Tubten Gyaco

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tubten Gyaco, a 13. dalai láma.

Tubten Gyaco (tibeti: ཐུབ་བསྟན་རྒྱ་མཚོ་; Wylie: Thub Bstan Rgya Mtsho; 1876. február 12. – 1933. december 17.) a 13. dalai láma volt Tibetben.[1]

1878-ban fedezték fel, hogy ő a dalai láma reinkarnációja. Ekkor Lhászába került, ahol fogadalmat tett a pancsen lámának, Tenpai Wangcsuknak és felvette a "Ngawang Lobszang Tupten Gyaco Dzsigdral Csoklej Namgyal" nevet. 1879-ben foglalta el a trónt a Potala-palotában, de 1895-ig nem gyakorolt semmilyen politikai hatalmat[2].

Tubten Gyaco intelligens reformernek bizonyult, aki fontos szerepet játszott abban a korban, amikor Tibet az orosz és a brit birodalom közti csatározás egyik bábuja volt. Ellenszegült a britek expedíciós szándékának, visszaállította a kolostori életbe a szigort és megnövelte a világi vezetők számát, hogy féken tartsa az eltúlzott vallási teljhatalmat.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dalai láma 1876-ban született a Szam-je kolostor közelében, Tak-po tartományban.[3]

Agvan Doržiev[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Agvan Doržiev (1854–1938) egy hori burját származású mongol, tibeti szerzetes volt, aki 19 éves korában került a Lhásza melletti gelugpa kolostorba, Drepungba, amely Tibet legnagyobb kolostora. Miután itt sikeresen elvégezte a hagyományos vallási tanulmányokat, megszerezte a legmagasabb egyetemi buddhista fokozatokat is.[4][5] Belőle vált a tizenéves dalai láma tanítója és vitatársa, akivel később jó barátok lettek. Agvan Doržievet bízta meg a láma diplomáciai feladatokkal, amikor Oroszországba vagy más országba küldte.[6]

Katonai expedíciók Tibetben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 13. dalai láma utolsó éveit a tibeti Necsungban töltötte.
A dalai láma elhagyja Lhászát.

1904-ben a britek tibeti expedícióját követően Doržiev meggyőzte a lámát, hogy szökjön el Mongóliába. A 2400 kilométeres út négy hónapig tartott. A láma szomszédos országban ezután bő egy évet töltött, amely során tanításokat adott a mongoloknak és több orosz katonai vezetővel találkozott, akiket arról igyekezett meggyőzni, hogy Tibet és Mongólia is visszavonhatatlanul függetlenedni kíván Kínától. A vérfürdő elkerülése érdekében kérte az oroszok segítségét.[7] Felvetette, hogy amennyiben nem számíthat orosz segítségre, úgy a britekhez kellene fordulnia.

Miután Tubten Gyaco elmenekült Tibetből, a Csing-dinasztia kihirdette, hogy a láma lemondott és ők a szuverenitásukat így ismét kiterjesztették Tibetre, valamint követeléseket tettek Nepálra és Bhutánra is. 1904. szeptember 7-én egyezség született a Potala palotában Nagy Britannia és Tibet között nepáli és butáni képviselők jelenlétében,[8] amelyet 1906-ban egy szerződés követett a britek és a kínaiak között. A britek egy összegért cserébe elfogadták, hogy nem csatolnak magukhoz tibeti területet és nem avatkoznak bele a tibeti államügyekbe, míg a kínaiak vállalták, hogy megvédik Tibetet az idegen támadásoktól.[9][10]

A dalai láma később a nagy Kumbum kolostorban tartózkodott Xining közelében, majd keletre utazott az egyik legszentebb buddhista hegyhez Kínában, Pekingtől 300 kilométerre. Innen a láma már hatalmas kísérő táborral indult tovább (köztük többek között az éppen függetlenedett finn állam elnökével).[11] A láma kampányt indított, hogy megerősítse Tibet nemzetközi kapcsolatait és, hogy megszabadítsa országát a kínai uralomtól. 1908. szeptemberében fogadta őt Ce-hszi kínai császárné, aki igyekezett megerősíteni Tibet alárendelt szerepét, ám a dalai láma megtagadta az előtte való leborulást.[12] A láma Pekingben maradt év végéig.

Miután a láma visszatért országába, nekilátott a kormány újraszervezéséhez, azonban egy 1910-es kínai hadjárat következtében el kellett menekülnie Indiába.[13][14]

1911-ben a Csing-dinasztiát forradalom döntötte le hatalmáról és 1912. végére az utolsó kínai csapat is eltávozott Tibetből.

