Anna brit királynő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Anna
Queen Anne.jpg

Nagy-Britannia és Írország királynője
előtte Anglia és Skócia királynője
Uralkodási ideje
1702. március 9.1714. augusztus 1.
Koronázása London
1702. április 23.
Elődje III. (Orániai) Vilmos
Utódja I. (Hannoveri) György
Életrajzi adatok
Uralkodóház Stuart-ház
Született 1665. február 6.
St. James's Palace, London
Elhunyt 1714. augusztus 1. (49 évesen)
Kensington Palace, London
Nyughelye Westminster-apátság, London
Házastársa Oldenburgi György dán és norvég királyi herceg, Cumberland hercege
Gyermekei 1. N. (leány) (halva született 1684)
2. Mária (1685–1687)
3. Anna Zsófia (1686–1687)
4. N. (gyermek) (elvetélt 1687)
5. N. (fiú) (halva született 1687)
6. N. (gyermek) (elvetélt 1688)
7. Vilmos (1689–1700)
8. Mária (1690–1690)
9. György (1692–1692)
10. N. (leány) (halva született 1693)
11. N. (gyermek) (halva született 1694)
12. N. (leány) (elvetélt 1696)
13. N. (gyermek) (elvetélt 1696)
14. N. (gyermek) (elvetélt 1697)
15. N. (gyermek) (elvetélt 1697)
16. N. (fiú) (halva született 1698)
17. N. (fiú) (halva született 1700)
Édesapja II. Jakab
Édesanyja Hyde Anna

Anna (Stuart Anna; 1665. február 6.1714. augusztus 1.) Anglia, Skócia és Írország királynője, a Stuart-ház utolsó uralkodója. Római katolikus apját, II. Jakabot 1688-ban erőszakkal eltávolították a trónról, ekkor a brit történelemben immár másodízben két társuralkodó, Anna nővére, II. Mária és az ő férje, Vilmos került trónra. Mária halála után Vilmos egyedül uralkodott haláláig, 1702. március 8-ig. Utána lépett a trónra Anna, és 12 évig uralkodott.

Fiatal évei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyermekkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Anna a londoni Szent Jakab palotában (St. James’s Palace), Stuart Jakab yorki herceg (a későbbi II. Jakab) és első felesége, Hyde Anna másodszülött lányaként jött a világra. Apai nagybátyja II. Károly, nővére a későbbi II. Mária volt – a pár gyermekei közül csupán ők ketten élték meg a felnőttkort.[1] Anna gyermekkorában egy orvosi beavatkozás következményeként kialakult szembetegségtől szenvedett, ami miatt Franciaországba küldték. Nagyanyjával, Bourbon Henrietta Mária özvegy angol királynéval, majd az ő halála után nagynénjével, Stuart Henrietta orléans-i hercegnével élt. Franciaországból 1670-ben tért haza. 1673 körül ismerte meg Sarah Jenningset, akivel Anna titkos leszbikus szerelmi viszonyt folytatott,[2] és aki egyik legbefolyásosabb tanácsadója lett.[3] Jennings később John Churchillhez ment feleségül[4].

1673-ban kiderült, hogy apja áttért a római katolikus hitre. Annát és nővérét, Máriát azonban II. Károly utasításainak megfelelően szigorú protestáns szellemben nevelték.[5] 1683. július 28-án a protestáns Oldenburgi György dán és norvég királyi herceg, V. Keresztély dán király öccse feleségül vette Annát, akinek (II. Frigyes dán királyon keresztül) harmadunokatestvére volt. A házasság nem volt népszerű, de boldognak bizonyult.[6] Sarah Churchill lett Anna kamarása, és az ő kívánságára kölcsönös bizalmuk és ragaszkodásuk jeleként mellőztek mindenféle tiszteletadási kötelezettséget: a két hölgy egymást Mrs. Morleynak és Mrs. Freemannek hívta.[4]

II. Jakab uralkodása alatt (1685-88)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután II. Károly 1685-ben meghalt (halálos ágyán áttért a római katolikus hitre), II. Jakab néven Anna apja lett az ország királya.[7] Az angolok nem szívesen fogadták a katolikus Jakabot,[8] aki amúgy is abszolutizmusra hajló, időnként kegyetlenkedő uralkodónak bizonyult. Úgy tűnt, hogy Jakab minden protestánst ki akar zárni az államügyekből.[9] A közvéleményt megrémítette, hogy Jakab második felesége, Modenai Mária 1688. június 10-én fiúnak, James Francis Edward Stuartnak adott életet. Egyre fenyegetőbb veszéllyé vált egy római katolikus dinasztia kialakulása,[10] ezért pletykálni kezdték, hogy a gyermek nem is Jakabé. Anna a következőket írta Máriának: „Most már soha nem lehetek elégedett, akár vér szerinti a gyermek, akár nem. Lehet, hogy a testvérünk, de Isten tudja.”[11]

Anna hercegnő testvére, Mária és sógora, Vilmos ezután mind nyíltabban elhatárolódtak II. Jakabtól, előkészítve a trónfosztásához vezető, ún. dicsőséges forradalmat.

