I. György szász király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. György
Georg von Sachsen 1895.jpg
Frigyes Vilmos György, Szászország koronahercege
(Franz Kops festménye, 1895.)

Szászország királya
Uralkodási ideje
1902. június 19.1904. október 15.
Elődje I. Antal
Utódja III. Frigyes Ágost
Életrajzi adatok
Uralkodóház Wettin-ház
Teljes neve Friedrich August Georg Ludwig Wilhelm Maximilian Karl Maria Nepomuk Baptist Xaver Cyriacus Romanus von Sachsen
Született 1832. augusztus 8.
Drezda
Elhunyt 1904. október 15. (72 évesen)
Pillnitz
Házastársa Mária Anna portugál infánsnő
Gyermekei Mária Johanna Amália
Erzsébet Albertina Karolina
Matilda Mária Auguszta
Frigyes Ágost János
Mária Jozefa Lujza
János György Piusz
Miksa Vilmos Ágost
Édesapja I. János szász király
Édesanyja Amália Auguszta bajor királyi hercegnő
Mária Anna portugál infánsnő, Szászország koronahercegnéje

Frigyes Vilmos György szász királyi herceg (Friedrich August Georg Ludwig Wilhelm Maximilian Karl Maria Nepomuk Baptist Xaver Cyriacus Romanus von Sachsen (Drezda, 1832. augusztus 8.Pillnitz, 1904. október 15.), a Wettin-házból származó szász királyi herceg (Prinz von Sachsen), I. János szász király második fia, 1902–1904-ig Szászország hatodik királya, III. Frigyes Ágost király apja, Károly osztrák császár és magyar király anyai nagyapja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása, testvérei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Coat of arms of Wettin House Albert Line.png

A későbbi György király 1832-ben Frigyes Vilmos György királyi hercegként született Drezdában, a Szász Királyság fővárosában. Édesapja a Wettin-ház Albert-ágából származó János Nepomuk szász koronaherceg (1801–1873) volt, 1854-től I. János néven Szászország királya, Miksa szász királyi herceg (1759–1838) és Karolina Mária Bourbon–pármai hercegnő (1770–1804) harmadik, legifjabb fia. Apja a legősibb német uralkodó család, a szász Wettin dinasztiából származott, amely a mai Szászország, Szász-Anhalt és Türingia területét uralta.

Édesanyja Amália Auguszta bajor királyi hercegnő (1801–1877) volt, I. Miksa bajor királynak és második feleségének, az evangélikus vallású Karolina Friderika Vilma badeni hercegnőnek (1776–1841) leánya, I. Lajos bajor király féltestvére, I. Ferenc József császár és Erzsébet királyné nagynénje.

A házaspár kilenc gyermeke közül György herceg volt az ötödik. A testvérek (rangjuk szerint szász királyi hercegek és hercegnők):

Az ifjú György herceg 1849–50 között fél éven át (!) a bonni Frigyes Vilmos egyetemre (Rheinische Friedrich-Wilhelms-Universität Bonn). 1855-től trónra lépéséig (1902-ig) a Szász Műemlékvédelmi Egylet (Sächsischer Altertumsverein) elnökeként működött.

Házassága, utódai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

György herceg 1859. május 11-én Lisszabonban feleségül vette Mária Anna portugál infánsnőt (1843–1884), az utolsó Bragança-házi portugál uralkodónak, II. Mária (da Gloria) királynőnek (1819–1853) és férjének, a Szász–Coburg–Gothai-házból II. Ferdinánd portugál királynak (1816–1885) legidősebb élő leányát. Házasságukból 8 gyermek született, hatan érték meg a felnőttkort:

  • Mária Johanna Amália (1860–1861), kisgyermekként meghalt.
  • Erzsébet Albertina Karolina (1862–1863), kisgyermekként meghalt.
  • Matilda Mária Auguszta (1863–1933), akit több osztrák főherceg is visszautasított, végül nem is ment férjhez.
  • Frigyes Ágost János herceg, trónörökös (1865–1932), aki 1891-ben Lujza Antonietta főhercegnőt (1870–1947) vette feleségül, és 1904-től III. Frigyes Vilmos néven Szászország királya lett.
  • Mária Jozefa Lujza hercegnő (1867–1944), aki 1886-ban Ottó Ferenc osztrák főherceghez ment feleségül, az ő fiuk I. (IV.) Károly császár és király.
  • János György Piusz herceg, Szászország hercege (Prinz von Sachsen, Herzog zu Sachsen) (1869–1938), Szászország trónjának utolsó várományosa, aki kétszer nősült, de gyermektelenül halt meg.
  • Miksa Vilmos Ágost herceg (Prinz von Sachsen, 1870–1951), akit katolikus pappá szenteltek és lemondott trónigényéről.
  • Albert Károly Antal herceg (Prinz von Sachsen, 1875–1900), aki fiatalon, autóbalesetben halt meg, gyermektelenül.

