Franz Marc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Franz Marc
August Macke 037.jpg
Született
1880. február 8.
München
Elhunyt
1916. március 4. (36 évesen)
Foglalkozása festő
Iskolái Képzőművészeti Akadémia

Marc autograph.png
aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Franz Marc témájú médiaállományokat.
Franz Marc (1910)
Franz Marc: Kék ló (1911)
Franz Marc: Esőben (1912)

Franz Marc (München, 1880. február 8.Verdun, 1916. március 4.) a német expresszionizmus egyik legjelentősebb festője, a spirituális absztrakt művészet úttörője.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja, Wilhelm, hivatásos tájképfestő volt. Anyja, Sophie Maurice, elzászi származású, erős kálvinista hagyományokkal rendelkező családban nőtt fel; gyermekkora nagy részét Svájc francia nyelvű területén töltötte. Franz Marc és bátyja, a nála három évvel idősebb Paul, anyanyelvi szinten beszéltek franciául és a katolikus Bajorországban református nevelésben részesültek.

A családi hagyományokat követve, Marc intenzíven tanulta a teológiát és 5 évig papnak készült. Teológiai tanulmányain kívül érdekelte még az angol és német romantikus irodalom és Friedrich Wilhelm Nietzsche filozófiája is. Végül 1898-ban úgy döntött, hogy mégsem lesz pap, s egy évvel később beiratkozott a Müncheni Egyetem filozófia szakára. Az egyetemet nem tudta elkezdeni, mivel behívták katonának.

Egy éves kötelező katonai szolgálata alatt úgy döntött, hogy apja példáját követve a festői pályára lép és beiratkozott a Müncheni Képzőművészeti Akadémiára, ahol Gabriel Hackl-tól rajz és Wilhelm von Dietz-től festőórákat vett. Az Akadémián, az új művészeti irányzatokról teljesen megfeledkezve, csak az akadémikus naturalizmust tanították; a diákok főként aprólékos anatómiai tanulmányokkal és az akadémikus festmények másolásával töltötték idejüket, amely Franz Marc-ot nem igazán töltötte el lelkesedéssel. Ebben a korszakában főleg a német romantika nagy festői, Caspar David Friedrich, Philipp Otto Runge, Carl Blechen, Alfred Rethel és Moritz von Schwind művei érdekelték.

1903-ban Párizsba utazott, s ez útja során fedezte fel a gótikus művészetet; továbbá Delacroix, Courbet és az impresszionisták festményeit. Az impresszionizmus nagy hatással lesz későbbi festményeire. Münchenbe való visszatérése után végleg otthagyta a Képzőművészeti Akadémiát.

1905 folyamán barátkozott össze az állatokat ábrázoló festményeiről híres Jean-Bloé Niestlé-vel, aki a tradicionális zoológiai ábrázolásmód követése helyett az állatok karakterének hű visszaadására ösztönözte. 1904-től 1907-ig műtermet tartott fenn Münchenben, bár magánéleti válsága miatt ebben az időszakban keveset alkotott.

1906-ban Görögországba utazott, ezt az utazást valójában terápiának szánta, mivel akkoriban lett vége a férjezett, s szintén festő Anette von Eckardt-tal folytatott boldogtalan szerelmi kapcsolatának. Németországba való hazatérése után még mindig depressziós. Depresszióját a munkájába próbálta fojtani, de képeivel elégedetlen.

1907-ben szívességből házasságot kötött Marie Schnür festővel. Marie Schnür-nek volt már egy gyereke, s férjezett státuszra volt szüksége ahhoz, hogy gyerekét magához vehesse és saját maga nevelhesse fel. Franz Marc beleegyezett a házasságba, azzal a kikötéssel, hogy függetlenségét megőrizheti és a házassági szerződés aláírása után elhagyhatja feleségét. Ebben az időszakban már szerelmi kapcsolat fűzte az ugyancsak festő Maria Franck-hoz. Marc nem sokkal a házasság megkötése után Párizsba utazott.