A „dicsőséges forradalom”[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel Jakab megtiltotta Máriának, hogy 1688 tavaszán meglátogassa Annát, a testvérek levélben tartották a kapcsolatot. Anna ekkori viselkedését nagyban befolyásoló[12] Churchillék tanácsára Vilmos novemberi partraszállása után semmiképpen sem támogatta apját, és Vilmosnak írt támogató levelet. Churchill a királyt a hónap 24. napján elhagyta, és amikor Jakab 26-án visszatért Londonba, azt találta, hogy előző éjszaka Anna és komornája követték férjeik példáját:[13] a Whitehall hátsó lépcsőin kimenekültek, egy éjszakát London püspökénél töltöttek, és december 1-jén érkeztek Nottinghambe. A hercegnő először ott fedte fel kilétét, és kijelölt egy tanácsot. Ezután Oxfordba utazott, hogy találkozzon György herceggel. Eddigre már nagy sereg vigyázott rá. December 19-én tért vissza Londonba, ahol meglátogatta sógorát, III. Vilmost.

1689-ben összeült a parlament. Megállapította, hogy Jakab lemondott a királyságról, amikor elmenekült, és emiatt a trón betöltetlen. A koronát Máriának ajánlották, de Vilmos és Mária ezt közösen fogadták el.[14] A Jognyilatkozat (Declaration of Rights), majd a Jogok törvénye (Bill of Rights) szabályozta a trón utódlását: Máriát és Vilmost Anna hercegnő és leszármazottai, majd Vilmosnak egy esetleges későbbi házasságából születendő leszármazottai követhették.

Mária és Vilmos[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nem sokkal trónra lépésük után Mária és Vilmos Marlborough grófjává emelték Churchillt. 1692-ben azonban, miután fény derült John Churchill és II. Jakab titkos levelezésére, Mária elvette lord Marlborough minden tisztségét. Lady Marlborough is kikerült az udvartartásból, ami olyannyira felmérgesítette Anna hercegnőt, hogy elhagyta az addig otthonául szolgáló Syon House királyi kastélyt, Northumberland hercegének otthonát. Erre föl a királyi pár megvonta tőle a gárdisták védelmét, és az őrök többé nem tisztelegtek férjének.[12]

II. Mária 1694-ben himlőben meghalt, és III. Vilmos egyedül uralkodott tovább. Anna ekkor lett hivatalos trónörökös.

Uralkodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nem különösebben okos, beteges asszony volt, aki helyett voltaképpen miniszterei, illetve kegyencnői kormányoztak:

Magánélete válságok sorozata volt:

  • egyrészt leszbikus hajlama miatt,
  • másrészt, mert nem tudott életképes utódnak életet adni.

Tizenhetedik gyermekének halála után, 1701-ben elfogadta a trónöröklést szabályozó Utódlási törvényt (Act of Settlement). Ennek értelmében halála után a korona a Stuartok protestáns utódaira, a Hannover-házra szállt. Gyermektelenül halt meg, ezért másodunokatestvére, a Hannover-házhoz tartozó I. György követte a trónon – őt anyai nagyanyja, Stuart Erzsébet, I. Jakab lánya kapcsolta a Stuart-házhoz.[1]

Uralkodását is a (vallási és külpolitikai) konfliktusok jellemezték. Száműzött apja és hívei, a jakobiták több összeesküvést is szőttek hatalmának megdöntésére; ezeket kemény kézzel elfojtotta.

A spanyol örökösödési háború[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Uralkodását végigkísérte a spanyol örökösödési háború (1700-1714), amelyben Anglia a dunai Habsburg Birodalmat támogatta XIV. Lajossal szemben. A háború észak-amerikai hadműveleteit a történészek gyakran „Anna királynő háborúja” néven emlegetik.

