Mária Jozefa szász királyi hercegnő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mária Jozefa szász királyi hercegnő
Anya és fia
További Mária Jozefa nevű személyeket lásd itt.

Mária Jozefa Lujza szász királyi hercegnő (Maria Josepha Luise Philippine Elisabeth Pia Angelika Margarete von Sachsen) (* Drezda, 1867. május 31. – † Wildenwart kastély, Chiemgau, Bajorország, 1944. május 28.). a Wettin-házból származó szász királyi hercegnő, a „szép Ottó” főherceg feleségeként osztrák főhercegné, I. Károly osztrák császár (IV. Károly magyar király) édesanyja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Coat of arms of Wettin House Albert Line.png

Mária Jozefa hercegnő a drezdai királyi udvarban született, 1867. május 31-én. Édesapja a Wettin-ház Albert-ágából való I. György szász király (1832–1904), édesanyja Mária Anna portugál infánsnő (1843–1884) volt.

19 éves volt, amikor 1886. október 2-én Drezdában feleségül ment Ottó Ferenc osztrák főherceghez (1865–1906), Károly Lajos osztrák főherceg (1833–1896) és Mária Annunciáta nápoly–szicíliai királyi hercegnő (1842–1871) második fiához. A császári ház erősen presszionálta Ottó Ferenc főherceget erre a házasságra, korábban ugyanis Mária Jozefa idősebb nővérének, Matilda hercegnőnek kezét mind Rudolf trónörökös, mind unokabátyja, Ferenc Ferdinánd főherceg (a későbbi trónörökös) visszautasították, és ez súlyosan megrontotta a két uralkodó család viszonyát. Ottó és Mária Jozefa házasságából két gyermek született:

Mária Jozefa özvegy főhercegné, fiaival 1910 körül

Mária Jozefa mélyen vallásos asszony volt. Csak úgy tudta elviselni csapodár, italozó, nyilvános botrányokat okozó férjét, Ottó főherceget, akit cimborái és a bécsi köznyelv „szép Ottónak” hívtak, hogy hitében talált támaszt. Férje emiatt apácának csúfolta. Szeretőkkel és prostituáltakkal élő férje szifiliszt kapott, élete utolsó éveit Döblingben töltötte, ápolásra szoruló, szenvedő élőhalottként. 1906-ban halt meg.

Az özvegy Mária Jozefa főhercegné az első világháború alatt háborús sebesülteket gondozott bécsi palotájában (Palais Augarten), ahol hadikórházat rendezett be. 1919-ben, az Osztrák–Magyar Monarchia széthullása, az osztrák és a magyar köztársaság kikiáltása után fiával, Károllyal, a lemondott uralkodóval és menyével, Zita volt császárnéval elhagyták Ausztriát, és Németországba emigráltak. A magyar royalisták biztatására Károly király 1920-ban kétszer is megkísérelt visszatérni a magyar trónra, de ezt a Horthy Miklóshoz hű erők meghiúsították. Károlyt az antant kormányok Madeirára száműzték, itt halt meg 1922-ben, itt is temették el.

Mária Jozefa főhercegnő 1944. május 28-án halt meg Bajorországban, a Chiemgau melletti Wildenwart kastélyban, 76 éves korában. A császári család temetkező helyén, a bécsi kapucinusok kriptájában (Kapuzinergruft) helyezték végső nyugalomra.

Fél évszázadig ő volt az utolsó, akit ide temettek. Aztán 1989-ben Zita császárnét mégis visszahozták ide, az Osztrák Köztársaság parlamentjének külön határozata alapján, amely engedélyezte a beutazást az 1919-ben Ausztriából a Habsburg-törvény alapján örökre kitiltott Habsburg-ház leszármazottainak. Így Habsburg Ottó, Mária Jozefa főhercegnő unokája, az utolsó császári és királyi trónörökös is részt vehetett édesanyjának temetésén.

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Wikimedia Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Mária Jozefa szász királyi hercegnő témájú médiaállományokat.
  • C. Arnold McNaughton: The Book of Kings: A Royal Genealogy, London, Garnstone Press, 1973, 1. kötet.
  • Hugh Montgomery-Massingberd (kiadó): Burke's Royal Families of the World, 1. kötet: Európa és Latin-Amerika, London, Burke's Peerage Ltd, 1977.