Második párizsi tartózkodása során ismerkedett meg Paul Gauguin-nel és Vincent van Gogh-gal; az impresszionista festők művei ezúttal sokkal mélyebb benyomást tettek rá, mint első párizsi útja során. Van Gogh-ot érezte magához a legközelebb állónak, hiszen mindketten erősen vallásosak voltak, a természettől vártak inspirációt és a művészt egyfajta mártírnak tekintették.

Franz Marc: Madarak (1914)

1907-től fogva művei egyre több állatmotívummal gazdagodtak. Az anatómiai aspektuson kívül az emberi és állati szférák közötti kapcsolatokat tanulmányozta. Az állatokat mindig is sokkal természetesebbnek, ártatlanabbnak találta az embernél. Úgy gondolta, hogy csak az állatokon keresztül tudja kifejezni spirituális mondanivalóját festményeiben. Rengeteg tanulmányt készített, az állati anatómia mesterévé vált, a témából még órákat is adott.

1908-ban elvált Marie Schnür-től; korábbi megállapodásuk ellenére, Marie Schnür feljelentette házasságtörés vádjával, s így az akkori törvények értelmében megfosztotta Marc-ot és Maria Franck-ot a házasságkötés lehetőségétől. (Csak hosszas viaskodás után tudtak 1913-ban házasságot kötni.)

1909-ben Sindelsdorfba költözött Maria Franck-kal. 1910 januárjában találkozott a nála hét évvel fiatalabb August Macke festővel, aki tovább mélyítette Franz Marc ismereteit a francia festészet színkezelését illetően és megismertette a fauvisták műveivel. Gauguin és Henri Matisse müncheni kiállításai ráébresztették arra, hogy mód van olyan kompozíciók megalkotására, amelyek a naturalista ábrázolásmódtól függetlenül a színek között fennálló kapcsolatok eredményeként jönnek létre. Macke bemutatta barátját Bernard Koehler gyűjtőnek, aki mellesleg Macke feleségének a nagybátyja volt. Koehlernek annyira tetszettek Marc művei, hogy havi járulékot ajánlott fel neki, melynek segítségével Marc rendezni tudta égető anyagi problémái egy részét.

Az avantgárd Neue Künstlervereinigung művészcsoport (többek között Vaszilij Kandinszkij, Gabriele Münter, Alekszej Von Javlenszkij, Marianne von Werefkin stb.) első kiállítására 1909 januárjában került sor. Franz Marc-nak tetszettek a képeik, de csak 1910 szeptemberében, második kiállításuk alkalmával lépett velük kapcsolatba, mikor a kritikusok kegyetlen támadásait látván a védelmébe vette az új formanyelvet kereső művészcsoportot. Nemsokára csatlakozott a csoporthoz; 1911 februárjában találkozott és barátkozott össze a csoport nagy vezéregyéniségével, Vaszilij Kandinszkijjel. Egy nézeteltérést követően, Marc, Kandinszkij és Münter 1911-ben kiváltak a Neue Künstlervereinigung-ból és megalapították a Der Blaue Reiter (Kék Lovas) csoportot.

Franz Marc: Állati sors (1913)

A Der Blaue Reiter elsődleges célja a művészetnek a járulékos elemektől való megtisztítása és az érzelmek közvetlen kifejezése (expresszió) volt. 1912-ben Franz Marc és Kandinszkij kiadták Piper Verlagnál a Kék Lovas Almanach-ját.

A müncheni Thannhauser Galéria kezdeményezésére az elkövetkező években Németország több városában is kiállították a Der Blaue Reiter csoport képeit, úgy mint Kölnben, Berlinben, Brémában, Hagenben és Frankfurtban. A kiállításokon 14 festő vett részt:Albert Bloch, David es Vladimir Burljuk, Heinrich Campendonk, Robert Delaunay, Elisabeth Epstein, Eugen von Kahler, Vaszilij Kandinszkij, August Macke, Franz Marc, Gabriele Münter, Jean-Bloé Nieslté, Henri Rousseau és a zeneszerző Arnold Schönberg. (Napjainkban a Kék Lovas első kiállítását tartják a modern kor kezdetének Németországban.)

