Michael Ende

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Michael Ende
Élete
Született 1929. november 12.
német Garmisch-Partenkirchen
Elhunyt 1995. augusztus 28. (65 évesen)
német Filderstadt-Bonlanden, Stuttgart közelében
Nemzetiség német
Szülei apja: Edgar Karl Alfons Ende
Felesége Ingeborg Hoffmann (1964-1985)
Mariko Sato (1989-1995)
Pályafutása
Jellemző műfajok regény, novella
Első műve A mutatványos (szonett)
Fontosabb művei Momo
A Végtelen Történet
Irodalmi díjai Hans Christian Andersen-díj, Német Fantáziadíj, Szövetségi Érdemkereszt

Michael Andreas Helmuth Ende (Garmisch-Partenkirchen, 1929. november 12. – Filderstadt-Bonlanden, 1995. augusztus 28.) német író, aki gyermekkönyvei révén vált ismertté.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Michael Ende 1929-ben született Edgar Ende szürrealista festő és felesége gyermekeként. Első életéveit Münchenben töltötte, ide járt gimnáziumba is.

Néhány héttel a második világháború vége előtt behívták a hadseregbe, ám ő inkább elmenekült. Csak 1948-ban sikerült befejeznie gimnáziumi tanulmányait Stuttgartban. Ezt követően 1948 és 1950 között Münchenben színi iskolába járt, amelyet sikeresen elvégzett.

1953-ig különböző színházakban dolgozott, ahol politikai kabarék szövegeit írta. 1954 és 1962 között a Bayerischer Rundfunk nevű rádióadó filmkritikusa volt.

Saját, zömében drámai színdarabjai azonban nem hozták meg Ende számára a várva várt sikert. Gombos Jim és Lukács, a masiniszta című gyermekeknek szóló kéziratát tizenkét kiadó utasította el, mígnem 1960-ban a Thienemann kiadó jóvoltából megjelenhetett, és egy csapásra ismertté tette a szerzőt. Az anyagi függetlenséget a második kötet, a Gombos Jim és a rettegett 13 kiadása (1962) hozta meg számára.

1970-ben első feleségével, Ingeborg Hoffmann-nal elhagyta Németországot és Olaszországban telepedett le, mert a német kritikusok "gyerek-firkász"-nak ("Schreiberling für Kinder") titulálták és azzal vádolták, hogy műveivel menekülni próbál a valódi világból. Olaszországban született meg 1973-ban hatalmas sikert elérő meseregénye, a Momo, amelyet ő maga illusztrált. 1978-ban bemutatták a könyvből készült operát, 1985-ben pedig a filmet, amelyben Ende kisebb mellékszerepet vállalt.

1979-ben született meg leghíresebb műve, A Végtelen Történet, amelynek 1984-es megfilmesítésétől azonban elhatárolódott, mert túlságosan giccsesnek tartotta.

1985-ben elhunyt felesége, és Ende ezt követően visszaköltözött Münchenbe. 1989-ben elvette feleségül Mariko Sato japán fordítót, aki átültette az író néhány művét japán nyelvre.

1995-ben Stuttgart közelében hunyt el gyomorrákban. Münchenben nyugszik. Síremléke, amelyet Ludwig Valentin Angerer tervezett, egy túlméretezett, bronzból készült nyitott könyv, amelyből műveinek mesefigurái nőnek ki.

Ende a huszadik század legkedveltebb és legsikeresebb német nyelvű szerzőinek egyike, akit az irodalomkritikusok azonban szinte teljes egészében figyelmen kívül hagytak. Nagy sikerét és ismertségét részben a két regényéből készült filmnek is köszönheti.

Fontosabb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1960 Gombos Jim és Lukács, a masiniszta (Jim Knopf und Lukas der Lokomotivführer)
  • 1962 Gombos Jim és a rettegett 13 (Jim Knopf und die wilde 13)
  • 1967 A játékrontó (Die Spielverderber)
  • 1969 Das Schnurpsenbuch
  • 1972 Tranquilla Trampeltreu, az állhatatos teknősbéka (Tranquilla Trampeltreu, die beharrliche Schildkröte)
  • 1972 Momo (Momo)
  • 1978 A kis paprikajancsi (Das kleine Lumpenkasperle)
  • 1978 Lirum Larum Willi Warum
  • 1978 Álomfaló csodamanó (Das Traumfresserchen)
  • 1979 A Végtelen Történet (Die unendliche Geschichte) első magyar kiadás: Árkádia Könyvkiadó 1985 puhafedeles
  • 1981 A sárkány és a pillangó (Der Lindwurm und der Schmetterling Oder der seltsame Tausch)
  • 1982 Az árnyékvarrógép (Die Schattennähmaschine)
  • 1982 Bűvészmese (Das Gauklermärchen)
  • 1983 Tükör a tükörben (Der Spiegel im Spiegel)
  • 1984 Norbert Nackendick balladája (Die Ballade von Norbert Nackendick)
  • 1984 Filemon Faltenreich
  • 1985 Der Giggolori
  • 1986 Álmok zsibvására (Trödelmarkt der Träume – Mitternachtslieder und leise Gedichte)
  • 1987 Norbert Nackendick vagy a csupasz orrszarvú (Norbert Nackendick Oder Das nackte Nashorn)
  • 1988 Ofélia árnyékszínháza (Ophelias Schattentheater)
  • 1989 A sátánármányosparázsvarázspokolikőrpuncspancslódítóbódítóka (Der satanarchäolügenialkohöllische Wunschpunsch)
  • 1990 Történet a tálról és a kanálról (Die Geschichte von der Schüssel und dem Löffel)
  • 1991 Ilka titka (Lenchens Geheimnis)
  • 1992 A szabadság börtöne (Das Gefängnis der Freiheit)
  • 1993 A csábító (Der Rattenfänger)
  • 1993 Teddy és az állatok (Der Teddy und die Tiere)
  • 1993 A teliholdlegenda (Die Vollmondlegende)
  • 1994 Michael Ende kartotékszekrénye (Michael Endes Zettelkasten)
  • 1994 Varázslóiskola és más történetek (Die Zauberschule und andere Geschichten)
  • 1998 A senkikertje (Der Niemandsgarten)
Michael Ende sírja Münchenben

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]