I. Albert belga király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Albert belga király
Albert I Koning der Belgen.jpg
I. Albert belga király fényképe.

A belgák királya
Uralkodási ideje
1909. december 23.1934. február 17.
Elődje II. Lipót belga király
Utódja III. Lipót belga király
Életrajzi adatok
Uralkodóház Szász–Coburg–Gotha
Teljes neve Albert Léopold Clément Marie Meinrad
Született 1875. április 8.
Brüsszel, Belgium
Elhunyt 1934. február 17.
Marche-les-Dames, Belgium
Nyughelye Laeken, Brüsszel, Belgium
Házastársa Erzsébet belga királyné
Gyermekei Lipót, Károly, Mária Jozefa
Édesapja Fülöp belga királyi herceg
Édesanyja Mária Hohenzollern-Sigmaringen hercegnő

I. Albert (1875. április 8.1934. február 17.), Belgium harmadik királya. Születésekor az Albert Léopold Clément Marie Meinrad nevet kapta. Fülöpnek, Flandria hercegének második fia volt. Nagybátyjának, II. Lipót belga királynak halála után, legközelebbi hozzátartozójaként örökölte a trónt. Nagyapja, I. Lipót volt a független Belgium első uralkodója.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Albert és Erzsébet eljegyzési fényképe
Albert király és Erzsébet királyné egy korabeli színes napilap címlapján, 1910-ben

Bár Albert csak a második fia volt apjának, de bátyja, Balduin belga királyi herceg 1891-ben 22 éves korában elhunyt, ezzel Albert herceg az apja után harmadik lett a trónöröklési sorrendben. Apjának 1905-ös halálakor kinevezték Flandria grófjává és a trón közvetlen örökösévé, mivel II. Lipót belga királynak, nagybátyjának egyetlen törvényes fiú utóda nem maradt életben. II. Lipót király 1909-es halála után Albert herceg örökölte Belgium trónját. 1909. december 23-án tette le az alkotmányos esküt.

Az első világháborúban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Albert a háború kitörésekor átvette a belga hadsereg irányítását[1] és katonáit az Yjser folyó mentén kiépített lövészárkokból irányította, miközben a belga kormány Le Havre-ba menekült. Albert természetesen értesült a német inváziós tervekről, de Belgium semlegessége miatt nem fegyverkezhetett szabadon. A háború előtt Berlinbe látogatott és amikor értesítették a Kaiser terveiről, miszerint Belgiumon keresztül szándékozik lerohanni Franciaországot, csak annyit válaszolt: „Egy nemzet uralkodója vagyok, nem egy úté!”.[2]

1914. augusztusában a király főhadiszállását áthelyezték a Korbeek-Lo közelében található Kasteel de Dieudonné-ba, de Dieudonné báró kastélyába. A király augusztus 5. és 19. között tartózkodott itt, utána a német tüzérségi támadások miatt a kastély teljesen leégett.

1914. októberére a belga hadsereg súlyos veszteségeket szenvedett és általános visszavonulásban volt, amikor a francia kormány képviselője, Pau tábornok azt javasolta Albertnek, hogy húzódjon vissza francia területre, a Calais - St. Omer vonal mögé.

A belgák, brit és francia csapatokkal megerősítve sikeresen állították meg a németek előrenyomulását a Marne folyó vonalán, majd a szeptember 5-én kezdődő ellentámadásban visszaszorították a németeket. Albert végig csapatai élén állt, vezette azokat Antwerpen ostromában, illetve az Yser folyó mentén vívott csatákban.

Albert a szövetségesek nyomásának ellenállva megtartotta a belga csapatok parancsnokságát és nem olvasztotta be katonáit a brit vagy francia haderőbe. Csak a háború végére adta be derekát és cserébe a szövetséges Flandria Hadseregcsoport parancsnoka lett, amelyet belga, brit és francia csapatok alkottak.[2] A háború végén hősnek kijáró fogadtatásban részesítették, amikor bevonult a felszabadított Brüsszelbe.

Névváltoztatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A "katonakirály" vagy "lovagkirály" (ahogyan Albertet emlegették alattvalói) lovasszobra Párizsban

Albert családi kapcsolatait komoly próbatétel elé állította a háború, hiszen nagybátyja, Károly Románia királya volt, nagynénje Stefánia Portugália királynéje volt, unokatestvére osztrák-magyar főherceg, míg apósa bajor főherceg volt. A német uralkodó családdal és Németországgal való szakítás hangsúlyozására Albert úgy döntött, hogy elhagyja a Szász–Coburg–Gotha családnevet (ahogyan a brit uralkodó család is így tett ebben az időben), de Albert király ezt titokban, a nyilvánosság mellőzésével hajtotta végre, és nem rögzítette királyi rendeletben. Ezért Belgiumon kívül, és igen sokszor a belgák között is fennmaradt az a hiedelem, hogy a belga uralkodói ház hivatalos neve a Szász–Coburg–Gotha. Azonban a család már hivatalosan a van België, de Belgique vagy von Belgien („belgiumi”, az ország három hivatalos nyelvén) megnevezést használja, tehát I. Albert hivatalos neve is Albert I. van België, de Belgique vagy von Belgien volt ezt követően.