Hatalomátvétel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 13. dalai láma a Szikkim királlyal az indiai Dardzsilingben, India.

1895-ben Tubten Gyaco átvette a hatalmat a kolostoroktól. Két száműzetése során (1904–1909 és 1910–1913) megtapasztalta a nemzetközi politika összetettségét és jelentőségét egyaránt. 1913-ban, amikor a láma visszatért indiai száműzetéséből, akkor a kínai kormány elnézést kért a korábbi dinasztia által okozott sérelmekért és felajánlotta, hogy segít neki visszaállítani a hatalmát. Erre azt válaszolta, hogy őt nem érdekli semmilyen kínai rang, helyette átveszi a spirituális és politikai irányítást Tibetben.[15] Egy személyben gyakorolta ezután országa külügyéveit kormány és parlament nélkül.[16]

1913. elején a 13. dalai láma kinyilatkoztatta Tibet függetlenségét Kínától, majd szabványosította a tibeti nemzeti lobogót mai formájában.[17] 1912. végén Tibetben kinyomták az első tibeti bélyegeket és az első történelmi pénzjegyeiket. Új egészségügyi főiskola épült a következő évben Dzsokang közelében.[18] Törvényeket hoztak a hivatali korrupció leszorítása érdekében, adórendszert vezettek be és létrehozták a rendőrséget. Átvizsgálták a büntetés-végrehajtást és egységesítve kiterjesztették az egész országra. Eltörölték a halálbüntetést, lényegesen lecsökkentették a fizikális büntetéseket, valamint javítottak a fogdák színvonalán is.[19][20] Világi oktatással egészítették ki a vallásit. Bevezetésre került az elektromosság, a telefon és az első autó is megjelent Tibetben.

1932-ben muzulmán és kínai csapatok legyőzték a tibeti hadsereget és sok területet elfoglaltak.[21][22][23] Olyannyira sokat, hogy végül a dalai láma segítséget kért az indiai brit kormánytól. Brit nyomásra sikerült elérni egy tűzszünetet[24], majd számos megállapodás is született a háború befejezésére[25][26][27]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Sheel, R. N. Rahul. "The Institution of the Dalai Lama". The Tibet Journal, Dharamsala, India. Vol. XIV No. 3. Autumn 1989, p. 28. ISSN 0970-5368
  2. His Holiness the Thirteenth Dalai Lama, Thupten Gyatso, Namgyal Monastery
  3. Bell (1946); p. 40-41
  4. Chö-Yang: The Voice of Tibetan Religion and Culture. Year of Tibet Edition, p. 80. 1991. Gangchen Kyishong, Dharamsala, H.P., India.
  5. Ostrovskaya-Junior, Elena A. Buddhism in Saint Petersburg.
  6. French, Patrick. Younghusband: The Last Great Imperial Adventurer, p. 186. (1994). Reprint: Flamingo, London. ISBN 978-0006376019.
  7. Tamm, Eric Enno. "The Horse That Leaps Through Clouds: A Tale of Espionage, the Silk Road and the Rise of Modern China." Vancouver: Douglas & McIntyre, 2010, pp. 364-265. See http://horsethatleaps.com
  8. Richardson, Hugh E. Tibet & its History, Shambala, Boulder and London, 1984, p.268-270.
  9. http://www.webcitation.org/5iwEyckUo Convention Between Great Britain and China Respecting Tibet (1906)
  10. Bell, Charles (1924) Tibet: Past and Present. Oxford: Clarendon Press; p. 288.
  11. Tamm, Eric Enno. "The Horse That Leaps Through Clouds: A Tale of Espionage, the Silk Road and the Rise of Modern China." Vancouver: Douglas & McIntyre, 2010, pp. 364. See http://horsethatleaps.com
  12. Tamm, Eric Enno. "The Horse That Leaps Through Clouds: A Tale of Espionage, the Silk Road and the Rise of Modern China." Vancouver: Douglas & McIntyre, 2010, pp. 367. See http://horsethatleaps.com
  13. Chapman (1940), p. 133.
  14. French, Patrick. Younghusband: The Last Great Imperial Adventurer, p. 258. (1994). Reprint: Flamingo, London. ISBN 978-0006376019.
  15. Mayhew, Bradley and Michael Kohn. (2005). Tibet, p. 32. Lonely Planet Publications. ISBN 1-74059-523-8.
  16. Sheel, R. N. Rahul. "The Institution of the Dalai Lama". The Tibet Journal, Vol. XIV No. 3. Autumn 1989, pp. 24 and 29.
  17. Sheel, p. 20.
  18. Dowman, Keith. (1988). The Power-Places of Central Tibet: The Pilgrim's Guide, p. 49. Routledge & Kegan Paul Ltd., London. ISBN 0-7102-1370-0.
  19. Norbu, Thubten Jigme and Turnbull, Colin M. (1968). Tibet: An account of the history, the religion and the people of Tibet. Reprint: Touchstone Books. New York. ISBN 0-671-20559-5, pp. 317-318.
  20. Laird (2006), p. 244.
  21. - The historical status of China's Tibet, Jiawei Wang, Nimajianzan, 1997. 五洲传播出版社 isbn=7801133048
  22. The biographies of the Dalai Lamas, Hanzhang Ya, Ya Hanzhang, 1991, Foreign Languages Press - isbn=0835122662
  23. India & China, 1904-2004: a century of peace and conflict, B. R. Deepak, 2005, Manak Publications - isbn=8178271125
  24. Richardson, Hugh E. (1984). Tibet and its History. 2nd Edition, pp. 134-136. Shambhala Publications, Boston. ISBN 0-87773-376-7 (pbk).
  25. The Journal of the Oriental Society of Australia, Volumes 31-34, Oriental Society of Australia, 2000, Oriental Society of Australia
  26. Historical themes and current change in Central and Inner Asia: papers presented at the Central and Inner Asian Seminar, University of Toronto, April 25–26, 1997, Volume 1997, Michael Gervers, Wayne Schlepp, Joint Centre for Asia Pacific Studies, 1998, Joint Centre for Asia Pacific Studies - isbn=189529634X
  27. Wars and Conflicts Between Tibet and China

