Franz von Lenbach

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Franz von Lenbach
Lenbach selbstportrait.jpg
Önarcképe 1900 körül

Született 1836. december 13.
Schrobenhausen
Meghalt 1904. május 6. (67 évesen)
München
Nemzetisége német
Mestere(i) Karl von Piloty
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Franz von Lenbach témájú médiaállományokat.

Franz von Lenbach (Schrobenhausen, Felső-Bajorország, 1836. december 13.München, 1904. május 6.) német festő. Arckép- és zsánerfestő, termékeny alkotó, aki mesteri másolatokat készített régi híres festők alkotásairól, saját portré festményeivel is nagy sikereket aratott.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mücheni akadémián Karl von Piloty volt a mestere, vele utazott el Rómába, ott születtek kiváló korai művei, például Vesta templom (1858), Titus diadalíve (1860). 1860-tól a weimari művészeti iskolában tanított, majd hamarosan gróf Schack megbízásából egész sor másolatot készített Spanyol- és Olaszországban régi híres festők műveiről (Giorgione da Castelfranco, Tiziano Vecellio, Peter Paul Rubens, Diego Velázquez). El tudta sajátítani a régi mesterek előadásmódját, nagy sikereket aratott ezekkel. Mesteri másolatait ma Münchenben, a Schack-Képtárban őrzik. Bajor földön is túlterjedt az ő hírneve, fejedelmek vetélkedtek alkotásaiért, Münchenben hatalmas palotában lakott, amely ma múzeum.[1] Korának számos német államférfiát és művészegyéniségét megörökítette. Otto von Bismarck alakja az ő képei révén vált ismertté, néhány alkotását őrzi a budapesti Szépművészeti Múzeum, köztük egy Bismarck-képet, önarcképét leányával és még néhány portrét.

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Franz von Lenbach témájú médiaállományokat.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Művészeti lexikon. 2. köt. Szerk. Éber László. Budapest : Győző Andor kiadása, 1935. Lenbach, Franz von lásd 23. p.
  • Művészeti lexikon. 3. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1967. Lenbach, Franz von lásd 51. p.