Wilhelm Busch

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wilhelm Busch
Wilhelm Busch, by Moritz Klinkicht.jpg
Született
1832. április 15.
Elhunyt
1908. január 9. (75 évesen)
Wilhelm Busch
Edgar Hanfstaengl fényképe (1878)

Wilhelm Busch (Wiedensahl, Németország, 1832. április 15.Mechtshausen, 1908. január 9.), német költő, elbeszélő, karikaturista.

Életrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Busch család hét gyermeke közül elsőként látta meg a napvilágot. Szerény körülmények között éltek, így 1841-ben szülei úgy döntöttek, hogy fiuk nevelését a nagybátyjára, Georg Kleinére bízzák, aki pap volt Ebergötzenben. Csak három évvel később látta viszont szüleit. A nagybátyja tanította, amiből barátja, Erich Bachmann is részesült. A két ifjú barátsága egy életre szólt, a Bachmann család malma előjön a művész egyik történetében, a Max und Moritz-ban. A mű 1865-ben, a Münchener Bilderbogen című folyóiratban jelent meg, és valószínűleg a történet maga is a két gyermek életéből származik. 1846-ban a Kleine család Busch-sal együtt Lüthorstba költözött. Ugyanebben az évben, vagyis 15 évesen az édesapja kívánságára Hannoverben a gépészmérnöki karra iratkozott be, de tanulmányait 1851-ben abbahagyta. Mivel érdeklődése a festészet felé irányult, a düsseldorfi, az antwerpeni, majd a müncheni művészeti akadémiára tanult tovább. 1854-ben belépett egy művészeti egyesületbe, a Jung München-be. Később játszott a gondolattal, hogy Brazíliában, méhtenyésztőként kezd új életet, ezt a mesterséget is nagybátyjától tanulta. 1858 körül sokat foglalkozott anatómiával, rajzolással, festéssel. 1865-ben, diákként adta el a „Max und Moritz” jogait a kiadójának, Kaspar Braunnak, aki ezzel hatalmas vagyonhoz jutott. A szerző ezért idős korában egy szimbolikusnak nevezhető összeghez jutott, amit jótékony célokra fordított. 1864-ben fejezte be a „Der Heilige Antonius von Padua” című művét, ami betiltottak, és csak hat évvel később jelenhetett meg. 1868-ban Frankfurt am Mainba költözött testvéréhez, Ottóhoz. Itt ismerte meg Johanna Keßlert, aki a barátnője lett. 1872-ben visszaköltözött Wiedensahlba, ahonnan többször utazott külföldre, így Olaszországba és Hollandiába is. 1884-ig megjelentek leghíresebb művei, például a „Fipps der Affe” és a „Die fromme Helene”. 1898-ban az unokaöccséhez költözött Mechtshausenbe. Halála előtt arról rendelkezett, hogy az összes személyes levelezését meg kell semmisíteni. 1908-ban halt meg.

Hannoverben a Wilhelm Busch Múzeumban állandó kiállítást rendeztek műveiből.

Az egyik leghíresebb és sok nyelven újra és újra kiadott sorozata, a „Max und Moritz” (Max és Móric), egy verses, rajzos történetfüzér, két szörnyű gyerekről, akik folyamatosan rafinált galádságokat követnek el. Ez a műve – ami roppant népszerűvé vált – lényegében a világ egyik első képregénye. A mű lényege a vidéki kispolgár kigúnyolása. A látszólag vidám történetekben lényegében még a szadomazochizmus is megjelenik. Tökéletes félreértésként a mű a gyerekirodalom részévé vált. Busch Schopenhauer hatása alatt lényegében mélyen pesszimista szatirikus volt.

Max és Móric

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

http://www.wilhelm-busch-seiten.de/biographie.html

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Wilhelm Busch témájú médiaállományokat.