Habsburg–Lotaringiai Károly Lajos főherceg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Károly Lajos főherceg
(Franz Würbel litográfiája, 1885 körül).

Habsburg–Lotaringiai Károly Lajos főherceg (Erzherzog Karl Ludwig Joseph Maria von Österreich) (Bécs, 1833. július 30.Bécs, 1896. május 19.) osztrák főherceg, I. Ferenc József osztrák császár öccse, Ferenc Ferdinánd főherceg édesapja, I. Károly osztrák császár (IV. Károly néven magyar király) nagyapja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wappen Kaisertum Österreich 1815 (Klein).png

Károly Lajos főherceg édesapja Habsburg–Lotaringiai Ferenc Károly főherceg (1802–1878) volt, II. Ferenc (1768–1835) német-római császárnak, magyar és cseh királynak (1804 után I. Ferenc néven osztrák császárnak) és császárnénak, a Bourbon-házból való Mária Terézia Karolina nápoly–szicíliai királyi hercegnőnek (1772–1807) második fia.

Édesanyja a Wittelsbach-házból való Zsófia Friderika bajor királyi hercegnő (1805–1872) volt, I. Miksa bajor királynak, és második feleségének, az evangélikus vallású Karolina Friderika Vilma badeni hercegnőnek leánya.

Károly Lajos a család harmadik gyermekeként született. Felnőtt kort megérő testvérei:

Károly Lajos főherceg
(Josef Kriehuber litográfiája, 1862.)

Anyja, Zsófia főhercegné erősen hívő katolikus szellemben nevelte fiát. A fiú ennek következtében a vallási őrület határára jutott, hintójából áldást osztott az utcai járókelőknek. Taníttatását Bombelles Henrik irányította (Rudolf főudvarmesterének apja). Károly Lajos – ellentétben bátyjával, Ferenc Józseffel – nem jeleskedett a politikai pályán. A szokásos katonai pályát futotta be. 1848-ban, 15 évesen a 7. császári ulánus ezred tulajdonosa és ezredese lett. Később a Subov orosz dragonyos század főnöke, majd a 8. porosz királyi ulánus ezred tulajdonosa.

1853–1855 között a galíciai helytartóságnál működött. 1855-ben Tirol tartomány császári helytartójává nevezték ki, ezt a hivatalt hat éven át töltötte be. 1861. március 9-én altábornaggyá, majd 1884 októberében lovassági tábornokká nevezték ki. Azonban a politikát és a katonai mesterséget nem sokra tartotta, inkább a művészeteket kedvelte. Több művészegylet védnöki tisztségét viselte, gyakran rendezett bálokat és jótékonysági rendezvényeket. A Vöröskereszt helyettes védnöki, az „önkénytes mentőtársulat” védnöki tisztségét töltötte be, elvállalta az 1873-as bécsi világkiállítás fővédnöki tisztségét is. 1877-ban a Bécsi Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választották.

A nyarakat családjával együtt a wartholzi kastélyban töltötte, messze a bécsi udvar merev etikettjétől. A főherceg születésnapjait rendszerint szűk családi körben, a kastélyban ünnepelték. A főherceg idős korában megtanult magyarul, és gyermekei tanrendjébe is felvétette a magyar nyelvet. 1889-ben megvásárolta az akkor Magyarországhoz tartozó kistapolcsányi kastélyt, ahol családjával együtt töltötte el az év egy részét.

Unokaöccsének, Rudolf főhercegnek 1889. január 30-án Mayerlingben elkövetett öngyilkossága után, mint a császár legidősebb öccse, az Osztrák–Magyar Monarchia trónörököse lett, 1896-ban bekövetkezett haláláig.

Fia, Ferenc Ferdinánd főherceg 1895/1896 telén Egyiptomban gyógykezeltette magát. Károly Lajos meglátogatta fiát Kairóban. Utazást tett Palesztinában is, ahol ivott a Jordán folyó fertőzött vizéből, ennek következtében megbetegedett, és hamarosan, 1896. május 19-én Bécsben meghalt[1].

Károly Lajos és harmadik neje, Mária Terézia

Házasságai és gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Károly Lajos főherceg háromszor nősült. Mindhárom feleségét édesanyja, a szigorú Zsófia főhercegné választotta ki számára (a harmadikat már halálának évében, 1872-ben).

Első házasságát Margit Karolina szász királyi hercegnővel (1840–1858), I. János (1801–1873) szász király és Amália Auguszta bajor királyi hercegnő (1801–1877) leányával, I. Miksa bajor király unokájával kötötte. Az esküvőt 1856. április 11-én tartották Drezdában, de a fiatalasszony két évvel később, 1858. szeptember 15-én Monzában meghalt, mindössze 18 évesen. A házasság gyermektelen maradt. Első feleségének halála után az özvegy főherceg hosszabb ideig Rómában élt, az államügyektől is visszavonult.

A főherceg második házasságából származó négy gyermeke

Második felesége Mária Annunciáta nápoly–szicíliai királyi hercegnő (1842–1871), II. Ferdinándnak (1810–1859), Nápoly és Szicília királyának és Habsburg–Tescheni Mária Terézia Izabella főhercegnő (1816–1867) leánya volt. A hivatalos házassági szerződést 1862. október 16-án kötötték Rómában, a tényleges esküvőt 1862. október 21-én tartották Velencében. Mária Annunciáta 1871. május 4-én hunyt el Bécsben. A házasságból négy gyermek született:

Harmadik házasságát 1873. július 23-án kötötte a Bragança-házból való Mária Terézia portugál infánsnővel (1855–1944), I. Mihály portugál király (18021866) és Löwenstein-Wertheim-Rosenberg Adelheid Zsófia hercegnő (18311909) leányával. Az esküvőt a Majna-menti Kleinheubach-ban, a Löwenstein-Wertheim-Rosenberg hercegség székhelyén, a feleség szülővárosában tartották. Mária Terézia majd fél évszázaddal férje halála után, 1944. február 12-én hunyt el Bécsben. E házasságból két leány született:

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Friedrich Weissensteiner: Franz Ferdinand, der verhinderte Herrscher, Piper, München 1999, ISBN 3-492-21532-7

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]