Hyde Anna yorki hercegné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Anna yorki hercegné
Anne Hyde by Sir Peter Lely.JPG
Anna, York hercegnéje (Peter Lely, 1665 körül)
Született 1638. március 22.
 Anglia, Windsor
Elhunyt 1671. március 31. (33 évesen)
 Anglia, London
Házastársa II. Jakab angol király
Gyermekei Mária
Anna
Szülei Edward Hyde
Frances Aylesbury

Anna yorki hercegné, született Lady Anne Hyde (angolul: Anne, Duchess of York; Windsor, 1638. március 22.London, 1671. március 31.) angol főnemes, házassága révén angol és skót királyi hercegné, Albany és York hercegnéje.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása és gyermekkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Anne Hyde Arms.svg

Lady Anne Hyde 1637. március 22-én, egyes források szerint ugyanezen a napon, egy évvel később jött világra családja Cranbourne Lodge nevű windsori rezidenciájában Sir Edward Hyde (1609–1674) és második felesége, Frances Aylesbury (1617–1667) gyermekeként.[1] Mindkét szülője részéről angol nemesi családból származott; édesapja mint II. Károly angol király bizalmi embere és minisztere vált ismertté, akit szolgálataira való tekintettel később grófi rangra emeltek. Édesanyja Edward Hyde második felesége volt; az első feleség, Anne Ayliffe of Grittenham, akivel Edward Hyde 1629-ben kötött házasságot, himlő következtében halt meg fél évvel később, s Anne Hyde az ő emlékére kapta keresztnevét. A családban négy, felnőttkort megért gyermek volt, Henry, Laurence, Anne és Frances.[2]

Az angol polgári forradalmat követően a királyi család külföldi száműzetésbe kényszerült, ahova a mélyen királypárti Hyde család 1649 májusában követte őket; Anne Hyde gyermekkoráról ezen kívül szinte semmit sem lehet tudni.[3] A Hyde család a hollandiai Breda városában telepedett le. Anne Hyde édesapja a királyhű royalisták egyik vezetőjeként a leendő II. Károly angol király belső tanácsnokaként működött, maga Anne Hyde pedig Mária brit királyi hercegnő udvarhölgyeként szolgált. Anne Hyde divatos, vonzó hölgy volt,[4] kegyét több fiatalember is kereste, többek között Lord Spencer Compton[5] és Lord Henry Jermyn, aki iránt Anne Hyde is gyengéd érzelmeket táplált egészen a yorki herceggel való találkozásáig.[6]

Házassága és gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Anne Hyde mint udvarhölgy ismerkedett meg a kivégzett angol király fiatalabbik fiával, Jakab yorki herceggel (1633–1701). A hercegnek megnyerte a tetszését a fiatal angol nemeskisasszony, és noha ígéretet tett neki az egybekelésre,[7] azonban csak bátyja – aki szerint az erős akaratú, határozott Anne Hyde jó hatást gyakorolt befolyásolható öccsére – bátorítására kérte meg a kezét 1659-ben.[8] A házasságban az is közrejátszott, hogy a menyasszony áldott állapota ekkor már nyilvánvaló volt, és a kor erkölcsei szerint az apának feleségül kellett vennie Anne Hyde-ot.[9] Az esküvőt titokban tartották meg még ugyanabban az évben november 24-én Breda városában.

Az angol monarchia restaurálását követően a királyi család hazatért száműzetéséből, és ekkor a yorki herceg hivatalos, ugyanakkor privát ceremónia keretében is feleségül vette Anne Hyde-ot 1660. szeptember 3-án Londonban, a menyasszony édesapjának házában. A házasságot meglehetősen eltérő véleményekkel fogadták: sokak szerint az újdonsült yorki hercegné nem rendelkezett kellő eleganciával és szépséggel, ugyanakkor a francia nagykövet úgy jellemezte a hercegnét mint „bátor, okos és szinte királyi vérrel felérő tettre kész”[10] asszonyt. Saumel Pepys politikus szavai szerint „egyszerű nő” volt, míg de Gramont gróf írásai alapján „a hercegnének fenséges modora volt, egész jó alakja, nem igazi szépség, de szellemes…” Burnet véleményében „nagy tudással bírt és élénk értelemmel állt a dolgokhoz. Nagyvonalú volt és barátságos, de túl erős ellenségnek.”[11] Alacsonynak tekintett származása miatt a hercegné nem volt népszerű az udvarban,[12] életét ráadásul nehezítette férje folyamatos hűtlensége is.