Leányainak kiházasítása nem ment súlyos zökkenők nélkül. A legidősebbet, a nem különösebben vonzó külsejű Matilda Mária Auguszta hercegnőt először Ferenc József fiához, Rudolf trónörököshöz akartak feleségégül adni, de Rudolf inkább Stefánia belga királyi hercegnőt választotta. Később Ferenc Ferdinánd főherceg is visszautasította őt, Chotek Zsófia kedvéért. Emiatt az Osztrák–Magyar Monarchia és a Szász Királyság diplomáciai viszonya a mélypontra süllyedt, és csak 1886-ban enyhült valamelyest, amikor Ferenc Ferdinánd öccse, Ottó Ferenc főherceg feleségül vette Matilda húgát, Mária Jozefa Lujza hercegnőt.

Katonai pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1866-os porosz–osztrák háborúban György herceg az 1. szász lovasdandárt vezette. Az 1870–71-es porosz–francia háború kezdetén a 23. gyaloghadosztályt (a szász királyi 1. hadosztályt) irányította. 1870. augusztus 19-én, amikor bátyja, Albert koronaherceg átvette a Maas-menti hadsereg parancsnokságát, György herceget az egész XII. hadtest (szász királyi I. hadtest) parancsnokává nevezték ki. E parancsnoki beosztását egészen 1900. március 29-ig megtartotta.

1871. január 18-án a versailles-i kastélyban I. Vilmos porosz királyt ünnepélyesen kikáltották német császárrá. Az eseményen György herceg képviselte a Szász Királyságot.

1873-ban apja, I. János király elhunyt. Trónját György herceg bátyja, az ekkor 45 éves Albert koronaherceg örökölte, akinek 1853-ban Carola von Wasa-Holstein-Gottorp hercegnővel kötött házasságából azonban nem születtek gyermekei, így Albert öccse, György herceg a trón várományosává (koronaherceggé) lépett elő.

Felesége, Mária Anna infánsnő 1884-ban, 40 éves korában elhunyt, a drezdai székesegyház (Katholische Hofkirche) Wettin-kriptájában temették el.

1888-ban II. Vilmos császár kinevezte György szász koronaherceget a Német Császárság vezértábornagyává (Generalfeldmarschall des Deutschen Reiches). Bátyja, Albert koronaherceg, majd király után György lett második szász származású birodalmi tábornagy. Ezt követően, még ugyanebben az évben kinevezték őt a birodalmi II. Hadsereg-felügyelet főfelügyelőjévé (Generalinspekteur der II. Armee-Inspektion). A II. hadsereg-felügyeletet Drezdában állították fel. György herceg, tábornagy felügyelete alá tartozott az V. és a VI. hadtest, valamint birodalmi XII. (szász királyi I.) hadtest. (Az 1871-ben megalakított, akkor még I. számú Hadsereg-felügyelet első főfelügyelője az 1888-as átszervezésig György bátyja, Albert koronaherceg, majd király volt).[1]

I. György király, 1902.

Rövid uralkodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1902. június 19-én Albert király elhunyt, utód hátrahagyása nélkül. Trónját öccse, Frigyes Ágost György koronaherceg örökölte, aki I. György néven lépett trónra, 70 éves korában.