Albert és a tudományok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1927. október 1-jén Albert beszédet mondott Seraing városában John Cockerill munkásságával kapcsolatban. A beszédben kifejtette, hogy a belga tudományos élet, az alapkutatások válságban vannak. A megoldás, véleménye szerint, a belga nagyiparosok, bankárok támogatása lenne. A beszéd következményeként a következő évben megalakult a Nemzeti Tudományos Kutatási Alap (Nationaal Fonds voor Wetenschappelijk Onderzoek, NFWO), Emile Francqui elnökségével. Az alap, amelyet például a Solvay-család és Belgium legjelentősebb bankjai támogattak, pénzügyi támogatást biztosított az alap- és alkalmazott kutatásoknak, hogy ezek révén lendületet adjanak a belga gazdaság fejlődésének.

A tudományok növekvő támogatásának másik jelentős kedvezményezettjei a régészeti és néprajzi kutatások voltak. Az 1930-as években Belgiumból számos kutatóexpedíció indult, többek között az 1934-es francia-belga expedíció a Húsvét-szigetre, amelyek két hatalmas szoborral tértek vissza – ezek közül az egyik ma a párizsi Musee de l'Homme, a másik a brüsszeli Királyi Szépművészeti Múzeum gyűjteményében található. 1935-ben belga régészek Szíria területén, Apamea város közelében feltártak egy ókori mozaikot, amely ma szintén a Szépművészeti Múzeumban található.

A II. Lipót által alapított Afrika-múzeum 1927-től a támogatás révén jelentősen gyarapította gyűjteményét és Afrika állatvilágára irányuló kutatások egyik jelentős központja lett.

Utazások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Albert számos hivatalos látogatást tett uralkodása során. 1919-ben a belga királyok közül elsőként meglátogatta az Amerikai Egyesült Államokat, ahol egy teljes hónapot töltött. Szintén elsőként látogatta meg Belga Kongót, még 1909-ben trónörökös hercegként, majd később, 1928-ban királyként.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Albert, aki komoly sportember volt, 1934. február 17-én, az első feltételezések és a hivatalos közlemény szerint hegymászóbaleset következtében, az Ardennek hegységben található Marche-les-Dames közelében található sziklafalon vesztette életét. Halálának körülményei korántsem tisztázottak, mivel a balesetnek nem voltak szemtanúi.

Albert képzett sziklamászó volt, ezért sokan nem fogadták el a feltételezést, miszerint baleset történt. Az elképzelések féltékenységből végrehajtott gyilkosságon át a francia titkosszolgálatok által elkövetett merényletről szóltak, mivel Albert az fontolgatta, hogy felmondja a Franciaországgal kötött katonai szerződést és visszatért Belgium semlegességéhez.[3] Ezek ellenére a legtöbb történész elutasítja azt a feltevést, hogy gyilkosság áldozata lett volna.

1935-ben a híres belga író, Emile Cammaerts kiadta Albert nagy sikert elért életrajzát.

Családja és leszármazottai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Albert és legidősebb fia, a későbbi III. Lipót

1900. október 2-án vette feleségül a Wittelsbach-házból származó Erzsébet bajor hercegnőt, akivel egy temetésen találkoztak. Erzsébet apja Károly Tivadar bajor herceg (1839–1909), Miksa József bajor herceg és Mária Ludovika Vilma bajor királyi hercegnő 5. gyermeke. Édesanyja Maria José portugál infánsnő (Maria José de Bragança, 1857–1943) volt, (I. Mihály portugál király és Adelheid Zsófia löwenstein-wertheim-rosenbergi hercegnő leánya)

A házasságból három gyermek született:


Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Jacques Willequet: Albert I koning der Belgen, Amsterdam - Brussel, 1979
  • Jacques Noterman: De val van Albert, Van Halewyck, Leuven, 2004.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Albert belga király témájú médiaállományokat.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A belga alkotmány értelmében háború esetén a király lesz a fegyveres erők főparancsnoka. Ld. még: Albert beszéde a beléga parlamentben 1914. augusztus 4-én.
  2. ^ a b Trenches on the Web - Bio: King Albert I
  3. Jacques Notermans, The Fall of Albert, Van Halewyck, Leuven, 2004. Notermans könyve áttekinti a király halálának körülményeit és az utána folytatott vizsgálat ereményeit. Az egyik feltevés szerint (214. old.) a király halálát Erzsébet királyné okozta, miután a palotában összevesztek, és utána csempészték Albert holttestét a Marche-les-Dames közelében található sziklafalhoz. Notermans megjegyzése szerint “Ennek a feltevésnek egy előnye van: mindent megmagyaráz”.