1912 szeptemberében Franz Marc és August Macke meglátogatta Robert Delaunay-t Párizsban. Ez a látogatás meghatározó szerepet játszott Franz Marc stílusa átalakulásában. Delaunay festészetére nagy hatással volt a kubizmus, bár bizonyos fenntartásokkal, mivel a színek festészetének az alapját képezték, ami nem egyezett meg a kubizmus alapelveivel. Delaunay számára a színek képezték a festmény fő tárgyát, 1912-re kidolgozta a „tiszta festészet“ fogalmát, avagy a festménynek a tárgytól való teljes felszabadításának az elvét.

1913 végére Marc festményei Kandinszkij, Delaunay és a futuristák hatására egyre absztraktabbá váltak. Ugyancsak 1913-ban szervezte meg a nagy politikai jelentőséggel bíró Független Művészek Első Német Kiállítását a berlini Der Sturm Galériában. 90 francia, német, orosz, holland, olasz, osztrák, svájci és amerikai művész 366 művel vett részt a kiállításon. A kiállításon kitüntetett helyet kaptak Robert és Sonia Delaunay; a szervezők: Marc, Kandinszkij és Macke; a Kék Lovas művészei: Heinrich Campendonk, Gabriele Münter, Paul Klee, Alfred Kubin és az olasz futuristák.

1914-ben vett a feleségével Ried-ben, Kochel am See közelében (Felső-Bajorország) egy vidéki házat, amelyre már régóta vágyakozott. Háztartása hamarosan egy kutyával és egy szelíd őzzel gyarapodott. 1914 augusztusában Marc és Macke önkéntesként jelentkeztek a német hadseregbe. Két hónappal az első világháború kitörése után August Macke elesett a harcokban.

Franz Marc sokat írt és rajzolt a fronton. Harctéri vázlatkönyvében harminchat ceruza- és tusrajz maradt meg, mindegyik lap egy lehetséges kompozíciót vázol fel. Miközben emberek haltak meg mellette, ő továbbra is a háború előnyeit, a szenvedés általi spirituális áttörés és megbánás teóriáját analizálta jegyzeteiben. De a háború forgatagában végül Marc nézetei is megváltoztak és sokkal fatalistább módon kezdte értékelni az eseményeket. Ahogy az állatok motívumként szolgáltak festményeiben, úgy saját magát is csak a háború egyik illusztrációjaként szemlélte. A háború okozta traumájában már csak a halálban talált megváltást, úgy gondolván, hogy így visszaszerezheti elvesztett ártatlanságát. 1916-ban halt meg a verduni csatában. Hamvait 1917-ben átszállították Kochel am See-be, s házát később emlékmúzeummá avatták.

Az első világháború után a múzeumok egyre nagyobb érdeklődést tanúsítottak művei iránt. Az 1920-as években kezdték elismerni művészeti irányzatként az expresszionizmust, minek következtében Franz Marc műveinek értéke is meglehetősen megnőtt. 1937-ben a nácik eltávolították képeit a német múzeumokból és bemutatták őket az elrettentő példaként rendezett Entartete Kunst (Elfajzott művészet) című kiállításukon. 1945-ben Berlin bombázása során a Koehler-gyűjtemény nagy része elégett. Franz Marc a második világháború után kapta meg méltó helyét a XX. század legjelentősebb festői között.

Művészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Franz Marc: Küzdő formák (1914)

Stílusuk szempontjából munkásságát három nagy korszakra oszthatjuk fel: a figuratív ábrázolásmóddal kezdve a teljes absztrakció eléréséig. Első képein érződik még a Müncheni Képzőművészeti Akadémia hatása, bár gyorsan hátat fordított az akadémikus naturalizmus ábrázolásmódjának, szomorú színvilágának és az impresszionizmus hatására ragyogó színeket kezdett használni, s hamarosan megtalálta saját egyéni stílusát.