20-márkás arany pénzérme 1903-ból, György király arcmásával

Tanácsadói és családtagjai sem tudták meggyőzni, hogy idős korára való tekintettel mondjon le legidősebb fia, Frigyes Ágost János trónörökös javára. Ragaszkodott trónjához. A helyzetet nehezítette a trónörökös feleségének, Lujza Antonietta főhercegnőnek (1870–1947), az elűzött IV. Ferdinánd toszkánai nagyherceg és Aliz Bourbon–pármai hercegnő leányának erkölcsbotránya. A koronahercegné, aki már 6 gyermeket szült férjének, több házasságon kívüli viszonyba keveredett, majd 1903 tavaszán titokban Genfbe szökött, ott élő szeretőjéhez. Szökését bátyja, a császári házból kilépő Lipót Szalvátor főherceg (válaszott polgári nevén Leopold Wölfling) segítette. A feldühödött György király dekrétumot adott ki, amelyben elválasztotta az asszonyt fiától, Frigyes Ágost hercegtől annak ellenére, hogy Lujza Antonietta főhercegnő már hetedik közös gyermeküket, Anna Mónika Pia hercegnőt (1903–1976) [2] hordta a szíve alatt. Azt is kilátásba helyezte, hogy menyét élte fogytáig elmegyógyintézetbe záratja. A mélyen katolikus I. Ferenc József császár érvényesnek ismerte el a szász trónörökös és saját unokahúga házasságát, elutasítva a válást kimondó szász királyi dekrétumot, ami szintén nem tett jót a két monarchia viszonyának.[3]

György király hamar elveszítette alattvalóinak rokonszenvét. Uralkodásának idején a gyorsan fejlődő kapitalista gyáripar szabályozatlansága számos nagy tömegtiltakozást váltott ki, köztük a 10 órás munkanap bevezetését követelő crimmitschaui szövőmunkás-sztrájkot, amely több más fejedelemség területére is kiterjedt, és a Német Császárság leghosszabb és legtöbb munkavállalót érintő munkásmozgalmi akciójává nőtt (1903. augusztus 22. – 1904. január 18.)

Az idős György király csak két évig uralkodott. 1904 tavaszán influenza-fertőzést kapott, amelynek szövődményei elhatalmasodtak szervezetén. A 72 éves uralkodó 1904. október 15-én a pillnitzi királyi kastélyban elhunyt. Elődei és felesége mellé temették, a drezdai székesegyház Wettin-kriptájában (Wettinergruft). Trónját fia örökölte, aki III. Frigyes Ágost néven Szászország utolsó királya lett.

Felmenői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. György szász király Édesapja:
I. János szász király
Apai nagyapja:
Miksa szász királyi herceg
Apai dédapja:
Frigyes Keresztély szász választófejedelem
Anyai dédanyja:
Mária Antónia Walpurgis bajor hercegnő
Apai nagyanyja:
Karolina Mária Bourbon–pármai hercegnő
Apai dédapja:
I. Ferdinánd pármai herceg
Apai dédanyja:
Habsburg–Lotaringiai Mária Amália főhercegnő
Édesanyja:
Amália Auguszta bajor királyi hercegnő
Anyai nagyapja:
I. Miksa (József) bajor király
Anyai dédapja:
Friderich Michael von Zweibrücken–Birkenfeld őrgróf
Anyai dédanyja:
Maria Franziska von Pfalz-Sulzbach grófnő
Anyai nagyanyja:
Karolina Friderika Vilma badeni hercegnő
Anyai dédapja:
Karl Ludwig von Baden őrgróf
Anyai dédanyja:
Friederike Amalie von Hessen-Darmstadt őrgrófnő

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. * Edgar von Matuschka: Organisationsgeschichte des Heeres 1890–1914, in: Deutsche Militärgeschichte 1648–1939, Bd.3, München, 1983, pp.157–311.
  2. Anna Mónika Pia szász királyi hercegnő (1903–1976) 1924-ben az alsó-sziléziai Sibyllenort (ma: Szczodre, Lengyelország) kastélyban feleségül ment Habsburg–Lotaringiai József Ferenc főherceghez (1895–1957), József főherceg fiához.
  3. Ferenc József csak 1907-ben ismerte el Lujza Antonietta első házasságának felbomlását, amikor a szökevény főhercegnő újra férjhezment, ezúttal a nála 12 évvel fiatalabb Enrico Toselli zeneszerzőhöz. A császár ekkor kitagadta Lujza főhercegnőt a Habsburg-családból, megfosztva őt címeitől és előjogaitól.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • W. Fellmann: Sachsens Könige 1806-1918. Koehler&Amelang, München–Berlin 2000, ISBN 3-7338-0233-0
  • O. Posse: Die Wettiner. Genealogie des Gesamthauses, Zentralantiquariat Leipzig, 1994, ISBN 3-7463-0171-8 (Az 1897-es eredeti kiadás újranyomása (reprint), javításokkal és kiegészítésekkel).
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz I. György szász király témájú médiaállományokat.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
I. Albert
Szászország királya
1902–1904
Wettin-ház
A Szász Királyság lobogója
Következő uralkodó:
III. Frigyes Ágost