Mamlúk Birodalom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mamlúk Birodalom
1254 – 1517
Mameluke Flag.svg
Mamluks1279.png
A birodalom kiterjedése 1279-ben
Általános adatok
Fővárosa Kairó
Hivatalos nyelvek kopt, egyiptomi arab, kipcsak török
Vallás szunnita muszlim
Kormányzat
Államforma szultánság
Dinasztia több uralkodóház, pl. Kaláúnidák
Elődállam
Utódállam
 Ajjúbida Szultanátus
Oszmán Birodalom 
 Abbászida Kalifátus

A Mamlúk Szultánság, Mamlúk Birodalom vagy Mameluk Birodalom egy középkori szunnita muszlim államalakulat volt, mely Egyiptomban jött létre a 13. század közepén az ajjúbidák megbuktatásával, és 1517 elején szűnt meg, amikor az Oszmán Birodalom bekebelezte. Története során a Közel-Kelet katonai és gazdasági tekintetben meghatározó hatalma volt, annak ellenére, hogy különleges berendezkedése gyakorlatilag folyamatos politikai instabilitást eredményezett.

A mamlúkok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mamlúk (مملوك – mamlūk), többes számban mamálík (مماليك – mamālīk) arab szó, melynek szó szerinti jelentése „uralt, birtokolt [dolog]”, speciálisan azonban egy rabszolga jogállású, katonai és állami adminisztrációs feladatokat ellátó csoport tagjait nevezték így. A rabszolgahadsereg a 9. század óta általános volt a muszlim világban, de az eredendően katonáskodással foglalkozó réteg csak az ajjúbidák uralma alatt, a 13. századtól vált rendkívül népessé és befolyásossá.

A mamlúkok kiválóan képzett, nehézlovas elitkatonaságként szolgálták urukat. Szinte kizárólag eurázsiai sztyeppéről vásárolt, török népekből származó, iszlámra térített rabszolgák voltak, akiket különösen erős lojalitásra neveltek uraik felé. Ez tette lehetővé, hogy a tehetséges mamlúkok az államgépezet egyéb területein is vezető szerepre tegyenek szert, megszerezve a legfontosabb tisztségeket – és a velük járó iktá-jövedelmeket is. Ezáltal az utolsó jelentős ajjúbida uralkodó, asz-Szálih Ajjúb (12401249) úgy uralkodhatott, hogy az ország legnagyobb birtokosai, a főtisztviselők és a hadsereg – azaz minden világi, a hatalom támaszául szolgáló csoport – személyesen tőle függ, hozzá lojális.

A kezdetek: hatalomátvétel és stabilizáció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amikor asz-Szálih Ajjúb meghalt, kijelölt örököse, al-Muazzam Túránsáh Anatóliában tartózkodott, és csak hónapok múlva érkezett Egyiptomba. Mivel a szultánságot éppen a keresztesek fenyegették a francia IX. (Szent) Lajos vezetése alatt, a válság elkerülése érdekében a szultán özvegye, Sadzsar ad-Durr és a legbefolyásosabb mamlúkok összefogtak, és eltitkolták Ajjúb halálát. Túránsáhban azonban csalódniuk kellett: miután a keresztesek megkezdték a visszavonulást, az új uralkodó megpróbálta saját embereivel lecserélni a korábbi adminisztrációt. Túránsáhot rövidesen meggyilkolták, és Sadzsar ad-Durrt tették szultánnővé. A példátlan eset komoly felháborodást váltott ki, így az özvegy lemondott, és al-Muizz Ajbak néven Ajjúb egyik volt mamlúkja vette át a hatalmat. A mamlúkok egy része elégedetlen volt a lépéssel, és ajjúbida restaurációt követeltek, ráadásul an-Nászir Júszuf aleppói fejedelem magának követelte a trónt. Ajbak így rövid úton lemondott, és egy kiskorú ajjúbida herceget tett a trónra, aki helyett továbbra is ő irányította az államot – addig, amíg fel nem számolta az aleppói fenyegetést, és nem végzett ellenzékének vezetőjével, száműzetésbe kényszerítve annak híveit 1254-ben. Ekkortól kezdve beszélhetünk megszakítás nélküli mamlúkuralomról.

Ajbakkal felesége, az időközben hozzáment Sadzsar ad-Durr végzett hatalomféltési okokból, mire őt is meggyilkolták, és Ajbak kiskorú fiát tették trónra. Mellette azonban atyja egyik mamlúkja, bizonyos Kutuz gyakorolta a hatalmat, aki 1259-ben lemondatta. Kutuz kibékült az 1254 óta Szíriában zsoldoskodó, Egyiptomba be-betörő mamlúkokkal, akiket Bajbarsz al-Bundukárí vezetett. Velük együttműködve sikerült legyőznie az addig megállíthatatlanul előretörő mongolokat az 1260-as Ajn Dzsálút-i csatában, és korábbi pusztításuk eredményét kihasználva akadálymentesen olvaszthatta birodalmába Szíriát, ami ettől kezdve a szultánság része maradt annak bukásáig. A sértett Bajbarsz az úton hazafelé meggyilkolta Kutuzt, és személyében a legnagyobb mamlúk szultánok egyike lépett trónra.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]