Sonia Delaunay

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sonia Delaunay fotója (Lothar Wolleh)

Sonia Delaunay (Gradijszk, Ukrajna, 1885. november 14.Párizs, 1979. december 5.) orosz származású francia festő, textiltervező, Robert Delaunay felesége, az orfizmus[1] képviselője.

Élete, munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sonia Delaunay Sarah Stern néven született 1885-ben. Az egyes forrásokban szereplő november 4. az ortodox naptár szerinti dátumot jelöli. Gyermekkoráról elég keveset lehet tudni, ezt a korszakot önéletrajzában is csak vázlatosan ismertette. 1890-tól anyja bátyjánál, Henri Terknél nevelkedett Szentpétervárott. Nagybátyja sikeres és tehetős zsidó jogász volt, aki adoptálta a kislányt, aki ettől kezdve Szonja Terk néven szerepelt. Kitűnő neveltetést biztosított számára, a legjobb iskolákba járatta, nyarait Finnországban töltötte, beutazták egész Európát, ahol megismertette a legnevesebb múzeumokkal, képtárakkal. Tizennyolc éves korában tanára javaslatára Németországba, Karlsruhéba ment egy művészeti iskolába. 1905-ig tanult itt, majd – miután elolvasta Julius Meier-Graefe könyvét Manet-ről – a művészet fővárosába, Párizsba költözött. Itt beiratkozott az Académie de la Palette-re a Montparnasse-on. Az iskola módszerei nem nyerték el tetszését, ezért inkább a párizsi műkereskedéseket, galériákat járta, ahol megismerkedett a kor festészeti törekvéseivel, a posztimpresszionista művészek (Vincent van Gogh, Paul Gauguin és Henri Rousseau) és a fauve-ok, Henri Matisse és André Derain alkotásaival. 1908-ban kiállított a fauve-okat támogató homoszexuális Wilhelm Uhde galériájában, akihez férjhez ment.[2] A kiállítás és Uhde révén némi ismertségre és kapcsolatokra tett szert.

Matra530 sportautó dekorációja, Sonia Delaunay munkája

Sonia 1909-ben találkozott Robert Delaunay-val, és – miután elvált Uhdétől – a következő év novemberében összeházasodtak. Ekkor Sonia már Robert gyermekét hordta a szíve alatt, aki 1911 januárjában született meg.[3] Sonia készített patchwork technikával egy geometrikus mintákból álló színes paplant fia számára, a darab ma a Musée National d’Art Moderne tulajdonában van. Ezt tartják művészetében annak a pillanatnak, amikor elszakadt a természettől és a perspektívától. Kezdetben férje stílusát követte, de csakhamar kialakult saját kifejezésmódja, és a kubista irányban már nem követte Robert Delaunay-t. Azt az irányt vitte tovább, amit Apollinaire orfizmusnak nevezett: a fény és a színek előrébb valóságát hirdető stílust. A színeket olyan geometriában és csoportosításban helyezte el, amely módon a színek ellentéteikkel fokozzák egymás hatását, ezt ő „szimultanizmus”-nak nevezte. Könyvborítókat, textileket, párnákat, papírkollázsokat tervezett ebben a stílusban, és „szimultán színű” ruhákat tervezett magának. 1913-ban Robert-rel együtt állított ki Berlinben, ahol bemutatta az első „szimultán könyvet”, amely Blaise Cendrars költeményeit tartalmazta. Az első világháború idején Spanyolországban és Portugáliában éltek férjével. Az itteni napfény tovább fejlesztette a fény és a színek iránti érzékenységét, és törekvéseit a festményeken kívül cserépedényekre is kiterjesztette. Gyagilevvel való találkozásuk nyomán kosztümöket tervezett a Kleopátra című balett számára, a díszleteket pedig Robert Delaunay tervezte és festette.

Párizsba 1920-ban tértek vissza, és ezután textiltervezésbe fogott: a hagyományos motívumokat geometrikus mintákkal cserélte fel, olyan élénk színeket alkalmazva, amelyek addig teljesen szokatlanok voltak. A vezető divatcégek alkalmazták kelméit, de hatásuk kiterjedt a díszítőművészet, a dekoráció szinte minden területére. Az ilyen irányú kötelezettségek annyira lefoglalták minden idejét, hogy egy idő után szakítani volt kénytelen vele, hogy a festészetre is maradjon ideje. 1936-ban ő volt a tizedik aláírója Tamkó Sirató Károly Dimenzionista manifesztumának. Az 1937-es párizsi világkiállításra férjével együtt hatalmas méretű kompozíciókat készítettek a légi és a vasúti pavilonok számára. A második világháborús évek és Robert Delaunay 1941-ben bekövetkezett halála után részt vett a „Salon des Réalités Nouvelles” alapításában Párizsban, ami az absztrakt festészet összességének bemutatását tűzte ki célul (ez még Robert Delaunay ötlete volt). 1964-ben retrospektív kiállítása volt a Louvre-ban, ő volt az első élő női képzőművész, akinek ilyen kiállítást rendezett a nagyhírű intézmény. 1975-ben is hatalmas retrospektív kiállítást rendeztek műveiből, és megkapta a Francia Becsületrendet. 1979-ben hunyt el Párizsban.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Az orfizmus a szín, a fény elsődlegességét hirdető irányzat. A nevet Guillaume Apollinaire alkotta Orpheusz nevéből. Sonia és Robert Delaunay, František Kupka, H.P. Bruce sorolhatók az irányzathoz. Rokon irányzat a Goncsarova és Larionov nevével fémjelzett rayonizmus.
  2. Feltehetően érdekházasság volt ez, amiben közrejátszott Sonia nevelőszüleitől való elszakadása is. Ők ugyanis nem nézték jó szemmel Sonia művészi ambícióit, és azt kívánták, hogy térjen haza Oroszországba. A házasság ugyanakkor Uhde megítélésének is jót tett.
  3. Charles Delaunay felnőttként a dzsessz szakértője és dzsesszklub-tulajdonos lett.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A modern festészet lexikona. Corvina Kiadó, Budapest, 1974.
  • Herbert Read: A modern festészet. Corvina Könyvkiadó, Budapest, 1968.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]