Zászlósfarkú kolobusz
 |
||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       |
||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Colobus guereza Rüppell, 1835 |
||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
 |
||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Zászlósfarkú kolobusz témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Zászlósfarkú kolobusz témájú médiaállományokat. |
A karcsúmajomformák (Colobinae) alcsaládjába tartozó Colobus (kolobusz) nem legismertebb faja a zászlósfarkú gereza (Colobus guereza). Egyéb magyar nevei: fehérzászlós guereza illetve közönséges guereza is.
Tartalomjegyzék |
Előfordulása [szerkesztés]
Kamerun, Nigéria, Egyenlítői-Guinea, a Közép-afrikai Köztársaság, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Kongói Köztársaság, Uganda, Ruanda, Kenya, Tanzánia, Szudán és Etiópia erdeiben honos. Élőhelye az erdők minden fajtája, e elsősorban a bambusz- és esőerdő nyújt otthont a faj számára a 3000 méter tengerszint feletti magasságig.
Alfajai [szerkesztés]
Földrajzi elterjedése, illetve a szőrzetében lévő fehér szín eloszlása alapján hét alfajt különböztethetünk meg, melyek elkülönítő jegyei a következők: a pofakörnyék fehér szegélyének szélessége, a szakállszőrök növekedési iránya, ennek átmenete a pofa-, az áll-, illetve a torok-szakállba, valamint a válldíszekbe. A farok egyforma méretű, vagy különböző nagyságú fehér pamacsokat visel a farok háromnegyedéig.
- közönséges kolobusz (Colobus guereza guereza)
- nyugati kolobusz (Colobus guereza occidentalis)
- Colobus guereza dodingae
- Percival-kolobusz (Colobus guereza percivali)
- Colobus guereza matschiei
- keleti kolobusz(Colobus guereza kikuyuensis)
- kilimanzsáró guereza (Colobus guereza caudatus)
Megjelenése [szerkesztés]
Testhossza 45–70 centiméter, farokhossza 60–90 centiméter, a hímek testtömege 9–15 kilogramm, a nőstényeké 6–10 kilogramm. Hosszú szőrű majomfaj, hátulsó testfele erősebb felépítésű. Teste fekete, oldalsó függelékei hosszúak és fehérek. Pofája fekete, fehérrel szegélyezett. Hüvelykujja majdnem teljesen hiányzik, az első ujja apró, oldalra is terpeszthető.
Életmódja [szerkesztés]
Nappali életmódot folytató, fán élő majomfaj. Kis kóborlási területén még kisebb territóriumot alakít ki, amelyet nagy figyelemmel őriz. A felnőtt hím gyakran feltűnősködik, amikor a fák koronájában nagyokat ugorva a territórium határait jelöli. Ugatásszerű hanggal is felhívja magára a figyelmet. Az egyedek valószínűleg szaganyagokkal is jelölik a területet, mivel az állatok vizelettel bőségesen bedörzsölik a farkukat. A kolobuszok nagyon ragaszkodnak a területükhöz. A 8–15 állatból álló csoport élén egy nőstény áll. A csoport valamennyi nőivarú tagja nagy valószínűséggel rokonságban áll egymással. A fiatal hímeknek, mielőtt elérnék az ivarérett kort, el kell hagyniuk a csoportot, ezzel érvényesül az egy hím uralta hárem elve. A fiatal hímek csapatba verődhetnek, de egyedül is maradhatnak. Amíg szexuálisan inaktívak, más családokhoz is csatlakozhatnak. A szociális összetartást számos tényező segíti elő, melyek többsége jól hallható, de idetartoznak többek között a testi érintkezések a szőrápolás során, illetve játékos harapdálások a karokon. A felnőttek is játszanak, vadásznak egymásra a fa lombkoronái között. Az erős kolobuszhímek képesek a rangidős hímet a csoporttól elűzni. A trónfosztás után az új hím megöli elődjének utódait.
A fehérzászlós kolobusz kizárólag növényi táplálékot fogyaszt: friss zöld leveleket, gyümölcsöket, fák kérgét és háncsot. Amikor a kolobuszok a földön járnak, szívesen fogyasztják a fűfélék magvait is. A táplálékot nem a kezükkel viszik a szájukhoz, hanem ajkaikkal veszik fel. Folyadékhoz az ágak mélyedéseiből, illetve a levelekről jutnak.
Legkomolyabb ellenségei a nagy termetű sasok, amelyek elől a mélyebb ágak közé húzódnak. Vészkiáltásokkal és kezükkel a fák törzsén tapsolva keltik fel a csoport figyelmét.
|
|
 |
Szaporodása [szerkesztés]
A párosodási nem előzi meg hosszas udvarlás, az ivarzás során a női ivarszervek nem duzzadnak meg. A párosodáshoz a nőstény egy faágon állva egészen a hátáig felhúzza a farkát, és így kínálja fel magát a rangidős hím számára, amely hátulról felugorva meglovagolja. Hat hónap után egyetlen utód születik, melynek szoptatási ideje nem ismert pontosan. Az újszülött – rózsaszínű arca, keze, lába és fülei kivételével – teljesen fehér. Két hét után szürke színűvé válik, majd három hónap után befeketedik. A fehér utódok nagy szerepet játszanak a szociális szerveződésben, mivel azokat egyik nősténytől a másikig adják. Néha a kölyköket látszólag ellopják, miközben az anyák figyelme a szőrzetápolás közben elterelődik. Gyakran a fiatal hímek is azért „küzdenek", hogy egy fehér utódot tarthassanak a karjukban. Ha a gyermeki fehér szín eltűnik, megszűnik az érdeklődés a fiatal állatok iránt.
Természetvédelmi helyzete [szerkesztés]
A 20. század első felében intenzíven vadászták díszes szőrméje miatt, melyekből divatcikkeket készítettek. Különösen hosszú bundás farka volt kelendő. Az állatot őshazájában régóta vadásszák, különösen szép szőrméjéből készült palástok és dús bundájú farka sok afrikai törzsnél megbecsült szimbólum és csak az előkelő emberek viselhetik. Az intenzív vadászat miatt állományai néhol igen megritkultak. A szőrméje iránti kereslet a '60-as évekre alábbhagyott, így vadászata is csökkent. Némely területen még ma is elég gyakorni fajnak számít. A Természetvédelmi Világszövetség emiatt a „nem veszélyeztetett” kategóriába sorolta.
Díszes külseje miatt mindig is kedvelt állatkerti állatnak számított. Viszonylag egyoldalú táplálkozása miatt tartása nem a legkönnyebb, de a karcsúmajmok közül még mindig ennek a fajnak a gondozása a legproblémamentesebb.
Magyarországon jelenleg két helyen lehet találkozni egyedeivel: a Nyíregyházi Állatparkban és a Miskolci Állatkertben. Mindkét helyen egy-egy párt gondoznak.
Képek [szerkesztés]
-
-
-
-
-
-
-
Zászlósfarkú gereza a miskolci állatkertben
-
Zászlósfarkú gereza a miskolci állatkertben
-
Zászlósfarkú gereza a miskolci állatkertben
-
Zászlósfarkú gereza a miskolci állatkertben
Forrás [szerkesztés]
- Groves, Colin (16 November 2005). in Wilson, D. E., and Reeder, D. M. (eds): Mammal Species of the World, 3rd edition, Johns Hopkins University Press, 168. ISBN 0-801-88221-4.
- Ronald M. Nowak: Walker's Mammals of the World. Johns Hopkins University Press, 1999 ISBN 0801857899
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. szeptember 14.)
