Henri Rousseau

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Henri Rousseau
Rousseau09.jpg
Önarckép (1890), Prága, Nemzeti Galéria
Született
1844. május 21.
Laval
Elhunyt
1910. szeptember 2. (66 évesen)
Párizs
Foglalkozása festő
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Henri Rousseau témájú médiaállományokat.

Henri Rousseau (teljes nevén: Henri Julien Félix Rousseau, becenevén a vámos Rousseau, le Douanier Rousseau), (Laval, 1844. május 21.Párizs, 1910. szeptember 2.) francia naiv festő.

Jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyik legismertebb naiv festő volt, akinek tökéletes technikai tudását, a színek meglepő kezelését már kora is felismerte: olyan avantgárd festők, mint André Derain vagy Henri Matisse is elismerték Rousseau-t.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szegény családból származott. Először egy ügyvédnek dolgozott Angers-ben. Beállt a hadseregbe, hogy elkerülje a következményeit annak, hogy meglopta munkáltatóját. 1868-ban leszerelt és apja halála után Párizsba költözött, ahol vámtisztviselőként dolgozott (innen a "vámos Rousseau" becenév).

1869-ben vette feleségül Clémence Boitard-t, akitől hét gyermeke született (bár közülük csak egy érte meg a felnőtt kort.) A francia–porosz háború után engedélyt szerzett a Louvre-ba festmények lemásolására. Művészi pályája későn indult: az 1885. évi Salon-on még nem figyeltek fel rá. 1886-ban viszont kiállított a Függetlenek szalonján, ahol nem volt előválogató zsűri.

Hírneve növekedett, mivel minden évben részt vett a Salon des Indépendants kiállításon. 1891-ben mutatta be első "dzsungelképét",Surpris ! (Meglepő!) címen, amely egy tigrist ábrázolt.

Félix Vallotton festő annyira el volt ragadtatva a képtől, hogy kijelentette, ez a festészet "alfája és omegája" (Alpha et d'Oméga de la peinture).

1888-ban, felesége halála után anyagi helyzete nehézzé vált.

Egy időben ő adott szállást Alfred Jarry írónak.

1899-ben ismét megházasodott, egy özvegyasszonyt, Joséphine Noury-t vette feleségül.

Lassanként a művészvilág is befogadta. Közeli barátságot ápolt olyan nagy művészekkel, mint Robert Delaunay, Guillaume Apollinaire vagy később Pablo Picasso.

Üszkösödésben halt meg 1910. szeptember 2-án a párizsi Necker kórházban.

A "dzsungel"[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tigris küzdelme egy bivallyal, 1891

A dzsungel mint téma, a képek egzotikus környezetbe, buja vegetáció közé helyezése Rousseau-t 1891-től egészen haláláig foglalkoztatta.

  • A kígyóbűvölő nő (La Charmeuse de serpents), 1907, Louvre
  • Tigris küzdelme egy bivallyal, (Combat de tigre et buffle), 1891
  • Az álom (Le Rêve), 1910, Museum of Modern Art, New York

Tájképei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Látkép a sèvres-i hídról, (1908)

Főleg párizsi utcaképeket festett és tájképeket Párizs környékéről. Tájképei azért is naivnak tűnnek, mert a perspektivikus ábrázolás nyomai sem láthatók művein.

Arcképei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Számos arcképéről nem tudjuk, kit ábrázol. Kivétel például Pierre Loti arcképe, Portrait de M. X (1910, KunstHaus, Zürich).

Az arcok kifejezéstelenek, az ábrázolt személyek zömök, esetenként súlyos testalkatúak.

Írásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Több színdarabot írt:
    • La vengeance d'une orpheline russe (1898);
    • Une visite à l'exposition de 1899 (1899).
  • Több magyarázó szöveget írt festményeihez, például Az alvó cigánylányhoz (Bohémienne endormie (1897).

Bibliográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • André Salmon, Henri Rousseau dit Le Douanier, Éd. Georges Crès, 1927.
  • A. Basler, Henri Rousseau, sa vie, son œuvre, Librairie de France, 1927.
  • Pierre Courthion, Henri Rousseau, le Douanier Éditions Albert Skira.
  • Wilhem Uhde, Cinq maîtres primitifs – Rousseau – Louis VivinCamille BomboisAndré BauchantSéraphine de Senlis, Librairie Palmes – Philippe Daudy, éditeur, 1949.
  • Henri Rousseau dit « Le Douanier » 1844-1910 – Exposition de son cinquantenaire – Galerie Charpentier, Paris, Galerie Charpentier 1961
  • Henry Certigny, La vérité sur le Douanier Rousseau. Plon. 1961.
  • La Vérité sur le Douanier Rousseau. Le Conseil municipal de Paris et les Artistes indépendants : 1882-1900, La Bibliothèque des Arts, Lausanne-Paris, 1971, d'Henry Certigny
  • Henry Certigny, Le Douanier Rousseau et Frumence Biche, La Bibliothèque des Arts, Lausanne-Paris. 1973.
  • Dora Vallier, Tout l'œuvre peint de Henri Rousseau, collection Les classiques de l'Art (Éditions Flammarion)
  • Götz Adriani, Le livre de l'exposition de Tübingen 2001 (en anglais)
  • Gilles Plazy, Le Douanier Rousseau, un naïf dans la jungle, Gallimard, Découvertes
  • David Larkin, Rousseau, Éditions du Chêne
  • Cornelia Stabenow, Rousseau, Éditions Taschen
  • Rousseau, Découvrons l'Art (Cercle d'Art)
  • Angela Wenzel, Henri Rousseau, La Gitana Dormida (spanyolul)

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]