Burdzsi mamlúkok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A burdzsi mamlúkok, arabosan al-burdzsijja (arab írással البرجیة; tudományos átiratban al-burǧiyya) elterjedt, ám pontatlan megnevezése az Egyiptomra és Szíriára kiterjedő Mamlúk Birodalom 13821517 között uralkodó szultánjainak. A kortárs és későbbi arab történetírás általában a „cserkesz” megnevezést használta rájuk (pl. daulat al-dzsarkasz: „a cserkeszek dinasztiája/állama”), utalva elsöprő többségük származására. Noha 24 uralkodót sorolunk közéjük, csupán tizenöten voltak ténylegesen is mamlúkok, és egyikük sem tartozott az eredetileg is burdzsijjának nevezett, hatalomátvételük előtt mintegy 70 évvel megszűnt alakulathoz. (Ebből a szempontból az elnevezés még pontatlanabb, mint a mamlúk szultánok őket megelőző láncolatáé, a bahri mamlúkoké, ahol az alapítók ténylegesen az adott alakulatból emelkedtek fel.) A téves azonosítás onnan ered, hogy az eredeti burdzsik is cserkeszek voltak.

A név eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amikor 1279-ben az utolsó ténylegesen is bahri mamlúkból felemelkedett szultán, al-Manszúr Kaláún jutott hatalomra, elődeihez hasonlóan saját mamlúksereg toborzásához látott. Erre az időre a rabszolgapiacokra már nem elsősorban kipcsakok érkeztek, hanem a Kaukázus északi előteréből származó cserkeszek, így Kaláún serege is főleg ebből az etnikumból került ki, de a szerzők abházokat és örményeket is említenek. A szultán az 3700 főnyi alakulatot a székhelyéül szolgáló kairói fellegvár tornyaiban (arabul burdzs) szállásolta el, ezért lakhelyükről burdzsi, azaz toronybéli mamlúkoknak nevezték őket.

A burdzsi mamlúkok története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kaláún 1290-ben bekövetkezett halála után még sokáig leszármazottai, a Kaláúnidák uralkodtak, leszámítva három esetet, amikor a szultán mamlúkjai vették át a hatalmat. Kaláún fia, Al-Asraf Halíl meggyilkolását követően, 1293-ban a mamlúk emírek vették kezükbe a hatalmat. A burdzsik a fellegvár parancsnoka, Szandzsar as-Sudzsái oldalára álltak, ám őt 1294-ben megölte riválisa, a türk mamlúkokra támaszkodó Kitbuga, aki elfoglalta a trónt és büntetésül a burdzsikat szétszórta Kairóban. Kitbuga megbuktatása után, al-Manszúr Ládzsín uralma idején (12961299) a Kurdzsi vezette burdzsik visszanyerték korábbi privilégiumaikat és befolyásukat, amit a fiatal an-Nászir Muhammad második uralkodása (1299–1309) alatt is megőriztek. Egyik vezetőjük, Bajbarsz al-Dzsásnikír főkamarási rangban az államélet egyik meghatározó alakja lett (a másik Szajf ad-Dín Szalár volt, aki alkirályi hivatalt viselt).

Miután az önállósodni vágyó an-Nászir Muhammad 1309-ben elhagyta Egyiptomot, és a jordániai al-Karakból kezdte szervezni a visszatérését, a burdzsik támogatásával Bajbarsz elbitorolta tőle a szultánságot. Uralma azonban nem volt tartós, ráadásul szárazság és járvány is lecsapott Egyiptomra ebben az időben. Végül Arábia felé próbált menekülni a közelgő Muhammad elől, aki azonban elfogatta és kivégeztette. Ezután az őket támogató burdzsi hadsereg minden jelentőségét elvesztette, a későbbi forrásokban alig emlékeznek meg róluk. (A szakirodalomban burdzsinak nevezett szultánokat a korabeli és későbbi arab források sosem nevezik így.)

A burdzsinak nevezett szultánok listája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Név Uralkodása Megjegyzések
az-Záhir Barkúk 13901399 másodszor a trónon; ismét megbuktatta a restaurált hatalmú Háddzsit
an-Nászir Faradzs 13991405 Barkúk fia, összeesküvéstől tartva elmenekült a palotából, mire lemondatták
al-Manszúr Abd al-Azíz 1405 Barkúk fia, Faradzs öccse. Bátyja távollétében kiáltották ki szultánnak, ám az visszatérve lemondatta
an-Nászir Faradzs 14051412 másodszor a trónon; a lázadó szíriai helytartók elleni harcban fogságba esett és kivégezték
al-Musztaín 1412 abbászida kalifa. Faradzs meggyilkolása után a lázadók tették szultánná; Még abban az évben lemondatták
al-Muajjad Sajh 14121421 Barkúk mamlúkja, szíriai helytartó és lázadó
al-Muzaffar Ahmad 1421 Sajh fia, kétéves csecsemőként került trónra
az-Záhir Tatar 1421 Barkúk mamlúkja, a csecsemő Ahmadot letéve került trónra, ám rövidesen elhunyt
asz-Szálih Muhammad 14211422 Tatar fia, tízesztendősen került trónra
al-Asraf Barszbáj 14221438 Barkúk mamlúkja, atabég Muhammad mellett, akit megbuktatva lett szultán
al-Azíz Juszuf 1438 Barszbáj fia, tizennégy évesen került trónra
az-Záhir Csakmak 14381453 Barkúk mamlúkja, Júszufot letéve került trónra
al-Manszúr Uszmán 1453 Dzsakmak fia, két hónap után megbuktatták
al-Asraf Inál 14531461 Barkúk mamlúkja, Uszmánt letéve került trónra
al-Muajjad Ahmad 1461 Ínál fia, hónapokon belül letették
az-Záhir Huskadam 14611467 al-Muajjad Sajh mamlúkja, Ahmad atabégje és megbuktatója
az-Záhir Jalbáj 1467 al-Muajjad Sajh mamlúkja, az előkelőségek jelölték ki Huskadam örökösének
az-Záhir Timurbuga 14671468 Dzsakmak mamlúkja, a hatalmi harc során tették trónra, majd két hónap múltán lemondatták
al-Asraf Káitbej 14681496 Dzsakmak mamlúkja, a hatalmi harc során tették trónra
II. An-Nászir Muhammad 14961498 Kájitbáj fia, tizennégy évesen került trónra; de önállósodási tervei miatt meggyilkolták
az-Záhiir Kánszauh 14981500 Kájitbáj mamlúkja, a befolyásos Túmán Báj tette trónra és buktatta meg
al-Asraf Dzsanbulát 15001501 Kájitbáj mamlúkja, atabég; Túmán Báj tette trónra és buktatta meg
al-Ádil Túmán Báj 1501 Kájitbáj mamlúkja, davádár, két elődjének trónra segítője és megbuktatója
al-Asraf Kánszauh 15011516 Kájitbáj mamlúkja, az előkelőségek tették trónra
al-Asraf Túmán Báj 15161517 Kánszauh unokaöccse, davádár. Elődje halála után választották szultánná, az oszmán hódítás során elvesztette hatalmát és életét.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • D. Ayalon: al-Burdjiyya. In Encyclopaedia of Islam, I. kötet. Szerk. H. A. R. Gibb, J. H. Kramers, E. Lévi-Provençal, J. Schacht. Leiden: E. J. Brill. 1986. 1324–1325. o.  
  • P. M. Holt: The Age of the Crusades: The Near East from the Eleventh Century to 1517. London: Longman. 1986.