Miksa József bajor herceg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Miksa József bajor herceg

Miksa József bajor herceg (Herzog Maximilian Joseph in Bayern) (* Bamberg, 1808. október 4.München, 1888. november 15.), a bajor Wittelsbach-ház Pfalz–Birkenfeld–Gelnhausen mellékágának tagja, a bajor népzene támogatója, Erzsébet császárné és királyné édesapja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Armoiries Bavière.svg

Miksa József herceg Bambergben született Pius Ágost bajor herceg (1786–1837) és felesége, Amália Lujza arenbergi hercegnő gyermekeként. Ifjúkorát Bambergben és Münchenben töltötte. 1826-ban beiratkozott a Müncheni Egyetemre, ahol történelmet, közgazdaságtant és természettudományokat tanult. 1827-ben nagykorúvá nyilvánították és a bajor birodalmi tanácsosok kamarájának tagjai közé választották, ahol 3 évvel később szavazati jogot is nyert. Politika és katonai pályát ellenben nem folytatott, mégis 1830-ban tulajdonosa lett a harmadik könnyű lovas ezrednek, 1857-től pedig tábornoki címet viselt.

1834-ben megvásárolta a Starnbergi-tó melletti Possenhofen kastélyt, ami hátralévő életében fő tartózkodási helye volt.

Miksa herceg, citerával

Gyakran utazott, 1838-ban Palesztinába, Egyiptomba, Athénba, Konstantinápolyba és Núbiába látogatott el. Élménybeszámolóját „Wanderung nach dem Orient im Jahre 1838” címen jelentette meg. Ezt először 1839-ben adták ki, majd 1978-ban újranyomtatták. Utazásai során gyűjtötte a régiségeket, amelyeket hazavitt magával Bajorországba, és édesapja házában, a Banz Apátságban kiállította őket, itt a mai napig megtekinthetők. A régiségek között megtalálható egy fiatal asszony múmiája, három mumifikálódott fej, jó néhány állat múmiája, valamint sokféle kő különböző templomokból és sírokból, köztük Dendur templomának egy darabja. Amikor Jeruzsálemben járt, pénzt adományozott a Via Dolorosán álló Megkorbácsoltatás templomának újjáépítésére. Hazatérve utazásairól a Ludwigstrassén, hatalmas cirkuszt építtetett, melyben többnyire a főnemességhez tartozó urak tartották az előadásokat.

Phantasus álnév alatt számos drámai költeményt és elbeszélést is írt. A herceg a népköltészetben is jeleskedett, tájszólásban írt, ennek tökéletesítése érdekében gyakran járta a vidéket, hogy az ottani beszédet és szokásokat tanulmányozhassa. Ezzel a nép körében hatalmas népszerűséget tett szert.

Népzene[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bajor népzene legjelentősebb XIX. századi támogatójaként tartották nyilván. Hatására a citerát egyre inkább a bajor népzenével kezdték azonosítani, a hangszert még az előkelő udvarokban is használni kezdték. Ezirányú szenvedélye miatt a „Citera-Maxi” („Zither-Maxl”) nevet ragasztották rá. A citerát nemcsak hallgatni szerette, hanem maga is játszott rajta, sőt még zenét is szerzett a hangszerre.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

60. házassági évfordulójuk alkalmából közölt kép (Vasárnapi Újság)

1828. szeptember 9-én vette feleségül a Wittelsbach-házból származó Mária Ludovika Vilma bajor királyi hercegnőt, I. Miksa bajor király és Karolina Friderika Vilma badeni hercegnő leányát, saját másod-unokanővérét. Az esküvőt Tegernsee-ben tartották. Tíz gyermekük született:

1888-ban feleségével még megünnepelhette 60. házassági évfordulóját, de egy hónappal később, november 12-én szélütés kapott, majd 15-én hajnalban elhunyt. Felesége négy évvel később, 1892-ben követte férjét. Miksa herceget a tegernsee-i családi kriptában helyezték örök nyugalomra.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miksa József műveit 1992-ben gyűjtötték össze, és adták ki Bajorországban: Ländlerek, Keringők, Polkák, Skót táncok, Mazurkák, Quadrille-ek és Indulók zongorára (Pianoforte), citerára, gitárra vagy vonós hangszerekre (Ländler, Walzer, Polka, Schottisch, Mazurka, Quadrillen und Märsche für Pianoforte, Zither, Gitarre oder Streichinstrumente).

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Miksa József bajor herceg témájú médiaállományokat.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • [1] A bajor hercegek családfái.
  • [2] Tartalmas leírás a testvérekről, sok kép
  • Vasárnapi Újság, 35. évfolyam, 39 és 47. szám (1888)