A Habsburg Birodalom és a „tengeri hatalmak” (Anglia és Hollandia) szövetségét még III. Vilmos angol király kovácsolta össze, és az halála után is fennmaradt. Anna közvetlenül trónra lépése után a Térdszalagrend lovagjává ütötte, tábornagyi rangra emelte, és táborszernaggyá (Master-General of the Ordinance) nevezte ki komornájának és barátnőjének férjét, lord Marlborought. Még abban az évben (1702-ben) a szövetségesek és Franciaország konfliktusa nyílt háborúvá fajult, és Marlborough lett a szövetséges csapatok főparancsnoka. Pályatársai közül kiemelkedő stratégaként és taktikusként több kisebb győzelem mellett döntő diadalt aratott:

Anna csak kényszerűségből működött együtt a háborúpárti whigekkel, ezért kapva kapott az alkalmon, amikor 1710-ben bebizonyosodott, hogy Marlborough több mint 200 ezer angol fontot elsikkasztott. A herceget visszarendelte Angliába, 1711-ben leváltotta, bíróság elé állította, és feleségét is elbocsátotta. Szakított a háborúpárti whig párttal, és az új, tory kormány nyomban tárgyalni kezdett a békekötésről.

A háborúból Anglia győztesként került ki. Megkapta:

Nagy-Britannia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1707. május 1-jén az Acts of Union 1707 értelmében Anglia és Skócia egy államba egyesült; ez lett Nagy-Britannia Egyesült Királysága. Ezzel az addigi perszonáluniót reálunióvá alakították. Anna volt az egyesült ország első uralkodója, bár Írország koronáját még mindig külön viselte. Miután a két parlament külön-külön elfogadta a törvényt, mindkettőt feloszlatták, és helyettük megalakították Nagy-Britannia Parlamentjét. Ez az angol parlament korábbi épületében ülésezett.

Kulturális események uralkodása alatt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Anna jelentősen hozzájárult az angol teakultusz kialakulásához azzal, hogy a megszokott ale sör helyett teát ivott a reggelihez. A teadivat főleg a nők között terjedt viharosan, amit jelentősen elősegített, hogy a teázókba ők is beléphettek, a kávéházakba viszont nem.
  • 1705. április 16-án lovaggá ütötte Isaac Newtont.
  • Az 1707 októberében Gibraltárból hazatérő angol flotta a Csatornán 4 hajót és 1647 embert vesztett, mert a nagy ködben nem tudták meghatározni földrajzi helyzetüket. A katasztrófa hatására Anna még az évben kihirdette a hosszúsági törvényt (Longitude Act) és díjat tűzött ki a hosszúsági érték pontos meghatározására. A díjat közel 50 évnyi kemény munkával John Harrison nyerte el a pontos kronométer megalkotásával.
  • A mai értelemben vett kakaó italt Anna háziorvosa, sir Hans Sloane találta föl: ő kezdte a csokoládét tejjel keverni.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Férjétől, Dániai Györgytől (1653. április 2.1708. október 28.) 17 gyermeke született:

Név
Születés
Halál
Megjegyzés
1. egy halva született leány 1684. május 12.
2. Mária 1685. június 2. 1687. február 8.
3. Anna Zsófia 1686. május 12. 1687. február 2.
4. egy vetélés 1687. január 21.
5. egy halva született fiú 1687. október 22.
6. egy vetélés 1688. április 16.
7. Vilmos 1689. július 24. 1700. július 29.
8. Mária 1690. október 14. 1690. október 14.
9. György 1692. április 17. 1692. április 17.
10. halva született leány 1693. március 23.
11. halva született csecsemő 1694. január 21.
12. elvetélt leánygyermek 1696. február 17. vagy 18.
13. vetélés 1696. szeptember 20.
14. vetélés 1697. március 25.
15. vetélés 1697. december eleje
16. halva született fiú 1698. szeptember 15.
17. halva született fiú 1700. január 24.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Lodge (1832), pp. 7–8
  2. Vö. Rowse (1977) és Eszenyi (2006)
  3. Encyclopaedia Britannica online Sarah Jennings, Duchess of Marlborough szócikk
  4. ^ a b Field, Ophelia. Sarah Churchill Duchess of Marlborough, The Queen's Favourite. St. Martin's Press (2003. július 24.) 
  5. Innes (1913) p. 440
  6. Gregg (2001), pp. 32–35
  7. Ward, pp. 230–231
  8. Ward, pp. 236–240
  9. Nenner, Howard. The Right to be King: the Succession to the Crown of England, 1603–1714. Palgrave Macmillan, 243. o. ISBN 0-333-57724-8 (1998. július 24.) 
  10. Ward, pp. 241–242
  11. Dalrymple, John. Memoirs volume ii, 175. o (1778) 
  12. ^ a b Mary II, 11th Ed., London: Cambridge University Press (1911) 
  13. Innes (1913), pp. 482–483
  14. Ward, pp. 250–251

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
III. (Orániai) Vilmos
Anglia királynője
17021714
Az angol királyi címer
Következő uralkodó:
I. (Hannoveri) György