A legismertebb művei közé tartoznak az állatfigurákat (főként lovakat) megjelenítő festményei. Korábbi képein néha felbukkanó emberi alakok helyét lovak, őzek, tehenek, madarak, macskák stb. veszik át. Franz Marc az állatokat idilli környezetben, tiszta, ártatlan energiát sugározva ábrázolta. A természet éltető erejét szembeállította az ember pusztító tevékenységével.

A színeket sajátos jelentéstartalommal ruházta fel: a hímet, az erkölcsi normákat és a spiritualitást kékkel ábrázolta, a sárga a jókedvű és gyengéd nőstényt mutatja be és a piros a nemek harcának vagy az erőszaknak a megfelelője. Stílusa fokozatosan változott meg: vonalvezetését egyre jobban leegyszerűsítette, a háttérben ábrázolt tájakat színhalmazokká alakította át, majd az utolsó korszakában festményei tárgyát színes geometrikus formákkal helyettesítette.

Franz Marc a Van Gogh-tól Mark Rothko-ig terjedő művészek azon sorába tartozik, akiknél a stílus egyenlő a filozófiával, a művészet pedig az eksztázissal, festészete misztikus lelkületét tükrözi. A XIX. század panteista irányzatát a XX. század formanyelvezetével ötvözve alakította ki sajátos stílusát.

Híres festményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szarvasmarhák (Rinder) (1913) (Ludwig Múzeum, Köln)
  • Őzek alkonyatban, 1909, Lenbachhaus, München.
  • Szibériai kutyák, 1909, National Gallery of Art, Washington.
  • Ló tájban, 1910, Museum Folkwang, Essen.
  • Fehér kutya, 1910-1911, Städelscher Museums-Verein e.V., Frankfurt.
  • Favágó, 1911, Collection Gregory Callimanopulos.
  • Kék ló I., 1911, Lenbachhaus, München.
  • Kék lovak tornya, 1911. (eltűnt)
  • Őzek a hóban, 1911, Lenbachhaus, München.
  • Sárga tehén, 1911, Solomon R. Guggenheim Museum, New York.
  • Vörös lovak, 1911, Museum Folkwang, Essen.
  • Pásztorok, 1911-1912, Bayerische Staatsgemäldesammlungen, München.
  • Esőben, 1912, Lenbachhaus, München.
  • Kislány macskával, 1912, magángyűjtemény.
  • Majom, 1912, Lenbachhaus, München.
  • Malacok, 1912, magángyűjtemény, Svájc.
  • Őz a kolostorkertben, 1912, Lenbachhaus, München.
  • Őzgidák az erdőben, 1912, Lenbachhaus, München.
  • Tigris, 1912, Lenbachhaus, München.
  • Vízesés, 1912, The Robert Gore Rifkind Collection, Los Angeles County Museum of Art, Los Angeles.
  • Az elvarázsolt malom, 1913, The Art Institute of Chicago, Chicago.
  • Állati sors, 1913, Kunstmuseum, Bâle.
  • Fekvő bika, 1913, Museum Folkwang, Essen.
  • Rókák, 1913, Kunstmuseum, Düsseldorf.
  • Vörös őzek, 1913, Solomon R. Guggenheim Museum, New York.
  • Szerencsétlen Tirol, 1913, Solomon R. Guggenheim Museum, New York.
  • Farkasok (Balkáni háború), 1914, Albright-Knox Art Gallery, Buffalo.
  • Játszó formák, 1914, magángyűjtemény, München.
  • Kis kompozíció II. (Ház fákkal), 1912-1914, Sprengel Museum, Hannover.
  • Küzdő formák, 1914, Staatsgalerie moderner Kunst, München.
  • Madarak, 1914, Lenbachhaus, München.
  • Tirol, 1914, Staatsgalerie moderner Kunst, München.
  • Tört formák, 1914, Solomon R. Guggenheim Museum, New York.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Susanna Partsch: Franz Marc, Taschen, Köln, 1991.
  • Mark Rosenthal: Franz Marc, Prestel, 2004.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]