Huszajn Kámil egyiptomi szultán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Huszajn Kámil
Egyiptom szultánja, Núbia, Szudán, Kordofán és Dárfúr ura

Egyiptom szultánja
Uralkodási ideje
1914. december 19. 1917. október 9.
Uralkodási évei 1914–1917
Elődje II. Abbász Hilmi
Utódja I. Fuád
Életrajzi adatok
Uralkodóház Muhammad Ali-dinasztia
Született 1853. november 21.
Kairó, el-manjali palota
Elhunyt 1917. október 9. (63 évesen)
Kairó, Abdín-palota
NyughelyeKairó, er-Rifái-mecset
Édesapja Iszmáíl Pasa
Édesanyja Dzsánánjár
Testvére(i)
Házastársa 1. Ajn el-Haját
2. Szultána Malak
Gyermekei ld. a szócikkben
A Wikimédia Commons tartalmaz Huszajn Kámil témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Huszajn Kámil (arab írással حسين كامل, tudományos átiratban Ḥusayn Kāmil; Kairó, 1853. november 21.Kairó, 1917. október 9.) a Muhammad Ali-dinasztia tagja, Iszmáíl Pasa fia, Egyiptom szultánja 1914-től haláláig. Az első világháború kitörését követően az országot megszállva tartó britek tették trónra a központi hatalmakkal rokonszenvező unokaöccse, II. Abbász Hilmi helyett. Ő volt dinasztiájának első olyan uralkodója, aki hivatalosan nem az Oszmán Birodalom helytartójaként tevékenykedett, hanem egy attól független, brit protektorátus alatt álló országot irányított.

Származása, családja[szerkesztés]

Édesapja az 1863-ban alkirályi trónt megszerző, majd 1879-ben leváltott és száműzetésbe kényszerített Iszmáíl Pasa (1830–1895), édesanyja pedig annak második felesége, Dzsánánjár Hánum (1827 k.–1912) volt. Ő volt apjának második legidősebb, felnőttkort megérő fia. Kilencből hat fivére és nyolcból hat nőtestvére érte meg a felnőttkort (közülük Naíma Hánum nevű húga az édestestvére volt). Két fivére is Egyiptom trónjára lépett: Muhammad Taufík (1852–1892) és Fuád (1868–1936).

Huszajn Kámil kétszer nősült. Első felesége Ajn el-Haját Hánum Effendi (1858–1910) hercegnő, apai nagybátyja, Ahmad Rifáat Pasa és Dilbar-Dzsahán Hánum nevű második feleségének gyermeke, tehát a saját unokatestvére volt. 1873-ban házasodtak össze Kairóban, később elváltak, Ajn el-Haját pedig Párizsban halt meg. Hat gyermekük született:

  • Huszajn Kamál ed-Dín Pasa (1874–1932) herceg, trónörökös, műgyűjtő és felfedező
  • Kázima (1876–1921) hercegnő
  • Kámila (1877–1895) hercegnő
  • Szajf ad-Dín (1878–1898) herceg
  • Ahmad Kázim (1879–1884) herceg
  • Júszuf Kámil (1880–1910) herceg

A herceg 1887-ben Isztambulban újranősült, választottja a cserkesz Haszan Turhán Pasa admirális lánya, Iszmáíl Pasa Dzsahán Uffat nevű feleségének fogadott gyermeke, Szultána Malak (1869–1956) volt. Tőle három leánya született:

  • Kadrijja (1888–1955) hercegnő
  • Szamíha (1889–1984) hercegnő
  • Badía (1894–1919) hercegnő

Élete[szerkesztés]

Útja a trónig[szerkesztés]

Féltestvéréhez, Muhammad Taufíkhoz hasonlóan a kairói Róda-szigeten lévő al-manjali palotában született és ugyanitt kezdte meg tanulmányait az apja által kifejezetten hercegek és előkelőségek gyermekei számára létrehozott intézményben. Apja trónra lépését követően az oszmán kormányzat neki is a Mírmírán Pasa titulust és vezérőrnagyi kinevezést küldött (1863). Trónörökös fivérével ellentétben neki lehetősége volt külföldön tanulni: 1867-ben apja társaságában Isztambulba látogatott, majd Franciaországba küldték, ahol III. Napóleon udvarában folytatott tanulmányokat. 1869-ben hazatért a Szuezi-csatorna megnyitójára, de rövidesen Firenzébe küldték diplomáciai megbízással, II. Viktor Emánuel olasz királyhoz.

