Franz Anton von Kolowrat-Liebsteinsky

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Franz Anton von Kolowrat-Liebsteinsky gróf
Az Osztrák Császárság miniszterelnöke
Hivatali idő
1848. március 21. – 1848. április 5.
UralkodóI. Ferdinánd
ElődKlemens Wenzel Lothar von Metternich
UtódKarl Ludwig von Ficquelmont

Született1778. január 31.
Prága
Elhunyt1861. április 4. (83 évesen)
Osztrák Császárság Bécs
SírhelyRychnov nad Kněžnou

SzüleiFranz Joseph Graf von Kolowrat-Liebsteinsky
Foglalkozáspolitikus
Vallásrómai katolikus

Díjak
  • Knight of the Order of St. Alexander Nevsky
  • Order of Saint Anna, 1st class
  • Szent András-rend
  • Fehér Sas-rend
  • Order of St. Vladimir, 1st class
  • Osztrák Császári Lipót-rend nagykeresztje
  • Aranygyapjas rend lovagja (1830, 903)
  • Bécs város díszpolgára (1839)
A Wikimédia Commons tartalmaz Franz Anton von Kolowrat-Liebsteinsky gróf témájú médiaállományokat.

Franz Anton von Kolowrat-Liebsteinsky, gróf (Prága, 1778. január 31.Bécs, 1861. április 4.) osztrák politikus, államminiszter, 1848. március 21.április 5. között az Osztrák Császárság miniszterelnöke.

Családja[szerkesztés]

A Kolowrat régi nemes család, amelynek birtokai Csehországban és Ausztriában fekszenek. A szlovén származású Kolowrat család ősi fészke valószinűleg Krajnában volt. A család több ágra szakadva, Csehországban lett honos. A 20. század közepére a családnak csak egy főága maradt, amely 1674-ben birodalmi grófi rangot és a Kolowrat-Krakowsk nevet nyerte. E főág három ágra szakadt, a Brzeznitz, Radenin és Teinitzl nevű ágakra, amelyek közül a 20. század elején csak a középső ág virágzott. Ennek feje Kolowrat Fülöp gróf volt. Franz Anton, az idősebb ág utolsó sarja, rövid ideig Ausztria miniszterelnöke is volt.

Életpályája[szerkesztés]

1810-től cseh főkapitány és a cseh rendek elnöke volt; ebben az állásában jellemszilárdságával és hazafiságával tűnt ki. A cseh nyelvészeti és történettudományi törekvéseket hathatósan támogatta. Történelmi és néprajzi gyűjteményével a cseh múzeumnak vetette meg az alapját. Több szegény-gondozó intézetet alapított, valamint az első csehországi takarékpénztárt is. Az állandó hadsereg létszámának csökkentésére törekedett.

I. Ferenc császár 1825-ben Metternich hatalmának ellensúlyozására Kolowratot államminiszterré nevezte ki. Ebben a tisztségében I. Ferdinánd trónra lépése (1835) után Kolowrat az engedékenyebb politika szószólója lett.

Az 1848-as bécsi felkelés kitörése után, március 21-től április 4-ig mint miniszterelnök szerepelt, de azután visszavonult a politikai élettől. Mint a művészeteknek és tudományoknak pártfogója és jótevője, haláláig köztiszteletben álló személyiség maradt.

Források[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]