I. Dávid skót király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Dávid
DavidIofScotland.jpg

Skócia királya
Uralkodási ideje
1124. – 1153. május 24.
Koronázása
1124. áprilisa/májusa, Scone
Elődje I. Sándor
Utódja IV. Malcolm
Életrajzi adatok
Uralkodóház Dunkeld-ház
Született
1084
Elhunyt
1153. május 24. (69 évesen)
Carlisle
Nyughelye Dunfermline Apátság
Házastársa Huntingdoni Matilda
Gyermekei Henrik
Hodierna
Klaricia
Édesapja III. Malcolm skót király
Édesanyja Skóciai Szent Margit

Szent I. Dávid vagy Dabíd mac Maíl Choluim (1082/1084Carlisle, 1153. május 24.) Skócia királya 1124 és 1153 között.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dávid a leányágon feltételezhetően Árpád-házi leszármazott Skóciai Szent Margit és III. Malcolm skót király hatodik, és egyben utolsó gyermeke volt. 1093-ban, szülei halála után biztonsági okokból a testvéreivel együtt Angliába küldték, valószínűleg Ramsey-be. Hét évvel később, mikor egyik nővére, Skóciai Matild I. Henrik angol király felesége lett, Dávidot is magával vitte a tudós király udvarába, ahol nagyon jó képzést kapott. 1107-ben meghalt a bátyja, Edgar, aki Malcolmot követte a trónon, és végakarata szerint az országot megosztották Dávid és bátyja, Sándor között. Dávidnak Cumbria, Skócia délnyugati része jutott.

1113-ban feleségül vette Matildot, aki a szász northumbriai gróf, Waltheof leánya és örököse volt. Házassága révén az angol arisztokrácia tagja lett. 1124-ben meghalt a testvére, Sándor, s így ő lett egész Skócia királya. Egy barátja feljegyezte, hogy csak nagy vonakodással fogadta el a koronát. 1127-ben, amikor I. Henrik meghalt, Dávid mint angol báró hűséget esküdött saját unokahúgának, Matildnak, aki az angol trón törvényes örököse lett. 1135-ben egy trónkövetelő elűzte Matildot, ezért Dávid harcba indult a védelmében, de eredménytelenül.

1138-ban saját országában vívott háborút, és győzött. Szent Aelredus szemére vetette Dávidnak, hogy nem tart elég fegyelmet a hadseregben, ezért a katonák gyakran fosztogatnak. Dávid híre ennek ellenére egyre nőtt, s országlását Skócia történelmének legjelentősebb szakaszai között tartják számon.

Szent I. Dávid skót király.

Egyházszervezései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyházszervezet terén úgy is mint northumbriai herceg, úgy is mint egész Skócia királya, önálló hierarchiát szervezett, melyre a skót egyház gyengesége, viszályai és Európától való elszigeteltsége indították. Helyreállította a glasgow-i püspökséget, s visszaadta összes javait, és mint skót király megalapította Brechin, Dunblane, Caithness Ross és Aberdeen püspökségét. Ugyanebben az időben számtalan kolostort is alapított Cluny bencéseknek, cisztercieknek és az ágostonos kanonokoknak, s ezáltal az egész ország mezőgazdasági és szellemi kultúráját felemelte, valamint ilyen módon lett hasonló a skót egyházszervezet a központosított rendszerű európai egyházakhoz. Szemére is vetették, hogy alapításaival elszegényítette a koronát.

Tisztelete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szent Aelredus, mikor Dávidról ír, hangsúlyozza a szűkölködők felé megnyilvánuló szeretetét és igazságérzetét, valamint áhítatát, alázatosságát és erkölcsi feddhetetlenségét. Egyetlen fia még az ő életében, 1152. június 12-én meghalt.

Maga Dávid 1153. május 24-én Carlisle-ban halt meg szentként, és a dunfermline-i apátság királykriptájában, szülei mellé temették el. Bár formálisan nem avatták szentté, népe szentként tisztelte (január 11-én vagy május 24-én), s mint nemzeti hőst a „jó király” és a „szent” névvel illette.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]