1870-ben tért haza, ezután különböző állami feladatokat vállalt. Apja uralkodása alatt volt az oktatás, a pénzügyek, a kegyes adományok (vakfok), a közmunkák és a belügyek felelőse is, illetve hosszabb ideig a Nílus-delta öntözésének fejlesztését felügyelte Tanta városából. 1875-ben az oszmán hadsereg tábornagyává lépett elő. 1879-ben, amikor II. Abdul-Hamid oszmán szultán brit nyomásra leváltotta Iszmáíl Pasát, Huszajn Kámil elkísérte őt nápolyi száműzetésébe, ahonnan csak 1882-ben, az Urábi-felkelés leverése és Egyiptom brit megszállása után tért vissza. Az elkövetkező évtizedekben azonban javarészt távol tartotta magát az állami feladatoktól, leszámítva, hogy 19091910 folyamán rövid ideig elnökölte a törvényhozást; tisztségéről a Szuezi-csatorna koncessziójának kiterjesztésére irányuló brit törekvések miatt mondott le.

Ideje nagy részében a mezőgazdaság és az ipar fejlesztésével foglalatoskodott – nagybirtokosként és különböző vállalkozások befolyásos tagjaként mindkettőben személyesen is érdekelt volt. Részt vett különféle agrárszindikátusok létrehozásában. 1896-ban Alexandriában, 1898-ban Kairóban szervezett mezőgazdasági kiállítást, amiket 1900-ban egy ipari–mezőgazdasági kiállítás követett. 19081914 között alapító elnöke volt a Khedivei Mezőgazdasági Társaságnak, amely fontos szerepet játszott a Mezőgazdasági Minisztérium megszervezésében (1913). Damanhúrban magánfelajánlásokból ipari iskolát építtetett, és a Nílus-delta vasúthálózatának kiépítésében is nagy szerepet játszott. Mindeközben aktív jószolgálati tevékenységet is végzett.

Uralkodása[szerkesztés]

Amikor 1914. november 6-án a névleg Egyiptomot is uraló Oszmán Birodalom a központi hatalmak oldalán belépett az első világháborúba, Huszajn Kámil unokaöccse, Abbász Hilmi khedive éppen Isztambulban tartózkodott gyógykezelésen. A briteket gyűlölő alkirály népét a megszállók elleni harcra szólította fel, mire válaszul a londoni kormány december 18-án protektorátusává nyilvánította Egyiptomot, amit végleg elszakított az Oszmán Birodalomtól, és december 19-én megfosztotta trónjától II. Abbászt. Egyiptom trónját, immár szultáni címmel, az uralkodóház legidősebb férfi tagjaként Huszajn Kámil foglalta el. Uralma alatt a tényleges hatalmat a háborúzó britek gyakorolták, akik folyamatosan növelték katonai jelenlétüket a Szuezi-csatorna térségében. Az oszmán függés végleges megszüntetése jegyében felszámolták az egyiptomi kádii hivatalt, 1915-ben pedig önálló állami kitüntetéseket alapítottak. Ekkor született a Nílus-rend, a Muhammad Ali-rend, az Iszmáíl-rend és a nők számára fenntartott Tökéletesség-rend.

A szultán és kormányzata korántsem volt népszerű: a nacionalisták a gyűlölt britek bábját látták benne, egyes muszlimok pedig az iszlám elárulásának tartották a kalifai címet is viselő oszmán szultántól való elfordulását. Ellene és a Huszajn Rusdi Pasa vezette kormány több tagja ellen is merényleteket követtek el. Bár a szultán aktívan járta a tartományokat és látogatott különböző intézményeket, és kifogásolta a brit háborús erőfeszítések miatt az egyiptomi lakosságra nehezedő terheket (közmunkát, elkobzásokat és élelmiszerhiányt), igazi népszerűségre sosem tett szert. Erre már csak uralkodása rövidsége miatt sem volt igazán lehetőség: a szultán egészségi állapota 1916-tól kezdve folyamatosan romlott, 1917 nagy részében pedig beteg volt. Október 9-én halt meg. Egyetlen élő fia, a hadsereg főparancsnokaként tevékenykedő Huszajn Kamál ed-Dín két nappal korábban lemondott a trónigényéről, így Egyiptom új szultánja Huszajn Kámil öccse, a javarészt külföldön felnőtt és angolbarát Fuád lett.

Források[szerkesztés]

  • Wikimedia Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Huszajn Kámil egyiptomi szultán témájú kategóriát.
  • P. J. Vatikiotis: Ḥusayn Kāmil. In Encyclopaedia of Islam, III. kötet. Szerk. B. Lewis, V. L. Menage, Ch. Pellat, J. Schacht. Leiden: E. J. Brill. 1986. 624–625. o.  
  • Huszajn Kámil a RoyalArk.net oldalon
  • M. W. Daly: The British occupation, 1882–1922. In The Cambridge History of Egypt: Volume II. Főszerk. M. W. Daly. Cambridge: Cambridge University Press. 1998. 239–251. o.  

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]