hivatali idő
1963. június 1.1964. december 12.
Utód önmaga (elnökként)
Uralkodó II. Erzsébet

Született 1891. október 20.
Gatundu, Flag of British East Africa.svg Brit Kelet-Afrika
Elhunyt 1978. augusztus 22. (86 évesen)
Mombasa,  Kenya
Párt KANU

Házastársa Grace Wahu (1919–?)
Edna Clarke (1942–1946)
Grace Wanjiku (1948 körül)
Ngina Muhoho (1951–1978)
Foglalkozás politikus
író
Vallás keresztény (1914-től)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jomo Kenyatta témájú médiaállományokat.

Jomo Kenyatta, születési neve Kamau wa Muigai, keresztény neve 1914-től John Peter, majd Johnstone Kamau Ngengi, 1938-tól Mzee Jomo Kenyatta (Ichaweri, Gatundu körzet, Thika kerület, Brit Kelet-Afrika, 1891. október 20.Mombasa, 1978. augusztus 22.) kenyai politikus, író, aki munkáit angol nyelven alkotta; a kenyai nemzet alapító atyjaként tartják számon.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ifjúsága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kikuyu törzsből származó Kenyatta tanulmányait skót missziós iskolában végezte, majd Nairobiban vállalt munkát. 1920-tól vett részt a kelet-afrikai felszabadító mozgalomban. 1928-tól a Kikuyu Központi Szövetség főtitkára, a „Muigwithania” című lap szerkesztője. 1931 és 1946 közt jobbára Angliában élt – fonetikai, antropológiai valamint közgazdasági tanulmányokat folytatott – és dolgozott. Tanult a moszkvai egyetemen is.

A politikában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1946-ban tért vissza hazájába, 1947-ben a Kenyai Afrikai Unió (KAU) elnöke lett. 1952-ben letartóztatták, évekig fogságban, majd száműzetésben élt.[1] 1962 januárjában átvette a Kenyai Afrikai Nemzeti Unió (KANU) vezetését és a Törvényhozó Tanács választott tagja lett. A Londonban összehívott alkotmányozó konferencián (1962. február) kompromisszumos megoldás született. Központi kormányt állítottak fel, amely a kereskedelmi, a pénzügyi és a külügyi teendőket látta el. Koalíciós kormány alakult a KANU és a KADU részvételével, hogy a rendszerváltás alkotmányos útját felügyelje (1962. április 6.). A kétpárti átmeneti kormány azonban sikertelen volt. A területen sztrájkokra, felforgató cselekményekre került sor. Kenyatta minden erejét arra összpontosította, hogy a rend helyreálljon. Elérte, hogy riválisai is a függetlenség mielőbbi elérését tekintsék elsődlegesnek. Így az 1963. májusi választásokon a KANU ismét győzelmet aratott (az alsóházba 75%-ban Kenyatta híveit választották be); júniustól miniszterelnök. Az újabb londoni konferencián rögzítették a függetlenség dátumát.

Kenya vezetője[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kenya 1963. december 12-én vált független királysággá. Kenyatta kidolgozta az ország alkotmányát, s a kormányzati politika egyik fő kérdésévé a Nagy-Britanniával való békés viszony kialakítását és fenntartását tette.[2] Ennek eredményeként kiáltották ki a köztársaságot 1964. december 12-én, melynek első államelnöke lett,[3] s mint az első független kenyai vezető gondot fordított a kiegyensúlyozott külpolitikára. A belpolitikában pedig végrehajtotta az ígért földreformot, amely a földtulajdon újraosztásával földeket juttatott vissza az afrikaiaknak a fehérek birtokainak részleges kisajátításával. Mint kikuyu származású vezető, nem törekedett népcsoportja kizárólagos uralmának a kiépítésére, ahogyan azt Obote vagy Amin tette Ugandában.[2] Mint elnök szembefordult a baloldallal, s felszámolta Kenyában a baloldali ellenzéket.

Írói munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legfontosabb műve a Facing Mount Kenya: The Tribal Life of Gikuyu (Kenya heggyel szemben: a kikuyu törzsi élet, 1938). Az önéletrajzi ihletésű mű értéke, hogy ötvöződnek benne a népi hagyományok, szokások leírásai vannak benne, az ország aktuális gazdasági és politikai problémáinak leírásával. Egyéb ismertebb munkái: My people of Kikuyu, and The Life of Chief Wangombe (Kuju népem és Wangombe főnök élete, 1942); Kenya-Land of Conflict (Kenya, a konfliktusok földje, 1945).

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Világirodalmi lexikon VI. (Kamc–Lane). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1979. 172–173. o. ISBN 963-05-1803-1
  2. ^ a b Diószegi István-Harsányi Iván-Németh István: 20. századi egyetemes történet. 3. köt., Korona Kiadó, Budapest, 1997. 248. p. (ISBN 963-8153-90-3)
  3. Matz, Klaus-Jürgen: Ki mikor uralkodott, kormányzott? Magyar Könyvklub, Budapest, 2003. 168. p. (ISBN 963-547-849-6)


Elődje:

(Brit Birodalom)
A Kenyai Köztársaság elnöke
1964. december 12.1978. augusztus 22.
A Kenyai Köztársaság címere
Utódja:
Daniel arap Moi