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bell, Charles (1946) Portrait of a Dalai Lama: the Life and Times of the Great Thirteenth by Charles Alfred Bell, Sir Charles Bell, Publisher: Wisdom Publications (MA), January 1987, ISBN 9780861710553 (first published as Portrait of the Dalai Lama: London: Collins, 1946).
  • Bell, Charles (1924) Tibet: Past and Present. Oxford: Clarendon Press
  • Bell, Charles (1931) The Religion of Tibet. Oxford: Clarendon Press
  • Gelek, Surkhang Wangchen. 1982. "Tibet: The Critical Years (Part 1) "The Thirteenth Dalai Lama". The Tibet Journal. Vol. VII, No. 4. Winter 1982, pp. 11–19.
  • Goldstein, Melvyn C. A History of Modern Tibet, 1913–1951: the demise of the Lamaist state (Berkeley: University of California Press, 1989) ISBN 978-0-520-07590-0
  • Mullin, Glenn H. (2001). The Fourteen Dalai Lamas: A Sacred Legacy of Reincarnation, pp. 376–451. Clear Light Publishers. Santa Fe, New Mexico. ISBN 1-57416-092-3.
  • Richardson, Hugh E.(1984): Tibet & its History. Boulder and London: Shambala. ISBN 0-87773-292-2.
  • Samten, Jampa. (2010). "Notes on the Thirteenth Dalai Lama's Confidential Letter to the Tsar of Russia." In: The Tibet Journal, Special issue. Autumn 2009 vol XXXIV n. 3-Summer 2010 vol XXXV n. 2. "The Earth Ox Papers", edited by Roberto Vitali, pp. 357–370.
  • Smith, Warren (1997):Tibetan Nation. New Delhi: HarperCollins. ISBN 0-8133-3155-2
  • Tamm, Eric Enno. "The Horse That Leaps Through Clouds: A Tale of Espionage, the Silk Road and the Rise of Modern China." Vancouver: Douglas & McIntyre, 2010, Chapter 17 & 18. ISBN 978-1553652694. See http://horsethatleaps.com
  • Tsering Shakya (1999): The Dragon in the Land of Snows. A History of Modern Tibet since 1947. London:Pimlico. ISBN 0-7126-6533-1
  • The Wonderful Rosary of Jewels. An official biography compiled for the Tibetan Government, completed in February 1940


Dalai láma
Előd:
Trinle Gyaco
(1857-1875)
Dhamma wiel
Utód:
Tendzin Gyaco
(1933-)