László Fülöp Elek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Önarckép, 1911

László Fülöp Elek, Laub, Sir Philip (Pest, 1869. június 1. – London, 1937. február 22.) portréfestő, az utolsó udvari festőként emlékeznek rá.

[szerkesztés] Élete

1869. június 1-jén született Pesten egy zsidó női szabó gyermekeként. Budapesten Székely Bertalan és Lotz Károly tanítványa volt, majd Münchenben tanult. 1897-1900-ban Berlinben, 1907-ben Londonban és Budapesten, 1909-ben Berlinben, 1925-ben New Yorkban és Budapesten, 1927-ben Londonban és 1931-ben Párizsban rendezett nagy sikerű kiállításokat. 1907-ig Budapesten és Bécsben, majd Londonban élt. 1914-től angol állampolgár. Európa és az USA számos közéleti személyiségét örökítette meg. (XIII. Leó pápa, Roosevelt arcképe). A londoni Royal Art School tanára volt.

Akadémikus stílusban készült idealizáló portréival az uralkodó osztályok legdivatosabb, világszerte ismert festője lett. Önarcképe az Uffizi képtár gyűjteményében található. 1922-ben műveiről angol katalógus készült. Festészetére jellemző, hogy férfiportréin kifejezetten szerette a ruházat és a kiegészítők aprólékos kidolgozását.