Jakab és Anna yorki hercegi pár két leányukkal (Sir Peter Lely)

Anne Hyde és Jakab yorki herceg házasságából összesen nyolc gyermek született, azonban közülük csak két leány érte meg a felnőttkort, a többiek csecsemőként, illetve kisgyermekként elhaláloztak:

Élete vége felé a hercegné – mélyen anglikán családja tiltakozása ellenére is – áttért a katolikus hitre, melyet külföldi tartózkodások alatt nyílt alkalma jobban megismerni.[13] Példáját később férje is követte. Átkeresztelkedésük ellenére gyermekeiket egy királyi rendelet értelmében anglikán nevelésben részesítették,[14] minthogy a király ekkor még ellenezte a katolikus vallást és ragaszkodott a gyermekek protestáns oktatásához.[15]

Halála és emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Anne Hyde életet adott „nyolcadik gyermekének, egy leánynak 1671. február 9-én, de ekkor már halálos betegsége, feltehetően emlőrák, előrehaladott állapotban volt.”[16][17] Régebb óta, Edgár fia születésétől fogva betegeskedett. Utolsó gyermeke világra jötte után alig pár héttel, 1671. március 31-én Anna yorki hercegné fiatalon, harminchárom évesen elhunyt a fővárosban található Szent Jakab-palotában. Bebalzsamozott testét westminsteri apátságban temették el két nappal később.[18] Ekkor négy gyermeke volt még életben, ám közülük Edgár és Katalin még ugyanebben az évben meghaltak, Mária és Anna hercegnőket hagyva Anne Hyde egyedüli leszármazottjaiként és a yorki herceg örököseiként.[19]

Halála után férje trónra került, de a dicsőséges forradalom során lemondott a koronáról idősebbik életben maradt leánya javára, akinek halála után húgát koronázták brit királynővé. Anne Hyde után a mindenkori brit trónörökös nem vett feleségül angol nőt egészen Károly walesi herceg és Diana Spencer házasságkötéséig. Anna yorki hercegné alakja feltűnt a 2003-as, Charles II: The Power & The Passion című tévésorozatban, ahol a hercegné szerepét Tabitha Wady játszotta el.

Leszármazása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Weir 2008  259.
  2. Edward Hyde, Clarendon 1. grófjának életrajzi adatai (angol nyelven) (HTML). thePeerage.com, 2011. október 25. (Hozzáférés: 2013. február 4.)
  3. Henslowe 1915  18.
  4. Melville 2005  3.
  5. Henslowe 1915  34.
  6. Melville 2005  3–4.
  7. Miller 2000  44.
  8. Softly 1979  91.
  9. Henslowe 1915  130–1.
  10.   „courage, cleverness, and energy almost worthy of a King's blood.” Lásd Fraser 1979  202.
  11. Cokayne, G.E., Vicary Gibbs, H.A. Doubleday, Geoffrey H. White.szerk.: Duncan Warrand, Lord Howard de Walden: 12. kötet/2, The Complete Peerage of England, Scotland, Ireland, Great Britain and the United Kingdom, Extant, Extinct or Dormant, új kiadás (angol nyelven), Gloucester: Alan Sutton Publishing, 917. o [1910–59] (2000). Hozzáférés ideje: 2010. április 11. „Samuel Pepys as 'a plain woman'. The Comte de Gramont wrote 'this Princess had a majestic manner, a figure which was pretty good, not much beauty, a great deal of wit and ... an eye for merit'. Burnet wrote 'she had great knowledge, and a lively sense of things. She soon understood what delonged to a princess and took state on her rather too much ... She was generous and friendly; but was too severe an enemy'” 
  12. Melville 2005  19.
  13. Miller 2000  58–9.
  14. Van der Kiste 2003  32.
  15. Waller 2002  92.
  16. Melville 2005  32.
  17. Queen Anne (HTML). English Monarchs. (Hozzáférés: 2010. május 4.)
  18. Henslowe 1915  300.
  19. Waller 2002  49–50.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Anne Hyde című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
  • Fraser 1979: Fraser, Antonia. King Charles II (angol nyelven). London: Weidenfeld and Nicolson. ISBN 0-297-77571-5 (1979) 
  • Henslowe 1915: Henslowe, J. R: Anne Hyde, Duchess of York. London: T. W. Laurie. 1915. 
  • Melville 2005: Melville, Lewis: The Windsor Beauties: Ladies of the Court of Charles II. Michigan: Loving Healing Press. 2005. ISBN 1932690131  
  • Miller 2000: Miller, John: James II. New Haven: Yale University Press. 2000. ISBN 0300087284  
  • Softly 1979: Softly, Barbara: The Queens of England. Michigan: Bell Pub Co. 1979. ISBN 0517302004  
  • Van der Kiste 2003: Van der Kiste, John: William and Mary. Gloucestershire: Sutton. 2003. ISBN 0750930489  
  • Waller 2002: Waller, Maureen: Ungrateful Daughters: The Stuart Princesses who Stole Their Father's Crown. London: Hodder & Stoughton. 2002. ISBN 031230711X  
  • Weir 2008: Weir, Alison: Britain's Royal Families: The Complete Genealogy. London: Vintage Books. 2008. ISBN 9780099539735  

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]